Sok ezer ember aki Krisztusban hisz, örökre eltávolodik Istentől, mert nem az igazi Krisztusban hitt. Az Újszövettség Krisztusa a Názáreti Jézus figyelmeztetett, hogy egy napon sok krisztus lesz majd.

Akkor, ha valaki ezt mondja: Nézzétek itt a Krisztus, vagy amott! ne higgyétek. Támadnak ugyanis hamis Krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok előre megmondtam nektek." (Mt 24, 23-24)

A hamis krisztusok napja elérkezett.

forrás:

Erwin W. Lutzer - Krisztus és a többi Isten 

A Biblia arra tanít, - s ezt tapasztalatunk is megerősíti - hogy bűnösök vagyunk, és nemzettségünk elszakadt Istentől. 

Önmagunk átalakításra tett erőfeszítéseink járhatnak némi eredménnyel, javulhat életmódunk, de alapvetően változatlanok maradunk. Legnagyobb szükségünk arra van, hogy megbocsátást nyerjünk, kibéküljünk Istennel, és megszabaduljunk bűneink jelenlegi zsarnokságától és jövőbeli következményeitől. 

Ehhez pedig megváltóra van szükségünk.

forrás:

Erwin W. Lutzer - Krisztus és a többi Isten 

Ha úgy rendezzük be életünket, hogy megállhassunk Isten színe előtt, akkor mások előtt is felragyogtathatjuk Isten jóságát.

Ne magadért élj! 

Élj Isten színe előtt; élj úgy, hogy letekinthessen rád!

Olykor úgyszólván lehetetlen egyetérteni Istennel. Ám aki a lázadók közé áll, megmérgezi az életét. 

Isten megkívánja, hogy megelőlegezzük neki a bizalmat. Azt mondja: 

Tudom, most nem értesz meg. Mégis bízz bennem; hidd el, hogy jó vagyok, és merj ebből a bizalomból élni. Akkor majd észreveszed, hogy szenvedéseid mögött, életed nehézségei mögött szeretet rejlik. Akkor felismered, hogy épp így tettem jót veled.

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra tekintve

Mert csak a kezdetben még szokatlan és talán kissé ijesztő utakon edződünk meg igazán,

így válik egyre világosabbá Húsvét összefüggése: a saját magam "érvénytelenítése" (önmegtagadás) nagy belső örömhöz "feltámadáshoz" vezet.

Minél inkább merem elveszíteni magamat, annál jobban átélem, hogy csakis így találhatok rá.

Amikor a saját dicsőségünket hajhásszuk, elfordulunk az Úrtól, s kiszolgáltatjuk magunkat a halálnak.

Nem attól leszünk szentek, ha fejes ugrunk a hősiességbe, hanem, ha együtt megyünk Jézussal, alázatosan, türelmesen, lépésről, lépésre.

Fontos, hogy eközben megőrizzük a természetünk és a kegyelem helyes viszonyát. Az igazi szentek nagyon emberiek, és természetesek, akikben a húsvéti átváltozás és megtisztulás folytán, a maga eredetiségében és szépségében  mutatkozik meg az, ami emberi.

 Engedjük, hogy szolgálatába állítson a szenvedő és szerető Krisztus, vegyük vállunkra a keresztet, hordozzuk vele együtt terhét.

Csakis ebben a szolgálatban, csak ha "kétannyira" megyünk vele, vesszük észre, hogy az oly nehéznek és nyomasztónak látszó iga valójában a szeretet terhe, s igából szárnyakká változik. 

Megértjük ennek igazságát: "Az én igám édes, az én terhem könnyű"  (Mt 11,30)

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra tekintve