Nem a rosszat kell elfogadni, hanem Isten titokzatos bölcsességét, ami a rosszat megengedi. Ez az elfogadás annak a bizalomnak a kifejezése, hogy Isten erősebb a rossznál. Mindez egy fájdalmas, de termékeny formája az engedelmességnek.

Azt jelenti, miután minden tőlünk telhetőt megtettünk, legyünk gyermeki bizalommal és ráhagyatkozással Isten iránt, azokban az eseményekben, amikbe akaratunk ellenére kényszerültünk.

Higgyük el, "hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik" (Róm 8.28)

forrás: 

P. Jacques Philippe - A Szentlélek iskolájában

A lélekben, szívükben szegények a legnyitottabbak Isten és "Isten nagy tettei" (Csel 2,11) iránt. Szegények, mert szüntelenül képesek elfogadni azt a magasból származó ajándékot, amely magától Istentől jön.

Szívükben szegények azok, akik annak tudatában élnek, hogy mindent Isten kezéből kaptak ingyenes ajándékul, és megbecsülnek minden kapott jót.

Szüntelenül hálálkodnak, fáradhatatlanul ismételgetik: "Minden kegyelem!" 

"Adjunk Hálát az Úrnak, a mi Istenünknek." 

Róluk mondta ugyanakkor Jézus, hogy "tiszta szívűek", "szelídek"; ők "éhezik és szomjazzák az igazságot", ők a gyakran "szomorúak", ők a "békeszerzők" és az "igazságért üldözöttek". Végül pedig ők az "irgalmasok" (Mt 5,3-10).

forrás:

Szegénységünk Kincse - II. János Pál

"Az evangéliumi értelemben vett szegénység mindenekelőtt az Istenbe vetett föltétlen bizalom kifejezése, olyan hité, amely semmit sem tart meg, teljesen be meri vetni magát."

- Franz Kamphaus -