Jó tudni, hogy életünknek tétje van. 

Körülményeink meghatározása nem a mi feladatunk,

és igazából akkor lehetünk nyugodtak, ha nem azt értük el ebben az életben, amit mindenáron szerettünk volna,

mert ez annak a jele, hogy kiengedtük kezünkből sorsunk irányítását.

A mi feladatunk nem az irányítás, hanem az állandó készenlét és az engedelmesség annak, aki az örök haláltól megmentett és minden hajszálunkat számon tartó személyes szeretettel gondoskodik rólunk.

forrás:

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

A valódi Isten országa a lélek megrendülésében és a tökéletesedés akarásában nyilatkozik meg; 

.. de az élő hit azonban, azon javak közé tartozik, amelyekért minden pillanatban újra meg újra keményen meg kell küzdeni.

" Magatokban fogtok meglátni engem, mondja Jézus, amint egy tükörbe néző ember látja saját arcát! "

forrás:

Henri Daniel-Rops - Jézus és kora - I. kötet

A számkivetés keserű évei után egyszer csak felvirrad a nap, amikor Izrael fiai visszatérhetnek hazájukba, hogy felépítsék Jeruzsálemben az Úr templomát.

A mi életünkben is elérkezik egy-egy olyan pillanat, amikor úgy érezzük magunkat, mint aki több kilométeres alagút után kilép a szabadba, a fénybe. Megpróbáltatásunk véget ért, megszabadultunk a bűneink okozta fogságból.

Kellenek ezek a pillanatok, a nagy újrakezdések korszakai, amikor minden világos és biztató. Amikor körös-körül adakozókedvet és segítőkészséget tapasztalunk. Ezek után csak rajtunk áll, mihez kezdünk az ajándékba kapott szabadsággal, világossággal, lehetőségekkel. Lendületes munkába fogunk, vagy tétlenek maradunk? A lámpást a tartóra tesszük, vagy az ágy alá rejtjük? Az Úr házát építjük, vagy valami mást? Mindenki kap kegyelmet, s annak, aki felhasználja, a megpróbáltatás is javára válik, és újabb kegyelmek forrása lesz. Nem panaszkodik amiatt, hogy kedvezőtlen körülmények között kell végeznie munkáját, teljesítenie küldetését, mert számára nincsenek kedvezőtlen körülmények. Kegyelmi helyzetek vannak, ahol megmutathatja Isten iránti hűségét, s ahol megerősödhet a hozzá való ragaszkodásban. Fáradsága ezért bőségesen megtérül, s jutalomként az utolsó napon még ráadást is kap. 

forrás:

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

Sok ezer ember aki Krisztusban hisz, örökre eltávolodik Istentől, mert nem az igazi Krisztusban hitt. Az Újszövettség Krisztusa a Názáreti Jézus figyelmeztetett, hogy egy napon sok krisztus lesz majd.

Akkor, ha valaki ezt mondja: Nézzétek itt a Krisztus, vagy amott! ne higgyétek. Támadnak ugyanis hamis Krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok előre megmondtam nektek." (Mt 24, 23-24)

A hamis krisztusok napja elérkezett.

forrás:

Erwin W. Lutzer - Krisztus és a többi Isten 

A Biblia arra tanít, - s ezt tapasztalatunk is megerősíti - hogy bűnösök vagyunk, és nemzettségünk elszakadt Istentől. 

Önmagunk átalakításra tett erőfeszítéseink járhatnak némi eredménnyel, javulhat életmódunk, de alapvetően változatlanok maradunk. Legnagyobb szükségünk arra van, hogy megbocsátást nyerjünk, kibéküljünk Istennel, és megszabaduljunk bűneink jelenlegi zsarnokságától és jövőbeli következményeitől. 

Ehhez pedig megváltóra van szükségünk.

forrás:

Erwin W. Lutzer - Krisztus és a többi Isten 

Ha úgy rendezzük be életünket, hogy megállhassunk Isten színe előtt, akkor mások előtt is felragyogtathatjuk Isten jóságát.

Ne magadért élj! 

Élj Isten színe előtt; élj úgy, hogy letekinthessen rád!

Olykor úgyszólván lehetetlen egyetérteni Istennel. Ám aki a lázadók közé áll, megmérgezi az életét. 

Isten megkívánja, hogy megelőlegezzük neki a bizalmat. Azt mondja: 

Tudom, most nem értesz meg. Mégis bízz bennem; hidd el, hogy jó vagyok, és merj ebből a bizalomból élni. Akkor majd észreveszed, hogy szenvedéseid mögött, életed nehézségei mögött szeretet rejlik. Akkor felismered, hogy épp így tettem jót veled.

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra tekintve

Mert csak a kezdetben még szokatlan és talán kissé ijesztő utakon edződünk meg igazán,

így válik egyre világosabbá Húsvét összefüggése: a saját magam "érvénytelenítése" (önmegtagadás) nagy belső örömhöz "feltámadáshoz" vezet.

Minél inkább merem elveszíteni magamat, annál jobban átélem, hogy csakis így találhatok rá.

Amikor a saját dicsőségünket hajhásszuk, elfordulunk az Úrtól, s kiszolgáltatjuk magunkat a halálnak.

Nem attól leszünk szentek, ha fejes ugrunk a hősiességbe, hanem, ha együtt megyünk Jézussal, alázatosan, türelmesen, lépésről, lépésre.

Fontos, hogy eközben megőrizzük a természetünk és a kegyelem helyes viszonyát. Az igazi szentek nagyon emberiek, és természetesek, akikben a húsvéti átváltozás és megtisztulás folytán, a maga eredetiségében és szépségében  mutatkozik meg az, ami emberi.

 Engedjük, hogy szolgálatába állítson a szenvedő és szerető Krisztus, vegyük vállunkra a keresztet, hordozzuk vele együtt terhét.

Csakis ebben a szolgálatban, csak ha "kétannyira" megyünk vele, vesszük észre, hogy az oly nehéznek és nyomasztónak látszó iga valójában a szeretet terhe, s igából szárnyakká változik. 

Megértjük ennek igazságát: "Az én igám édes, az én terhem könnyű"  (Mt 11,30)

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra tekintve

Figyelni kell a dolgokra, félretenni minden eddigi tudásunkat, s akkor magával a valósággal találkozhatunk. Minden hibánk gyökere, hogy figyelem nélkül cselekedtünk. Figyelmet kell belevinni a munkánkba, és ott kiművelni. Ezt a figyelmet, nem pótolhatják az áhítatos érzelmek, a szív lángolása. 

Amikor figyelmetlen a férj a feleségével, a feleség a férjével, a szülők a gyermekükkel, a gyermekek a szülőkkel, amikor fogalmunk sincs arról, hogy a másikat nem lehet beleszorítani, egy eleve kész képbe, skatulyába, mint egy koporsóba - akkor ott a földi pokol kezdődik. 

De hát én szerettem őt - védekezünk, holott csak magunkat szerettük.

Nem figyeltünk a szeretetben, tehát nem szerettünk.

forrás: Barsi Balázs: Názáret iskolája

Széles az út amelyre az van kiírva: szabadság, és mégis a tökéletes rabságba visz. Ellenben nagyon keskeny az az ösvény, amely az igazi szabadságra vezet. 

Az Úr igája először nem édes és nem könnyű, de viseld csak mint egy igavonó állat. Húzd az Úr igáját, örülj, hogy befogott; egyszer csak olyan könnyű lesz, hogy elsírod magad.

forrás:

Barsi Balázs: Názáret iskolája

A mi szerető Istenünk nem akarja, hogy életünk boldogtalan legyen, telve félelemmel. Az állandó létbizonytalanság közepette forduljunk Isten felé. Legyünk mindig készek azokhoz a körülményekhez igazodni, amelyeket Isten megenged életünkben, annak tudatában, hogy Isten kezében vagyunk, és csak az történhet velünk, ami az Ő jóságos minden rosszat visszatartó kezén keresztül jut el hozzánk. 

Ha megragadjuk ezt az igazságot, és lelkünk mélyén megkapaszkodunk benne, mígnem életünk meggyőződésévé válik, akkor felismerjük, hogy minden ami velünk történik - a körülményeink és élményeink - összefüggésben van Isten tervével. Ő enged meg mindent, hogy formáljon, alakítson, alkalmassá tegyen szándékának végrehajtására. Próbák és csalódások, sebek amelyeket ellenségeink és barátaink ejtettek rajtunk, az élet viszontagságai és megpróbáltatásai, a bajok, csapások, szívettépő fájdalmak és veszteségek, mind Isten eszközei, amelyek előkészítenek minket Isten szándékának betöltésére. 

Nincs okunk tehát lehangoltságra vagy csüggedésre. Istennek gondja van reánk, és mindennek - ami velünk történik - célja és helye van Isten tervében.

Hogy megszépül az életben minden, ha hisszük ez! Napjainkat fény ragyogja be, életünk erőtől duzzadó, lelkesedéstől fűtött lesz, és értelmet kap, ha magunkévá tesszük ezt a nagyszerű igazságot, és megtanuljuk Isten akaratát teljesíteni.

forrás: 

C.B. Haynes - Isten küldött egy embert