A nyugati kultúra problémája az, hogy érdeklődésünk túlságosan szétszórt, és ez gyakorta középszerűséghez vezet. Nem szakosodtunk valamire, ami azonosíthatna minket a történelem hangversenyében. A zenekar minden hangszerén akarunk játszani ahelyett, hogy kitűnnénk valamelyikben, és így maradandó nyomot hagynánk a világban.

A kacsa tud úszni, járni és repülni, de nem múlja felül a középszerűséget a három közül egyikben sem. Soha sem fog oly fönségesen repülni, mint a sas, vagy oly ünnepélyesen, mint a kondorkeselyű. Esetlen járása ellentéte a gazella eleganciájának vagy a leopárd gyorsaságának. Úszni sem úszik oly kecsesen mint a delfinek.

Sokan szeretnek kacsák lenni, a zenekar minden hangszerén játszva, de képtelenek szólistaként fellépni egy koncerten.

A vízió lehetővé teszi, hogy mindig a célra irányuljon tekintetünk anélkül, hogy akár jobbra akár balra eltérnénk. Egy egyensúlyozó művész aki a kifeszített kötélen sétál, nem azt nézi, hogy hova lép, mert akkor leesne. Pályálya végére szegezi tekintetét. A vízió az általunk keresett értékekre összpontosít.

" Fussunk kitartással, szegezzük tekintetünket Jézusra." ( Zsid 12,1-2 )

forrás:

Jose H. Prado Flores: Pál Titka.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.