A lélekben, szívükben szegények a legnyitottabbak Isten és "Isten nagy tettei" (Csel 2,11) iránt. Szegények, mert szüntelenül képesek elfogadni azt a magasból származó ajándékot, amely magától Istentől jön.

Szívükben szegények azok, akik annak tudatában élnek, hogy mindent Isten kezéből kaptak ingyenes ajándékul, és megbecsülnek minden kapott jót.

Szüntelenül hálálkodnak, fáradhatatlanul ismételgetik: "Minden kegyelem!" 

"Adjunk Hálát az Úrnak, a mi Istenünknek." 

Róluk mondta ugyanakkor Jézus, hogy "tiszta szívűek", "szelídek"; ők "éhezik és szomjazzák az igazságot", ők a gyakran "szomorúak", ők a "békeszerzők" és az "igazságért üldözöttek". Végül pedig ők az "irgalmasok" (Mt 5,3-10).

forrás:

Szegénységünk Kincse - II. János Pál

"Az evangéliumi értelemben vett szegénység mindenekelőtt az Istenbe vetett föltétlen bizalom kifejezése, olyan hité, amely semmit sem tart meg, teljesen be meri vetni magát."

- Franz Kamphaus -

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.