Amikor az ember eljut odáig, hogy semmiféle teremtett jótól nem várja a vigasztalást, akkor kezdi először igazán kedvét lelni Istenben, s akkor nyugodtan fogadja a világ bármi változását. Ha nagyon jó éri annak sem örül, ha kevés azon sem szomorkodik, hanem teljesen és nagy bizalommal, Istenre hagyatkozik, aki őnéki mindenben mindene, aki előtt semmi el nem vész, meg nem hal, hanem minden őérte él, és intésére minden vonakodás nélkül engedelmeskedik.

Tartsd szemed előtt folyton hova tartasz, s hogy az elveszett idő nem tér vissza soha.

forrás:

Krisztus Követése : / I. könyv. 25. /

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.