Vannak, akiket a nehézségek hitük feladására bírnak, és vannak, akik hitét megerősítik; mármost csak az ilyen hit érték, hasonló ama tűzben megpróbált színaranyhoz, amit csak Jézustól lehet venni (3,18).  

Veszélytelen helyzetben könnyű, veszélyes helyzetben meg nehéz Istenhez ragaszkodni, ezért csak az utóbbiban derül ki az, ami az egész vallás lényege: hogy valaki Isten adományait, ajándékait, kegyelmeit szereti-e, vagy Őt magát szereti.

"Békeidőben" ezt az ember még magáról sem tudhatja biztosan. Márpedig ki kell derülnie, mert aki nem Őt szereti, hanem a vallásos élet kellemetességeit, az nem lesz képes a mennyben megmaradni Isten közelében.

Isten meg éppen nem kellemetesség, hanem egyszerre igazi jóság és kedvesség, s ugyanakkor kemény, éles, tiszta, leleplező ragyogás. Egy ilyen lény társaságában csak azok érzik jól magukat, ha szabad mondani, akik embernek szintén ilyenek.

Ezért enged az Úr uralmat a gonosznak addig, amíg tiszta nem lesz a kép.

De most vége éneklik a szentek, most már egyedül Isten uralkodik.

forrás:

Dér Katalin - A Jelenések könyve

(321-322. oldal)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.