Krisztus tanítványaiként mi állandó exodusban vagyunk. A keresztények mindig vándorló nomádok maradnak Isten keresésében egy nehéz, de gazdag zarándokúton. Az a fontos, hogy készségesek maradjunk Isten akaratára.

Akárcsak Ábrahám, gyakran mi sem tudjuk, merre vezet Isten. Mi egy stabil és tökéletes univerzumot szeretnénk, ám az emberi út görbe, kanyargós, sáros. Mégsem szabad elfelejteni, hogy az ember soha nincs egyedül. A legnehezebb látszatok ellenére Isten végül is a tökéletességre, a szentségre és saját hivatásunk teljes megvalósítása felé vezet.

Egy emberi létezés látszólag tragikum lehet, de Isten minden dolognak tudja a pontos jelentését. A mi Atyánk mindegyikünk számára egy tervet valósít meg. Egyszerűen csak azt kéri az embertől, hogy tanulékony és figyelmes legyen üzeneteire, amelyeket folyton küldd. Alávethet minket sértő bántalmaknak vagy gyötrő rágalmaknak. hogy megtanuljuk a szelídséget és az alázatot.

Ezen az úton ne felejtsük el Isten nagyszerű mondatát, amelyet Ábrahámhoz intézett:
„Járj előttem és légy tökéletes” (Ter 17,1) 

Isten jelenléte van az emberben, és az ember reménye Istenben.

Mert az ember szívében, annak a szívében, aki őt ismeri, vagy aki Őt még keresi, ott van
Isten ragyogó jelenléte.

forrás:
Robert Sarah bíboros: ISTEN vagy A SEMMI

Amikor Krisztus belép egy ember életébe, kimozdítja őt és átalakítja tetőtől talpig. Új irányt és új erkölcsi igazodási pontokat ad neki.

A kereszt fizikai megtapasztalása feltétlenül szükséges kegyelem a keresztény hitünkben való növekedéshez, és ugyanakkor a Krisztushoz való hasonlóságunk gondviselésszerű alkalma azért, hogy belépjünk a kimondhatatlan mélységeibe. Akkor megértjük, hogy misztériumot nyitott meg nekünk, mert a lándzsa továbbment Krisztus szívén, megnyitotta Istent, behatolt, hogy úgy mondjam a Szentháromság közepébe.

Az ember csak akkor lesz nagy, ha térden áll Isten előtt.
Amikor az ember Isten előtt van, belép a szakrális világ misztériumába, kapcsolat létesül, amely visszaadja az ember lényének isteni felépítését, miszerint Isten bennünk lakik. Az Atya minden ember szívében ott van, Ő ott vár bennünket, hogy kinyilatkoztassa magát nekünk.

„Bennem voltál én meg kint! Kint kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled” Szent Ágostom – Vallomások (XXVII fejezet)

Nem lehet szavakat találni Istenről szólva, ha csak vele valóban nem találkoztunk és személyes kapcsolatba nem léptünk.

Istentől eltávolodni annyi, mint elveszni,
vele maradni annyi, mint rendíthetetlennek lenni,
rátalálni annyi, mint újjászületni,
benne maradni annyi, mint élni.

Az ember csak Istennel kapcsolatban képes önmagát meghatározni.

„Aki magában vagy más emberben akarja megtalálni az öröm okát, az szomorú lesz, de aki Istenben akarja megtalálni örömének okát, mindig örömben lesz, mert Isten örökkévaló.” Szent Ágoston ..

Valójában mindannyian attól a társadalmi-politikai és történelmi közegtől függünk, amelyben élünk. Isten azonban többé-kevésbé örvendetes eseményeken keresztül és az ő választott közvetítőivel alakít minket az adott környezetben. Ő tudja, hogyan vezessen minket a történelem viszontagságain.

forrás:
Robert Sarah bíboros: ISTEN vagy A SEMMI