Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!

Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!

Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: „Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!

Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne.

Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.”

Szof 3,14-18a

Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!
Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki.

Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.

Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.

Fil 4,4-7

Az eredendő bűntől mentes emberi természet csodálatos volt, de összehasonlíthatatlan azzal, a mit Isten nekünk adott Krisztusban. 

Elmondhatjuk, hogy Isten azért engedi, hogy eltörjön a csontunk, hogy Ő maga helyrehozza azt, és ez által nem csak erősebb, de törhetetlen is lesz. Isten hagyta, hogy ne csak az Isteni kegyelmet veszítsük el, hanem azt az állapotot is, amelyben mi az Ő szolgái, engedelmes rabszolgái voltunk. 

Előre látta, hogy el fogunk bunki; nem ő okozta ezt, de megengedte. Azért tette ezt, hogy egy dicsőséges, új alkotást hozzon létre, ami felűlmúlja az emberi természet minden lehetőségét. Ezzel Krisztus elvette a bűnös emberi természetünket, és nem csupán az életnek adta vissza, hanem egyesítette magával. Így a bennünk visszanyert élet isteni lét volt. A nekünk adott kegyelem saját istenfiúsága volt.

Mi pedig osztozunk Jézus Krisztus istenfiúságában! Ez a megváltás lényege és a katolicizmus szubsztanciája. Krisztusban megkeresztelve az isteni természet részeseivé váltunk (Pt 1,4). A Szenthátomság életét éljük, Krisztus Atyját "Atyánknak" hívjuk. 

Az élet ennél jobbat vagy ennél tökéletesebbet nem adhat. És egyik sem lett volna lehetséges, a kegyelmi állapot bűnbeeséssel történő elvesztése nélkül, ami azért következett be, mert Isten megengedte a rosszat.

forrás:
Scott Hahn: A mi hitünk legyőzi a világot