"Találj egy csendes és félreeső helyet, hogy ne érezz kísértést arra, hogy szerepet kell játszanod Isten előtt.

Amikor ezen a helyen vagy, legyél olyan természetes és őszinte, amilyen csak lenni tudsz.

A figyelem át fog terelődni rólad Istenre, és elkezded majd érezni az Ő kegyelmét." (Máté 6:6,)

Isten nem fog szólni hozzád, ha az életedben nagy zaj vesz körül.

Van, amikor egyedül és csendben kell lenned.

A kulcs ahhoz, hogy meghalld Isten szavát és megértsd, mi az Ő terve az életeddel kapcsolatban az, hogy tudd, hogy Isten találkozni szeretne veled.

Rá kell ébredned arra, hogy nem te vársz Istenre, hanem Ő vár rád. Isten arra teremtett, hogy kapcsolatban légy vele. Azt szeretné, hogy időt tölts vele minden nap. És azt, hogy ezt a vele töltött időt betervezd a mindennapjaidba. Isten vár.

Manapság nehéz egyedül lenni egy csendes helyen. Nem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, mennyi zaj van az életedben. Mindig szól a rádió az autóban, vagy fülhallgató van a füledben, vagy a Bluetooth van bekapcsolva. Sok helyen, ahol várakozni kell, a boltokban, a liftben még a zene is szól. Nagyon kevés az az idő, amit teljes csöndben tölthetsz el.

"Légy csendben Isten jelenlétében és várj türelemmel, amíg cselekszik." (Zsolt 37,7) NLT

A legtöbb ember azért nem hallja soha Isten szavát, mert soha nem lassít le eléggé, hogy az Úr beszélhessen vele. Le kell lassítanod, csendben kell maradnod egy darabig, és várnod kell Istenedre!

forrás: Rick Warren - Céltudatos élet

http://napiremeny.blog.hu/

"A beteljesüléshez hozzátartozik a várakozás is, – az élet minden területén – amikor még tudtak élni az emberek – mert ismerték az élet dinamikáját, átélték a hiányt..."

Koraszülött

Kipke Tamás jegyzete

Nem kell szakképzett szülésznőnek vagy orvosnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, a koraszülés egyaránt veszélyes arra, aki szül, és arra is, aki születik. Mindennek megvan a maga ideje – bibliás bölcsesség ez az Ószövetségből, a Prédikátor könyvéből. De ahogy a kétezer-háromszáz éve megfogalmazott gondolatok, és az egész Biblia, úgy sokaknál – egyre többeknél – maga a bölcsesség is feledésbe merül. Korunk mintha a felejtés nagy korszaka volna.

Feledékeny és türelmetlen korunkban hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a készülődés fontosságáról. A zenekar sokat próbál, a muzsikusok otthon is szorgalmasan gyakorolnak a nagy fellépés előtt – ha valóban fontos számukra az a koncert. Ami igazán sokat jelent nekünk, attól nem szabad sajnálni az időt – beleértve a rá való felkészülést is. Valójában az az értékes számunkra – még ha elfelejtkezünk is róla! –, amire nem sajnáljuk a perceket, órákat, napokat és éveket. Ha több időt töltünk a számítógép előtt, mint a társunkkal, a bevásárlóközpontban, mint a templomban, akkor legyen legalább annyi tisztesség bennünk, hogy belátjuk, ez mit is jelent…

Könnyen és gyorsan – korunk jelszavával hirdetik magukat manapság a nyelviskolák, az autóvezetői és karriertanfolyamok, és gyakran a hiteleket kínáló bankok is. Pedig tudhatnánk, hogy a gyorsan bekebelezett tudás nem hagy elég mély nyomot az agyi struktúrákban, a másfél hónap alatt megszerzett jogosítványok számának növekedése szoros összefüggésben áll a közúti balesetek sokasodásával, a könnyen és gyorsan felmarkolt hitelek a fizetésképtelenné válással.

A koraszülött vizsgajegyek és diplomák, jogosítványok és karrierek korában a könnyen és gyorsan igénye vezet egyre többeket emberi kapcsolataik terén is. Pedig az odaadott idő nemcsak jelzi valaminek-valakinek a fontosságát, hanem növeli is. Gondoljunk csak A kis herceg bölcs rókájára Saint-Exupéry meséjében: „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, azt teszi olyan értékessé a rózsádat.”

Mindez arról jutott eszembe, hogy advent első vasárnapján egy dunántúli kisváros főterén láttam egy életnagyságú betlehemet: szalmatetős istálló, benne az állatok, a pásztorok, a napkeleti bölcsek, József és Mária – és a jászolban a Kisded. Mintha már karácsony volna… Igaz, már évek óta így megy ez: november végétől amolyan álkarácsonyi „very happy” hangulatot árasztanak az üzletek kirakatai, azt harsonázva, hogy „már csak az kell, hogy tőlünk – jó sokat – vásárolj, és teljes lesz a boldogságod”.

Nem lesz teljes. Legkevésbé éppen azoké, akik könnyen és gyorsan kapják meg azt – amit nem is vártak… A beteljesüléshez hozzátartozik a várakozás is – az élet minden területén. A nagy ünnepeket várakozó időszakok előzték meg akkor, amikor még tudtak élni az emberek – mert ismerték az élet dinamikáját. Átélték a hiányt, amit kitölteni hivatott az ünnep: böjtölve várták az ünnepi vacsorát. A jegyesek is böjtölve várták a menyegzőjüket – átélték a hiányt, azt, hogy szükségük van a másikra. Az adventi várakozás és böjt lényege is ugyanez volna: éljük át a hiányt. Akiben nincs hiányérzet, aki mindenféle pótlékokkal – drága kacatokkal, futó kapcsolatokkal vagy olcsó hangulatokkal – tölti ki a benne ásító űrt, a sóvárgó hiányt, az nem jut el a várakozásig. És aki nem jut el a várakozásig, annak számára nincsen, mert nem lehet beteljesülés.
Ezért aztán rosszkedvűen néztem azt a kisvárosi betlehemet, benne a koraszülött Kisdedet. Ne altassuk el hiányérzetünket, ne tegyünk úgy és ne érezzük azt, mintha. Nem. A jászol még üre

forrás: Új Ember - Magyarország katolikus hetilapja