Az Evangéliumból tudjuk, hogy Jézus délután három órakor halt meg a kereszten: 

A hatodik órától a kilencedikig óráig sötétség támadt az egész földön. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott:  "én Istenem én Istenem, miért hagytál el engem?" Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja." Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. A többiek pedig hozzáfűzték: " Had lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa. " Erre Jézus ismét hangosan felkiáltott és kilehelte a lelkét (Mt 27, 45-50).

A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. A Nap elsötétedett és a templom függönye középen ketté hasadt. Jézus akkor hangosan felkiáltott: "Atyám kezedbe ajánlom a lelkemet."  Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét (Lk 23, 44-46).

A bibliai "hatodik óra" a mi időnk szerint déli tizenkettőt, a "kilencedik óra" pedig délután hármat jelent. Jézus tehát ekkor halt meg a kereszten és ezt az órát az irgalmasság órájának nevezi:

"Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Mélyülj el, ha csak rövid időre is szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára.

Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek tőlem valamit. Ebben az órában lépett a kegyelem az egész világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot."

Az Úr Jézus kívánja, hogy minden nap megemlékezzünk arról az óráról, amikor haldokolt a kereszten, és elmélkedjünk szenvedéséről, mert ebben nyilvánult meg Isten szeretete az emberek iránt.

forrás:

Simonné Hollósi Daniella:
Az Irgalmasság Titkárnője és Apostola - Szent Fausztina nővér élete, lelkisége és a világnak szóló küldetése.