A számkivetés keserű évei után egyszer csak felvirrad a nap, amikor Izrael fiai visszatérhetnek hazájukba, hogy felépítsék Jeruzsálemben az Úr templomát.

A mi életünkben is elérkezik egy-egy olyan pillanat, amikor úgy érezzük magunkat, mint aki több kilométeres alagút után kilép a szabadba, a fénybe. Megpróbáltatásunk véget ért, megszabadultunk a bűneink okozta fogságból.

Kellenek ezek a pillanatok, a nagy újrakezdések korszakai, amikor minden világos és biztató. Amikor körös-körül adakozókedvet és segítőkészséget tapasztalunk. Ezek után csak rajtunk áll, mihez kezdünk az ajándékba kapott szabadsággal, világossággal, lehetőségekkel. Lendületes munkába fogunk, vagy tétlenek maradunk? A lámpást a tartóra tesszük, vagy az ágy alá rejtjük? Az Úr házát építjük, vagy valami mást? Mindenki kap kegyelmet, s annak, aki felhasználja, a megpróbáltatás is javára válik, és újabb kegyelmek forrása lesz. Nem panaszkodik amiatt, hogy kedvezőtlen körülmények között kell végeznie munkáját, teljesítenie küldetését, mert számára nincsenek kedvezőtlen körülmények. Kegyelmi helyzetek vannak, ahol megmutathatja Isten iránti hűségét, s ahol megerősödhet a hozzá való ragaszkodásban. Fáradsága ezért bőségesen megtérül, s jutalomként az utolsó napon még ráadást is kap. 

forrás:

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.