Krisztus tanítványaiként mi állandó exodusban vagyunk. A keresztények mindig vándorló nomádok maradnak Isten keresésében egy nehéz, de gazdag zarándokúton. Az a fontos, hogy készségesek maradjunk Isten akaratára.

Akárcsak Ábrahám, gyakran mi sem tudjuk, merre vezet Isten. Mi egy stabil és tökéletes univerzumot szeretnénk, ám az emberi út görbe, kanyargós, sáros. Mégsem szabad elfelejteni, hogy az ember soha nincs egyedül. A legnehezebb látszatok ellenére Isten végül is a tökéletességre, a szentségre és saját hivatásunk teljes megvalósítása felé vezet.

Egy emberi létezés látszólag tragikum lehet, de Isten minden dolognak tudja a pontos jelentését. A mi Atyánk mindegyikünk számára egy tervet valósít meg. Egyszerűen csak azt kéri az embertől, hogy tanulékony és figyelmes legyen üzeneteire, amelyeket folyton küldd. Alávethet minket sértő bántalmaknak vagy gyötrő rágalmaknak. hogy megtanuljuk a szelídséget és az alázatot.

Ezen az úton ne felejtsük el Isten nagyszerű mondatát, amelyet Ábrahámhoz intézett:
„Járj előttem és légy tökéletes” (Ter 17,1) 

Isten jelenléte van az emberben, és az ember reménye Istenben.

Mert az ember szívében, annak a szívében, aki őt ismeri, vagy aki Őt még keresi, ott van
Isten ragyogó jelenléte.

forrás:
Robert Sarah bíboros: ISTEN vagy A SEMMI

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.