Figyelni kell a dolgokra, félretenni minden eddigi tudásunkat, s akkor magával a valósággal találkozhatunk. Minden hibánk gyökere, hogy figyelem nélkül cselekedtünk. Figyelmet kell belevinni a munkánkba, és ott kiművelni. Ezt a figyelmet, nem pótolhatják az áhítatos érzelmek, a szív lángolása. 

Amikor figyelmetlen a férj a feleségével, a feleség a férjével, a szülők a gyermekükkel, a gyermekek a szülőkkel, amikor fogalmunk sincs arról, hogy a másikat nem lehet beleszorítani, egy eleve kész képbe, skatulyába, mint egy koporsóba - akkor ott a földi pokol kezdődik. 

De hát én szerettem őt - védekezünk, holott csak magunkat szerettük.

Nem figyeltünk a szeretetben, tehát nem szerettünk.

forrás: Barsi Balázs: Názáret iskolája