Az Úr Jézus követésében nincs megállás. Az elakadás már távolodás és nem követés. Aki a Mester mellett kitart, az sohasem mondhatja: nincs tovább, elértem a végső lehetőséget.

A keresztény egyéniségnek éppen az a szépsége: hogy mindig jobban és mélyebben közelíti meg Krisztus tökélestességét. Nem nyugszik, nem elégszik meg az elért eredményekkel.

Érzi sejti a nagy kincseket, a kimeríthetetlennek ismert gazdagságot. Addig imádkozik, addig szereti, addig szemléli szívében lakozó Mesterét, ameddig új fényét, új szépségét, új tökéletességét fel nem ismeri, s azt követi.

forrás:

Rendesi M György - Egyéniségünk kibontása

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.