Mert csak a kezdetben még szokatlan és talán kissé ijesztő utakon edződünk meg igazán,

így válik egyre világosabbá Húsvét összefüggése: a saját magam "érvénytelenítése" (önmegtagadás) nagy belső örömhöz "feltámadáshoz" vezet.

Minél inkább merem elveszíteni magamat, annál jobban átélem, hogy csakis így találhatok rá.

Amikor a saját dicsőségünket hajhásszuk, elfordulunk az Úrtól, s kiszolgáltatjuk magunkat a halálnak.

Nem attól leszünk szentek, ha fejes ugrunk a hősiességbe, hanem, ha együtt megyünk Jézussal, alázatosan, türelmesen, lépésről, lépésre.

Fontos, hogy eközben megőrizzük a természetünk és a kegyelem helyes viszonyát. Az igazi szentek nagyon emberiek, és természetesek, akikben a húsvéti átváltozás és megtisztulás folytán, a maga eredetiségében és szépségében  mutatkozik meg az, ami emberi.

 Engedjük, hogy szolgálatába állítson a szenvedő és szerető Krisztus, vegyük vállunkra a keresztet, hordozzuk vele együtt terhét.

Csakis ebben a szolgálatban, csak ha "kétannyira" megyünk vele, vesszük észre, hogy az oly nehéznek és nyomasztónak látszó iga valójában a szeretet terhe, s igából szárnyakká változik. 

Megértjük ennek igazságát: "Az én igám édes, az én terhem könnyű"  (Mt 11,30)

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra tekintve

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.