Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra, ebben vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés vagy fájdalmas veszteség, nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint az ami ért.

Isten örök gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet saját Szívéből értékes ajándékként neked adja.

Mielőtt elküldötte volna, mindentudó szemével megszemlélte, isteni értelmével átgondolta, bölcs igazságosságával megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette.

Mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél. Azután megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, beléje lehelte vigaszát, és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.

Így most egyenesen az égből jön feléd, mint Istennek hívása, s könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet.

forrás: Szalézi Szent Ferenc

A szenvedésben egyszer kiejtett "Áldott legyen az Isten" többet ér ezer "Hála Isten"-nél, melyet jó sorsunkban hangoztatunk.

forrás: Avilai Szent János

Gondolom, szeretnétek megtudni milyen a langyos lélek állapota. Nos, a következő. Egy langyos lélek még nem teljesen holt Isten szemében, mivel a lelki életét alkotó hit, remény és szeretet nem hunyt ki benne teljesen. Hite azonban nem buzgó, reménye nem szilárd és szeretete nem lángol ...

Semmi sem hat rá mélyen. Igaz meghallgatja Isten szavát, de gyakran untatja. Kicsit fáradtan hallgatja, kicsit szokásból, mint aki azt gondolja, hogy már eléggé ismeri, vagy már eléggé megvalósította. A kicsit hosszabb imától irtózik. Elméjét annyira lefoglalja a tevékenység, hogy alig fejezte be az egyiket, már a másikba kap ...

Szegény lelke mintha halálküzdelmet vívna. Már húsz éve tele van szent vágyakkal, de közben semmit sem változtatott rossz szokásain. Hasonló ahhoz az emberhez, aki irigyli azt, aki a diadalszekéren áll, de még csak a lábát sem méltóztatik megmozdítani, hogy maga is felszálljon. A föld javaiért nem akar lemondani az örök javakról. De valójában nem akar se kimenni ebből a világból, se a mennybe menni, és ha az időt fájdalom és kereszt nélkül tudná eltölteni, soha nem kívánkozna el ebből a világból. Ha azt halljátok tőle, hogy ez az élet olyan hosszú és nyomorúságos, ez csak akkor történik, nem minden alakul kívánságai szerint. 

Ha a jó Isten valahogyan arra akarja kötelezni, elszakadjon ettől az élettől, ezért kereszteket és ínséget küldd rá, felháborodik, nekikeseredik, panaszkodik és jajong, gyakran kétségbe is esik. Mintha nem akarná többé elismerni, hogy mindezeket a jó Isten küldi az ő javáért, hogy elszakítsa őt az élettől, Magához vonzza. Mit tett, hogy ezt érdemelte? - gondolja magában. Sokan nagyobb bűnösök, mint ő, s mégsem szenvednek ennyit.

A jólét napjaiban nem feledkezik el Istenről, de önmagáról sem! Szépen el  tudja sorolni azokat az eszközöket, amelyeket alkalmazva ilyen sikert ért el. Azt gondolja, hogy nem sokan értek volna el hasonló sikert. Ezt ismételgeti, s szereti, ha mások is ismétlik. Valahányszor hallja mindig újra örül. Akik hízelegnek neki azokkal igen kedvesen bánik. Azokkal szemben viszont, akik nem adják meg neki a szerinte megérdemelt tiszteletet, rendkívül hűvös, közömbös, mintha csak azt mondaná, mennyire hálátlanok és mennyire nem érdemlik meg, hogy jót tett velük.

Igaz, a langyos keresztény még elég szabályosan teljesíti kötelességeit, legalábbis látszólag. Minden reggel térdenállva imádkozik. Biztos, hogy húsvétkor minden éveben a szentségekhez járul, sőt esetleg évente többször is. Azonban mindebben annyi a kelletlenség, annyi a hitványság és a közömbösség, oly kevés a felkészültség, oly kicsi az életmódbeli változás, hogy világosan látszik: kötelességeit csak megszokásból teljesíti, mivel éppen ünnep van, s ilyenkor így szokott tenni ...

Ami imáját illeti, nos egyedül Isten tudja, hogyan imádkozik: sajnos előkészület nélkül. Reggel nem a jó Istennel van elfoglalva, még kevésbé szegény lelke üdvösségével, hanem a tengernyi munkára gondol. Elméjét annyira megtöltik a földi gondok, hogy ott nincs többé hely Isten számára. Arra gondol, mit tesz aznap, hová küldi gyermekeit és szolgáit, hogyan sietteti munkáját. Igaz térdelve imádkozik, de se azt nem tudja mit kérjen a jó Istentől, se azt mire van szüksége, sőt még azt sem, ki előtt térdel. Tiszteletet nélkülöző cselekvésmódja bizony hamar megnyilvánul. Szegény aki nyomorúsága ellenére nem akar semmit és szereti saját szegénységét. Szinte reménytelen beteg, aki megveti az orvosokat és szereti saját kóros állapotát.

A langyos lélek nem követ el súlyos bűnöket. Viszont egy kis rágalomból, hazugságból, gyűlölködő érzésből, ellenszenvből, féltékenységből, kis színlelésből nem csinál nagy ügyet. Ha nem kapja meg azt a tiszteletet, amelyet véleménye szerint megérdemel, értésetekre adja, mégpedig olyan ürüggyel, hogy a jó Istent éri sérelem; persze inkább ezt kellene mondania: ő van megsértve ...

Igaz, a szent szertartások alatt nem akar aludni, hiszen fél is attól, hogy ezt észreveszik, de óvakodik a legkisebb erőfeszítéstől is. Az ima és a szentmise idején nem akar elszórakozni, mivel azonban ez küzdelmet jelentene, türelemmel elviseli a szórakozottságot, hangsúlyozza, hogy nem szereti. A böjti napok szinte semmit sem jelentenek, egyrészt mivel előrehozza az ebéd idejét, másrészt meg olyan bőségesen reggelizik, hogy az felér egy vacsorával; arra hivatkozik, hogy a mennyországot nem éhséggel kell meghódítani.

Ha valami jót tesz szándéka nem mindig tiszta: tetszésére akar lenni valakinek, vagy együttérzés fűti, olykor meg a világnak akar tetszeni.

Számukra a súlyos bűn kivételével minden megengedett ... Szeretnek jót tenni, de szeretnék, hogy ez ne kerüljön túlságosan sokba, vagy csak nagyon kicsibe. Szeretnék látni a betegeket, de ehhez az szükséges, hogy maguk a betegek keressék fel őket. Van miből alamizsnát adniuk, tudják is, hogy ez és ez az embere rászorul, azonban megvárják, míg az maga jön kérni; nem előzik meg.

Még többet is mondhatunk: a langyos életet folytató ember végez jó cselekedeteket, szentségekhez járul, rendszeresen megjelenik a szertartásokon, de mindezekben igen kevés a hit, az is csak gyönge és erőtlen, reménye a legkisebb próbatételre meginog, Isten és emberszeretete langyos, nincs benne semmi öröm. Mindaz amit tesz nincs teljesen elveszve, de nem sok hiányzik hozzá.

forrás:

Gerard Rossé - A Szent Plébános.

- Vianney Szent János példabeszédeiből - A pünkösd utáni 18. vasárnapra -

A hegyi beszédtől kezdve Jézus sürgeti a szív megtérését: az embertárssal való kibékülést, mielőtt áldozatot mutatnánk be az oltáron, az ellenség szeretetét és az üldözőkért mondott imát, az Atya imádását "titokban" (Mt 6,6), a szószaporítás kerülését, a szívből jövő megbocsátást az imában, a szív tisztaságát és az országa keresését.  Ez a megtérés teljesen az Atya felé irányul, gyermeki.

A szív, mely ily módon a megtérés mellett dönt, a hitben tanul meg imádkozni. A hit gyermeki ragaszkodás Istenhez, túl azon, mit érzünk vagy megértünk. Az által lehetséges, mert a szeretett Fiú megnyitotta nekünk az utat az Atyánál. Kérheti tőlünk, hogy "keressük" és "zörgessünk", mert ő maga az ajtó és az út.

Ahogy Jézus imádja az atyát és hálát ad neki, mielőtt ajándékaiban részesül, úgy tanítja nekünk is ezt a gyermeki merészséget;

"ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok" (Mk 11,24)

Akkora az ima ereje, hogy "minden lehetséges annak aki hisz" (Mk 9,23), azzal a hittel, "mely nem kételkedik" (Mt 21,22).

Amennyire elszomorodik Jézus hozzátartozói hitetlenségén (Mk 6,6) és tanítványi kishitűségén (Mt 8,26), annyira csodálattal tölti el a római százados (Mt 8,10) és a kánaáni asszony (Mt 15,28) "nagy hite".

A hit imája nem csak az "Uram, Uram" mondogatásából áll, hanem a szív odaadásából, hogy az Atya akaratát teljesítse (Mt 7,21). 

forrás: A Katolikus Egyház Katekizmusa

Az első péntek a hónap első péntekje, egyben a Jézus Szíve tisztelet napja is.

- Alacoque Szent Margit vizitációs nővér a XVII. században felszólítást kapott Jézustól, hogy tejressze Jézus Szíve tiszteletét, és első pénteken járuljon szentáldozáshoz. 

Akik kilenc egymást követő elsőpénteket megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől. 

Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagykilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett.

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagykilencedet, vagyis kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak? 

Jézus ígéreteit tizenkét pontban foglaljuk össze, ezek a következők:

1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmet.

2. Családjaiknak megadom a békét.

3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.

4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.

5. Minden vállalkozásukat megáldom.

6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.

7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.

8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.

9. Megáldom a házakat, ahol szívem képét kifüggesztik.

10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.

11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.

12. Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagykilencedet végzőknek a következő: Mindazok, akik kilnenc egymásután következő hónap első péntkekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

Ez az utolsó ígéret azt jelenti, hogy nem kárhoznak el azok, akik életükben elvégezték a nagykilencedet. Nagyon fontos ígéret ez.

" Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."

Mit jelent a Jézus Szíve tisztelet? 

A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük. Ebben az ünneplésben különösen nagy hangsúlyt kap Jézus szeretete, amelyet a szív jelképez.

A szívben nem csak Jézus emberi, hanem Istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetét. A szív Jézus valóságos emberségének kifejezése is, melyet áldozatul adott értünk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái lehetnek például az engesztelés, Krisztus követése, esetleg önmagunk felajánlása.

Önmagunk felajánlása azt jelenti, hogy minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket Jézus Szíve iránti tiszteletből tesszük, és ezért viseljük el türelemmel mindazokat a nehézségeket, amelyek életünkben adódnak.

" Örömöt adok nektek, és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek" 

- Jákob I. rész / Jákob II. rész

- Tízparancsolat

- Jeremiás

- A Születés

- Máté evangéliuma

- Lukács evangéliuma

- János evangéliuma ( angolul, magyar felirattal )

- Péter a Kőszikla I.-II. rész

- Szent Pál I. rész / - Szent Pál II. rész

- Az Apostolok Cselekedetei

- Jelenések könyve

- Páduai Szent Antal I. rész / Páduai Szent Antal II. rész.

- Pio Atya I. rész / - Pio Atya II. rész

- Bernadett - Lourdes Legendája I. rész / - Bernadett - Lourdes Legendája II. rész

forrás: YouTube  /  Gloria.Tv

Ahogyan valamennyi tudomány kitartás és gyakorlást igényel, úgy az Isten felé közeledés is.

" Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent " (Mt. 5,8)

A tiszta szív nyílt és alázatos. A tisztátalan szív ennek ellentéte: elbizakodott és bezárt, csordultig tele van önmagával, így nem képes helyet szorítani az igazság tiszteletet s végül imádatot követelő fenségének.

forrás:

Joseph Ratzinger: Krisztusra Tekintve

Aki szeret, feltétel nélkül igent mondd a szeretett lényre. Nem valamelyik tulajdonságát szereti, hanem a személyt, aki persze a tulajdonságaiban nyilvánul meg, de mégis több a jellemvonások összességénél. 

A szeretet a személyre vonatkozik, annak hibáival együtt. Ám a valódi szeretet a pillanatnyi fellángolással ellentétben a valósághoz kapcsolódik, és egy személy valóságára irányul, még akkor is, ha az fejletlen, rejtett vagy eltorzult. A szeretetben persze benne él a megbocsátásra való fáradhatatlan készség, ami viszont megkívánja, hogy a bűnt bűnnek lássuk. 

A megbocsátás gyógyít, ezzel szemben, a gonosz a betegség jóváhagyása rombol: az, hogy egyszerűen tudomásul veszem a másik betegségét, ami a másik számára semmiképpen sem lehet jó.

Úgy is mondhatnánk: a megbocsátás fájdalmas átmenet a bűn kábulatából a szeretet igazságába. 

Aki megbocsát, az a bűnös előtt, vele együtt járja be a haláltól az újjászületésig vezető utat, így segíthet, hogy a bűnös végigmenjen a fájdalom sötét folyosóján. Ez az út kizárólag a fájdalom és a halál által történő átváltozás vállalása árán járható, mert csak így tűnik fel a sötét éjszakában az új élet reményének fénye. 

Megfordítva: csak a szeretet adhat erőt a megbocsátásra: vagyis arra, hogy együtt menjek a másikkal a megtisztító szenvedés útján. Csak általa vagyunk képesek megmaradni a fény hordozóinak, a sötét végtelennek látszó alagútban, és érzékeltetni az újjászületés ígéretének friss levegőjét.

forrás:

Joseph Ratzinger: Krisztusra Tekintve

Isten keze, amely úgy nyilvánul meg, mint a lét belső ellenállása önmaga megsemmisítésével szemben, akadályozza a semmi felé törekvést, visszavezeti az eltévedt juhot a lét, a szeretet legelőjére.

Még ha fáj is, amikor kiemelnek a magunk kereste tüskés bozótból és visszavisznek, azért mégis ez megváltásunk aktusa, az a történés, amely reménnyel tölt el bennünket. 

És ki ne látná ma is Isten kezét, amint megragadja az embert a pusztító megszállottság és perverzió legszélső határán, és visszatartja attól, hogy tovább merészkedjék.

forrás:

Joseph Ratzinger: Krisztusra Tekintve

II János Pál pápa azt mondta:

" A világ jelenlegi problémáit csak az imádkozó emberek tudják megoldani"

Az imádság tehát nem puszta jámborkodás, hanem élet vagy halál kérdése, az ember, a család és a társadalom számára.

A világ mai válsága, a családok széthullása, fogyása és elkereszténytelenedése pusztulással fenyeget. Ezzel szemben áll a magyar közmondás igazsága:

" akik együtt imádkoznak, együtt is maradnak."

Boldog II János Pál Pápa szellemi végrendelete:

" Az emberiségre, amely elveszettnek látszik és a gonosz hatalma alatt görnyed, az önzés és a félelem által, a feltámadott Úr kiárasztja az Ő szeretetét, amely megbocsát, kiengesztel és megnyitja a reménység lelkét. Ez a szeretet visszatéríti a szíveket, és nekünk ajándékozza a békét. Milyen nagy szüksége van a világnak arra, hogy befogadja az isteni irgalmasságot!

Urunk, te, aki halálod és feltámadásod által kinyilvánítottad számunkra az Atya szeretetét, mi hiszünk benned és teljes bizalommal ismételjük:

Jézusom, bízom benned, könyörülj rajtunk és az egész világon!"

forrás:

A Kegyelem Órájában - Gyulai Oszkár Atya - Rosa Mystica miséken elhangzott beszédeiből.