Szólok az én Uramhoz, bár por és hamu vagyok. Ha többre tartanám magam, íme ellenem fordulsz, s kezedben a bizonyítékok: bűneim, semmit sem szólhatok.

Ha viszont megalázkodom, és semminek tartom magam, ha minden önbecsülésről lemondok, s ahogy vagyok, pornak ismerem magam, kegyes lesz hozzám kegyelmed, és fölvirrad szívemben a Te fényességed, s maradék csekélyke magam-becsülése is elmerül semmiségemnek mélyén, elvész mindörökre.

Ott mutatod meg nekem, mi voltam, mi vagyok, és mivé lettem, mert semmi vagyok, de előbb nem tudtam azt.

Ha magamra hagyatom íme semmiségem s csupa gyarlóság vesz körül.

Ha pedig hirtelen rám tekintesz, azonnal megerősödöm, és új öröm tölt el.

Bizony csodálatos, hogy egykettőre fölemeltetem, és hogy oly kedvesen átölelsz, pedig saját súlyom mindig lefelé vonz.

A te szeretetednek műve ez, amely érdememen nélkül elém siet, és oly sok szükségemben megsegít, súlyos veszedelmektől is megőriz, és - igazán mondhatom - számtalan bajból kiragad.

Magamat helytelenül szerettem, s ezzel saját fejemre pusztulást szakasztottam, de aztán csak téged kerestelek, szeretetem megtisztult, s önmagamat is, téged is megtaláltalak, s szeretetedben még alaposabban megsemmisültem.

Mert te ó édes Uram, minden érdemem fölött bánsz velem, jobban mint remélni vagy kérni merem.

forrás:

Krisztus követése III. könyv 8.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.