Mit tehetek én, aki gyengének, törékenynek, bűnösnek érzem magam? Isten azt mondja neked: ne félj az életszentségtől, ne félj attól, hogy magasra állítsd a mércét, hagyd, hogy Isten szeressen és megtisztítson, ne félj attól, hogy a Szentlélek vezessen téged. Hagyjuk, hogy Isten szent mivolta áthasson bennünket. Minden keresztény meghívást kapott az életszentségre (vö. Lumen gentium, 39–42).

Az életszentség nem azt jelenti, hogy rendkívüli dolgokat kell végrehajtanunk, hanem azt, hogy hagyjuk Istent működni magunkban. Gyengeségünk találkozása kegyelmének erejével, az, hogy bízunk cselekedetében, amely lehetővé teszi, hogy szeretetben éljünk, hogy mindent örömmel és alázattal csináljunk Isten dicsőségére, embertársainkat szolgálva.”

Ne veszítsük el az életszentségbe vetett reményt, mindnyájan haladjunk végig ezen az úton. Szentek akarunk lenni? Mindnyájan? Éljük meg örömmel hitünket, hagyjuk, hogy az Úr szeressen bennünket, imádkozzunk Istenhez ezért az ajándékért magunk és a többiek számára.

forrás:

Ferenc Pápa 2013.10.02 

"Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?" Szent Pál örömteli kiáltása a vigasz szavaként hangzik  a kereszténység egész hagyományos tanításában. De hozzáteszi:  "A Halál fullánkja a Bűn..." (1Kor 15,55-56) E néhány szó mindent megmond az ember sorsáról. Legyőzve a halált Jézus a gonosz erejét is megtörte. A halál a bűnnel lépett be a történelembe.

Jézus azt bizonyítja be, hogy bármekkora legyen is emberi állapotunk nyomorúsága és elvetemültsége, azon Isten ígérete szerint felül lehet emelkedni. 

Az Atya országa, amelyben dicsőségesen fog uralkodni, ugyanaz mint ami "bennünk van", mely előbb mustármagként kel ki, majd ezerágú fává lesz a szentek lelkében. A feltámadott Jézussal való életközösség közreműködés abban a fenséges tanításban, amelyet életében adott. Ezért tehát az erkölcsi rossz, és a halál pontosan azonos. Az, ami bennünk enged a bűnnek, a halál felé tart, de a jóra irányuló minden erőfeszítés egy-egy lépés az örökkévalóság felé. A feltámadás nem csupán történelmi tény, meghatározott helyen és időben végbement esemény. Az ember drámájának magyarázata is. 

Magunkban csak azt őrizzük meg elevenen, ami méltó arra, hogy létezzék, mégpedig mindörökké.

A lét és a jó azonos, nemcsak az Isten, hanem az ember számára is.

Az egyetlen mód pedig  az örökkévaló isteni életben való részvételre az, hogy már ebben a halandó életben, váltsuk tetté a Jézus által hirdetett és a saját példájával megpecsételt tanítást, a szeretet nehéz parancsait.

 A kereszténység mint hit nem egy filozófiai elmélet elfogadása. A Jézus életében való részvétel az egész lénynek a mintaképpel való azonosulását követeli meg. Amit pedig mi keresztények kegyelemnek nevezünk, az nem kevesebb mint az emberré lett Isten továbbélése mindegyikünkben.

forrás:

Henri Daniel-Rops - Jézus és kora - II. kötet