Amit Isten akar, az mindig más, mindig zavarba ejtő, de végeredményben végtelenül szebb, mert egyedül Isten képes teljesen egyedülálló remekműveket teremteni, az ember csak utánozni tud. 

forrás: 

P. Jacques Philippe - A Szentlélek iskolájában

Nem a rosszat kell elfogadni, hanem Isten titokzatos bölcsességét, ami a rosszat megengedi. Ez az elfogadás annak a bizalomnak a kifejezése, hogy Isten erősebb a rossznál. Mindez egy fájdalmas, de termékeny formája az engedelmességnek.

Azt jelenti, miután minden tőlünk telhetőt megtettünk, legyünk gyermeki bizalommal és ráhagyatkozással Isten iránt, azokban az eseményekben, amikbe akaratunk ellenére kényszerültünk.

Higgyük el, "hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik" (Róm 8.28)

forrás: 

P. Jacques Philippe - A Szentlélek iskolájában

A lélekben, szívükben szegények a legnyitottabbak Isten és "Isten nagy tettei" (Csel 2,11) iránt. Szegények, mert szüntelenül képesek elfogadni azt a magasból származó ajándékot, amely magától Istentől jön.

Szívükben szegények azok, akik annak tudatában élnek, hogy mindent Isten kezéből kaptak ingyenes ajándékul, és megbecsülnek minden kapott jót.

Szüntelenül hálálkodnak, fáradhatatlanul ismételgetik: "Minden kegyelem!" 

"Adjunk Hálát az Úrnak, a mi Istenünknek." 

Róluk mondta ugyanakkor Jézus, hogy "tiszta szívűek", "szelídek"; ők "éhezik és szomjazzák az igazságot", ők a gyakran "szomorúak", ők a "békeszerzők" és az "igazságért üldözöttek". Végül pedig ők az "irgalmasok" (Mt 5,3-10).

forrás:

Szegénységünk Kincse - II. János Pál

"Az evangéliumi értelemben vett szegénység mindenekelőtt az Istenbe vetett föltétlen bizalom kifejezése, olyan hité, amely semmit sem tart meg, teljesen be meri vetni magát."

- Franz Kamphaus -

A keresztények az öröm emberei – hangsúlyozta Ferenc pápa péntek reggeli szentmiséje során a Szent Márta Házban. 

A keresztény ember legyen az igazi öröm tanúságtevője, amelyet Jézus ad nekünk. Ferenc pápa pénteki homíliáját a tanítványok örömteli viselkedésére összpontosította, amely a mennybemenetel és pünkösd közötti időszakot jellemezte.

A keresztény ember az öröm embere. Ezt tanítja nekünk Jézus és az Egyház ebben a sajátos időszakban. Mi ez az öröm? Ez jókedv? Nem. A vidámság jó dolog, de az öröm ennél több. Nem pillanatnyi okok váltják ki, ez egy sokkal mélyebb dolog. Egy ajándék. A jókedv, ha minden pillanatban meg akarjuk élni, végül könnyelműséggé, felszínességgé válik, és elvezet a keresztény bölcsesség hiányához, amely kissé ostobává, naivvá tesz bennünket. Az öröm más: az Úr ajándéka és belülről tölt fel bennünket, mint a Szentlélek balzsama. Bizonyosság abban, hogy Jézus velünk van és az Atyával. Az örömmel telt ember magabiztos.

Ezt az örömet bezárhatjuk egy üvegbe, hogy mindig velünk legyen? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd így válaszolt: nem, mert ha meg akarjuk tartani csak magunknak, akkor megbetegszik, és szívünk meggyötörtté válik, arcunk nem a nagy örömet közvetíti, hanem a nosztalgiát, a melankóliát, amely nem egészséges. Időnként ezeknek a melankolikus keresztényeknek többnyire ecetes uborkához hasonló arcuk van, nem pedig örömmel teli, amely azt sugározza, hogy szép életük van.

Az örömöt nem lehet mozdulatlanná tenni, mert mozgásban kell lennie. Az öröm vándorló erény. Ajándék, amely úton van, az élet útján halad Jézussal. Hirdetni kell Jézust és az örömet az úton széltében és hosszában. Ez a nagyok erénye, akik felette állnak az apróságoknak, az emberi kicsinyességnek, és akik nem keverednek bele a közösségen és az Egyházon belüli kicsinyes dolgokba, akik mindig a távlatok felé tekintenek. 

Az öröm vándorúton jár. A keresztény ember örömmel énekel és jár útján, magával hordozva ezt az örömet. Az útonlevés erénye ez. Több mint erény: ajándék, amely elvezet bennünket a nagylelkűséghez. A keresztény ember nagylelkű, nem lehet gyáva. Ez a nagylelkűség erénye visz mindig előre, a Szentlélek lelkiségével. Egy kegyelem, amelyet az Úrtól kell kérnünk. 

Ezekben a napokban az Egyház arra hív, hogy kérjük az örömet és a vágyat, amely előre viszi a keresztény ember életét. Minél nagyobb ez a vágy, annál nagyobb lesz az öröm. A keresztények mindig egyre jobban vágynak erre az élet útján. Kérjük tehát az Úrtól ezt a kegyelmet, a Szentléleknek ezt az ajándékát: a keresztény örömöt. Ez távol áll a szomorúságtól, az egyszerű jókedvtől, egy teljesen más dolog. 

Homíliája végén Ferenc pápa megjegyezte, hogy ma szép alkalom van az örömre, mert Rómában tartózkodik II. Tawadros alexandriai pátriárka. Örömre ad okot, mert testvérünk eljött meglátogatni a római egyházat megbeszélés céljából, és azért, hogy együtt haladjunk az út egy szakaszán. 

Forrás:

Ferenc Pápa 2013 Május