A hegyi beszédtől kezdve Jézus sürgeti a szív megtérését: az embertárssal való kibékülést, mielőtt áldozatot mutatnánk be az oltáron, az ellenség szeretetét és az üldözőkért mondott imát, az Atya imádását "titokban" (Mt 6,6), a szószaporítás kerülését, a szívből jövő megbocsátást az imában, a szív tisztaságát és az országa keresését.  Ez a megtérés teljesen az Atya felé irányul, gyermeki.

A szív, mely ily módon a megtérés mellett dönt, a hitben tanul meg imádkozni. A hit gyermeki ragaszkodás Istenhez, túl azon, mit érzünk vagy megértünk. Az által lehetséges, mert a szeretett Fiú megnyitotta nekünk az utat az Atyánál. Kérheti tőlünk, hogy "keressük" és "zörgessünk", mert ő maga az ajtó és az út.

Ahogy Jézus imádja az atyát és hálát ad neki, mielőtt ajándékaiban részesül, úgy tanítja nekünk is ezt a gyermeki merészséget;

"ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok" (Mk 11,24)

Akkora az ima ereje, hogy "minden lehetséges annak aki hisz" (Mk 9,23), azzal a hittel, "mely nem kételkedik" (Mt 21,22).

Amennyire elszomorodik Jézus hozzátartozói hitetlenségén (Mk 6,6) és tanítványi kishitűségén (Mt 8,26), annyira csodálattal tölti el a római százados (Mt 8,10) és a kánaáni asszony (Mt 15,28) "nagy hite".

A hit imája nem csak az "Uram, Uram" mondogatásából áll, hanem a szív odaadásából, hogy az Atya akaratát teljesítse (Mt 7,21). 

forrás: A Katolikus Egyház Katekizmusa

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.