Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek – azért, mert nem kértek. Kértek és nem kaptok – mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok. Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek? Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az Írás: ,,Féltékenyen vágyakozik a Lélek, amely bennünk lakik”? Sőt még nagyobb kegyelmet is ad. Azért mondja: ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad”. Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettős lelkűek! Keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok, nevetésetek forduljon gyászra, és örömötök szomorkodásra. Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és ő felmagasztal titeket. ( Jak 4,1-10 )
Házasságtörő a Biblia szerint az a nemzedék és az az emberi lélek, amelyik Isten mellett bármit is úgy szeret, mint Istent. A világnak ez az istenítése megosztott szívűvé, házasságtörővé teszi az emberi lelket. Ozeásnál olvassuk: „Van asszony, akit bár szeret a férje, mégis házasságot tör; úgy, ahogy az Úr szereti Izrael fiait, noha más istenekben bizakodnak.” Ezért Máté evangéliumában meg is okolja az Úr Jézus azt, amit a mai Szent Márktól olvasott részletben nem okol meg: „E gonosz, házasságtörő nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelt, mint Jónás jelét.”
Jelet egyébként jellemző módon a házasságtörő fél kér a másiktól, aki hűséges, mert „ki mint él, úgy ítél”. Az gyanúsítja kedvesét hűtlenséggel, aki maga hűtlen és kétfelé sántikál. Ebben az állapotban mire való lenne a szerelem egy újabb, nagyobb jele? Hogy biztosítva érezze magát szerelme irányában és élhesse rejtetten kettős életét? Istentől jeleket, csodákat mindig a házasságtörő nemzedék és házasságtörő lélek vár, mert ő olvassa bele Istenbe a saját sötétségét, hűtlenségét.
Más az, amikor Isten „féltékeny” ránk! Ez tiszta szeretet, mert őrajta kívül nincs más Isten! Az ő féltékenysége nem más, mint a mi féltésünk. Csak ő tudja, mit jelent a teremtménynek örökre elszakítva lenni Istentől, hogy mi a kárhozat. Mi nem tudjuk, egyikünk sem tudja, tehát legodaadóbb szeretetünk sem közelítheti meg azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Értelemmel belátható, hogy mivel egy örökkévaló, mindenható, mindentudó és végtelenül jóságos Isten van, az ő szeretete is abszolút egyedülálló irántunk; nem olyan, mint a mi szeretetünk iránta. Ilyen értelemben az örök kárhozat lángjai sem mások, mint Isten szeretetének lángjai, hiszen az ő szeretete soha nem fordul át gyűlöletté. Csak a szabad akarattal rendelkező teremtmény képes úgy hátat fordítani Istennek, hogy a mennyország végtelen gyönyörűsége Isten szerelmének édes lángjai számára a kárhozat gyötrő lángjai lesznek.
Minden szenvedés próbatétel.
Anélkül, hogy energiáink javát arra fordítanánk, hogy megkeressük, ki a felelős érte, vagy hogy magunkat sajnáljuk, rögtön a mennyei Atyára kellene gondolnunk, akitől csak jó és tökéletes ajándék jön felénk. A rosszban, a fájdalomban, a lelki szenvedésben tudatosítanunk kell, hogy Atyánk nem azt akarja, hogy elessünk, elpusztuljunk, megaláztassunk, hanem hogy őt megdicsőítsük, s ezáltal előrehaladjunk az üdvösség útján.
Abban a pillanatban lesz a szenvedésből megváltó kereszt, ahogy kimondjuk Jézus szavát: „Legyen meg a te akaratod.” Ezzel nem a rosszhoz adtuk a beleegyezésünket, hanem a rossz mélyén az Atya által nekünk készített, még láthatatlan jóra mondtunk igent.
Egyedül a kereszt vállalása és magunkra vétele jelentheti a sátáni csapda elkerülését. Minden egyéb megoldási kísérlet kudarcra van ítélve. Ezért ne megváltoztatni akarjuk a Miatyánk két évezredes szövegét, hanem értsük jól: A „Ne vígy minket kísértésbe!” nem azt jelenti, hogy Isten esetleg rosszra kísérthetne minket – hiszen ő nem kísért és nem is kísérthető –, hanem azt fejezi ki, hogy tudatába vagyunk gyengeségünknek, mely miatt Isten kegyelme nélkül az isteni próbatétel ördögi kísértéssé válhat számunkra.
Jak 1,12-18
Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért. Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
forrás:
Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység
"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róm 8,28)
Újra meg újra halljuk ezt a mondatot: "Bocsáss meg és felejtsd el". Egy probléma van csak vele: nem tudod megtenni. Lehetetlen! Tényleg nem tudsz elfelejteni megtörtént sérelmet. Valójában meg sem tudod próbálni, hiszen amikor el szeretnéd felejteni, pont arra koncentrálsz, amire nem akarsz emlékezni.
Nem is várja el tőled Isten, hogy felejts, hanem inkább azt, hogy bízz benne és figyeld meg, hogyan tud Ő még ebből is jót kihozni. Ez sokkal fontosabb, mint a felejtés, mert ezután meg tudod köszönni Istennek a jót, amit kihozott belőle Nem azt mondja, hogy minden dolog jó, mert nem minden jó. A rák nem jó. A betegség nem jó. A halál nem jó. A válás nem jó. A háború nem jó. Sőt, sok gonosz van az életben. Nem minden Isten akarata, ami ebben a világban történik.
De Isten azt mondja, hogy ő jót fog kihozni az élet rossz dolgaiból is, ha bízol benne. Ha hozzá jössz és ezt mondod: "Istenem, neked adom életem minden darabkáját", ő cserébe békességet fog adni. Békességet ad a szívedbe, ami abból a tudatból ered, hogy annak ellenére, hogy nem érted a fájdalmak okát, képes vagy megbocsátani, hiszen tudod, hogy Isten még ezeket is felhasználja valami jóra.
Nem kell elfelejtened azokat a rossz dolgokat, amelyeket valaki elkövetett ellened. Egyszerűen nem tudod megtenni, akárhogy is próbáltad már! Isten azt mondja, hogy nem kell elfelejtened, csak meg kell bocsátanod és aztán meglátod, hogyan fog Ő még ebből is jót kihozni.
forrás: Rick Warren - Napi Remény
http://napiremeny.blog.hu/