Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent első vasárnapján

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent második vasárnapján

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent harmadik vasárnapján

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent negyedik vasárnapján

forrás: Bonum Tv

Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!

Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!

Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: „Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!

Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne.

Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.”

Szof 3,14-18a

Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!
Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki.

Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.

Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.

Fil 4,4-7

Az eredendő bűntől mentes emberi természet csodálatos volt, de összehasonlíthatatlan azzal, a mit Isten nekünk adott Krisztusban. 

Elmondhatjuk, hogy Isten azért engedi, hogy eltörjön a csontunk, hogy Ő maga helyrehozza azt, és ez által nem csak erősebb, de törhetetlen is lesz. Isten hagyta, hogy ne csak az Isteni kegyelmet veszítsük el, hanem azt az állapotot is, amelyben mi az Ő szolgái, engedelmes rabszolgái voltunk. 

Előre látta, hogy el fogunk bunki; nem ő okozta ezt, de megengedte. Azért tette ezt, hogy egy dicsőséges, új alkotást hozzon létre, ami felűlmúlja az emberi természet minden lehetőségét. Ezzel Krisztus elvette a bűnös emberi természetünket, és nem csupán az életnek adta vissza, hanem egyesítette magával. Így a bennünk visszanyert élet isteni lét volt. A nekünk adott kegyelem saját istenfiúsága volt.

Mi pedig osztozunk Jézus Krisztus istenfiúságában! Ez a megváltás lényege és a katolicizmus szubsztanciája. Krisztusban megkeresztelve az isteni természet részeseivé váltunk (Pt 1,4). A Szenthátomság életét éljük, Krisztus Atyját "Atyánknak" hívjuk. 

Az élet ennél jobbat vagy ennél tökéletesebbet nem adhat. És egyik sem lett volna lehetséges, a kegyelmi állapot bűnbeeséssel történő elvesztése nélkül, ami azért következett be, mert Isten megengedte a rosszat.

forrás:
Scott Hahn: A mi hitünk legyőzi a világot

Ha Jézus Krisztus semmiféleképpen nem szenvedne jelenleg, hogyan kellene értelmezni a szívét körbefonó töviskoszorút? Talán kizárólag szimbolikusan értendők az Úr Szent Pálhoz intézett szvai: >Én vagyok Jézus, akit te üldözöl< ?

Említettük, hogy Jézus nem szenved Fizikai Testében (habár lelkében részvétet érez): szenved azonban Misztikus Testében. A katolikusok e Miszikus Test tagjai, s ileyen minőségükben bűneik, még a legrejtettebbek is, valódi sebet ejtenek a Misztikus Testen. Jézus Krisztus tehát Miszikus Testében tovább szenved.

Jézus Krisztus jelenleg is szenved, mert a Misztikus Test jelen-valóság. Ezért bűneim nem csak a kegyelmet rombolják le bennem, hanem másokra is fenyegetést jelentenek, mert mellőzni kénytelenek segítségemet.

De a többi hívők bűnei sem hagyhatnak minket közömbösen. A Misztikus Test sebei ezek, bennünk, élő tagokban és lehetetlen, hogy ne sínylenénk meg, ahogy fizikai testünk tagjainak egészében is. Ez egy természetfölötti valóság nagysága:
>Krisztus engesztelő Szenvedése megújul s valamiképpen kiegészül és folytatódik Misztikus Testében, az Egyházban (XII Piusz).<

Cselekedeink örömet, vagy fájdalmat okoznak Krisztus Szívének. Nemcsak azért, mert földi életében mindegyiket látta és örömére vagy fájdalmára voltak, hanem mert Jézus Krisztus most is elszenvedi ezeket.

Jézus Krisztus Fizikai Testében már nem szenvedhet, örvendezhet azonban és örülhet. Minden jótett örömet okoz neki. Örvendezik amikor látja, hogy betérek egy templomba, úgy, ahogy egy jóbarát is örül, ha meglátogatom. Bűneink viszont, bár semmiféle fájdalmat nem okozhatnak neki, (hiszen megdicsőült s így szenvedésre képtelen), mégis mélységes részvétet váltanak ki belőle; valódi sebet ejtenek és fájdalmat okoznak Misztikus Testében.

Mi a Katolikus Egyházhoz tartozók egy test, egy lélek vagyunk, s mindegyikünk tette befolyással van a Misztikus Test egészére. Isten úgy akarta, hogy a mi tökéletességünktől függjön sok lélek üdvössége.

A bűnös ember mindenféle jogát elveszítette a természetfölötti életre, és még csak arra sincs lehetősége, hogy hatékonyan kifejezésre juttassa a bűntől való megszabadulás vágyát. Ez a vágy ugyanis az isteni irgalamsság gyümölcse; s Isten e kegyelem megadását a mi imáinkhoz és jótetteinkhez kötheti.

Sok kegyelmet Isten azért nem ad meg az Egyházának, mert a mi bűneink valóságos akadályt képeznek. A Misztikus Test valóban szenved mindegyikünk bűnei miatt.

A Szent Pál Apostol által a damaszkuszi úton tapasztalt jelenés nem volt egyszerűen szimbolikus. A megsebzett Krisztus Szíve ezt a valódi fájdalmat láttatja velünk. Nem csak a földi élete során elszenvedett fájdalmak ezek, hanem azok is, melyeket jelenleg szenved el Misztikus Testében, a bűnösök iránti jelenbeli részvétével együtt.

A mondottak fényében most már azt is jobban megérthetjük, hogyan kell viszonoznunk mindezt.

forrás:
Fracnesco Bamonte - Szűz Mária Harca

A Biblia nyelvhasználatában alázatos az, aki elismeri, hogy mindent Istennek köszönhet és mindent csak tőle vár.
Alázatos az, aki Istentől való teljes függőségi viszonyban él, csak benne bízik, nincs más vágya és nem leli örömét másban, mint Isten szüntelen keresésében és akaratának megvalósításában, amit szeretettel és készséggel ölel magához.

Az alázatos ember létének legmélyebb zsigeréig arra vágyik és arra törekszik, hogy teljesen Istené legyen.

Az alázat ugyanaz, mint a lelki szegénység, amelyről Jézus beszél a Boldogságokban: "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek országa"(Mt 5,3).

Nem annyira társadalmi értelemben vett szegénységről van itt szó, hanem egyfajta belső, Isten mindenhatóságára való bizalmas ráhagyatkozó magatartásról és isteni terveire való feltétel nélküli nyitottságról.

forrás:
Fracnesco Bamonte - Szűz Mária Harca