Az apostolok által megfogalmazott kérés egy másik ismert kérésüket is felidézi, amely az előbbire hasonlít: „Urunk, taníts minket imádkozni!” Úgy látszik, hogy a Mesterben ez fogta meg az apostolokat a vele való mindennapos együttlét alatt: a mélységes hite, az Atyával való nagyon bensőséges, szeretetteljes kapcsolata.

Feltételezhető, hogy az idő teltével az apostolok egyre inkább átérezték saját korlátaikat, gyengeségeiket, emberi elégtelenségüket. Mintha a köztük és Jézus között lévő távolság nemhogy csökkent volna, hanem inkább megnőtt, miközben hallgatták igehirdetését és szemtanúi lehettek csodáinak. Úgy tűnik számukra, hogy utánozhatatlanul erős, nagy hite van. Bizonyára ezért kérik testületileg Jézustól, hogy növelje hitüket. Mert az nem elég erős, nem elég nagy.

Jézus válasza meglepő és furcsa. Amikor arra kérték, hogy imádkozni tanítson, a Miatyánkra tanította meg őket. Most meg azt válaszolja, hogy elegendő a mustármagnyi hit ahhoz, hogy gyökerestől kiszakítson egy fát. Nem ad hitnövelő tanácsokat, nincsenek tuti biztos hitserkentő tippjei…

Ezek szerint nem az a kérdés, hogy mekkora hitünk van, hanem az, hogy van-e egyáltalán. A hitet nem lehet méricskélni, nincs mértékegysége. Nem lehet duzzasztani, súlyosabbá tenni, megtoldani. Ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag! Nincsenek fokozatok, nincsenek szintek. Jézus még csak magas mércét sem helyez apostolai elé. Elég egy mustármagnyi hit: hisz az Istenhez köt és pont olyan teljes odaadást feltételez, mintha „nagy” lenne. Nem baj, ha a hitünk kicsi vagy gyenge, ha azzal szilárdan hisszük, hogy az Isten nagy és erős! Nem a hitünkben kell hinni, hanem Istenben!

Az Újszövetségben a hit ellentéte nem a hitetlenség, hanem a kétkedés. Az embert folyton megkísérti, hogy önmagára tekintsen, hogy a saját képességeivel akarjon érvényesülni. Ahogy Erdély szent életű püspöke, a 120 évvel ezelőtt született Márton Áron fogalmaz: „a hívő embert a kételkedés sós vize marja”. Nem baj, ha mustármagnyi a hit, amennyiben kitart Isten mellett, benne bízik, az Ő segítségét kéri.

Sokszor teljesen aláértékeljük a hitet. Azt gondoljuk lelombozódva, hogy egy-egy dologhoz óriási hitre lenne szükség, ami pedig nekünk nincs. Érdemes az atomok világára gondolni: micsoda félelmetes erőket lehet felszabadítani belőlük! A mustármag is a benne rejlő, a benne feszülő életnek köszönhetően tud fává terebélyesedni. Egészen biztos, hogy Jézus nem véletlenül mondott mustármagot. Ha csak a jelentéktelenséget, a kicsiséget akarta volna szemléltetni, mondhatott volna porszemet. De magot mondott, mert a mag élő, mert a magban jövő van! Nem baj, ha a hitünk parányi, de éljen!

Ma sem az a kérdés, hogy valakinek mekkora hite van. A hitnél nem a mennyiség számít, hanem a minőség. Jézus nem várja, hogy a hitem nagy legyen. Azt várja, hogy amim van, azzal fogjak neki! Vagy rábízom magam Istenre teljesen, vagy nem. Nem lehet csak egy kicsit hinni benne. Pont úgy, ahogy nem lehet csak egy kicsit lenni házasnak.

Csak higgyünk Jézusban annyi hittel, amennyi van. A többit bízzuk rá!

forrás:
Kovács Gergely/Magyar Kurír

„Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?”

Ő azt felelte neki:
„»Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.”

Pünkösd óta az isten- és emberszeretet parancsa valójában egy és ugyanaz, hiszen Isten a Szentlelket elküldve saját szeretetét ajándékozta nekünk, hogy vele szeressük viszont őt és szeressük embertársainkat.

Nem is annyira parancs ez már, hanem legbensőbb természetünk követelménye, hiszen az istengyermekségnek az a természete, hogy szeret.
Akkor mégis miért olyan nehéz megtanulni úgy szeretni, ahogy Jézus szeret minket? Azért, mert nem engedjük érvényesülni istengyermeki természetünket, hanem a régi Ádám módjára bujdokolunk a minket szerető Isten elől.

A próféták és szentek az isteni szeretet és irgalom követei voltak. A szeretet nem elfogulttá, homályosan látóvá tette őket, hanem éppenséggel megélesítette szemüket, hogy lássák a valós világot, s benne küldetésüket. Jézus belelátott kortársai szívébe, nem isteni mindentudásával (arról lemondott megtestesülése elhatározásakor), hanem szeretettől áthatott tekintetével.

A szeretet első igazi cselekvése, hogy meglátja a valóságot, a rejtett, a felszínen talán nem is látható lelki nyomorúságot.

forrás:

Barsi Balázs, Telek Péter-Pál
Magasság és mélység

Jézus arra buzdít, hogy „belefáradás nélkül” imádkozzunk.

Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor elfáradunk és elcsüggedünk, főleg, amikor imánk hatástalannak tűnik. Jézus azonban biztosít minket: Isten késlekedés nélkül meghallgatja gyermekeit, még ha ez nem jelenti is azt, hogy akkor és úgy teszi, amikor és ahogy mi szeretnénk.

Az ima nem varázspálca! Az ima segít megőrizni Istenbe vetett hitünket, rábízni magunkat akkor is, amikor nem értjük az ő akaratát. Ebben maga Jézus ad példát nekünk, aki sokat imádkozott!

A Zsidóknak írt levél arra emlékeztet minket, hogy ő „földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és istenfélelméért meghallgatásra talált” (Zsid 5,7). Első hallásra ez a kijelentés valószínűtlennek tűnik, hiszen Jézus kereszthalált halt. Mégis a Zsidóknak írt levél nem téved: Isten valóban megmentette Jézust a haláltól azáltal, hogy teljes győzelmet adott neki a halál felett, de az ennek eléréséhez vezető út éppen magán a halálon át vezetett!

Az utalás a könyörgésre, melyet Isten meghallgatott, Jézusnak azt az imáját juttatja eszünkbe, amelyet a Getszemáni-kertben mondott. Jézuson szorongás vesz erőt, és kéri az Atyát, hogy szabadítsa meg a szenvedés keserű kelyhétől, de imáját átjárja az Atya iránti bizalom, és fenntartás nélkül rábízza magát az ő akaratára: „De ne úgy legyen – mondja Jézus –, ahogy én akarom, hanem ahogy te” (Mt 26,39). Az imádság tárgya háttérbe szorul; ami mindenekelőtt számít, az az Atyával való kapcsolat. Ezt műveli az ima: átalakítja vágyunkat és Isten akarata szerintivé formálja, bármi legyen is az, mert aki imádkozik, az elsősorban az Istennel való egységre vágyik, aki irgalmas szeretet.

A példabeszéd egy kérdéssel fejeződik be: „Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Ez a kérdés mindannyiunk számára figyelmeztetés: nem szabad abbahagynunk az imádságot, még ha nem is kapunk rá választ! Az imádság őrzi meg ugyanis a hitet, nélküle a hit meginog!

Kérjünk az Úrtól olyan hitet, amely szüntelen, állhatatos imává válik, olyan hitet, amely az Úr eljövetele utáni vágyból táplálkozik. Az imádságban pedig megtapasztaljuk Isten könyörületét, aki irgalmas szeretettel teli Atyaként jön gyermekei elé.

forrás:

Magyar Kurir - Ferenc Pápa

"Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen."

Jn 16,23b-28 

Jézus arra biztat, hogy ne szégyelljük kívánságainkat, bátran tárjuk őket az Atya színe elé, mert ő teljesíteni fogja őket. De vajon mi az, amit ha Jézus nevében kérünk az Atyától, ő megadja nekünk, és ettől teljes lesz az örömünk?

Talán egy hőn áhított tárgy, szeretteink egészsége és jóléte vagy bármi más itt a földön teljessé tehetné az örömünket?

Nem, csak egyetlen ajándék van, amelyet elnyerve valóban megtapasztalhatjuk az öröm teljességét, s ez a Szentlélek. Mert hiába adna meg az Atya bármit, amit szemünk-szánk kíván, hiába teljesítené legönzetlenebb kéréseinket, örömünket nem tehetné teljessé a Szentlélek nélkül.

forrás:
Barsi Balázs - Magasság és Mélység

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde nagyböjt I. vasárnapján.

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde nagyböjt II. vasárnapján.

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde nagyböjt III. vasárnapján.

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde nagyböjt VI. vasárnapján.

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde nagyböjt V. vasárnapján.

A jézusi élet teljessége kifelé éppen abban mutatkozik, hogy minden kiüresedésünk, szolgálatunk, megalázódásunk ellenére, sőt inkább ezeken belül érvényesül bennünk a jézusi jóság és szeretet. Ma nem csodás jelekre várnak a tömegek, nem rendkívüliségre, hanem pusztán az emberséges emberre. Mert ez a legnagyobb, amit adhatunk jézusi tökéletességünkben.

Már itt az ideje, hogy ráeszméljünk a nagy tényre: Isten emberré lett és azért lett emberré, hogy bennünk, a mi személyiségünkben is megjelenjék jósága és emberszeretete.

Tanuljuk meg az igazi szeretetet, emberiességet Jézustól – az Istenembertől. Ez az amit nem értettünk eléggé és Jézus nélkül nem érthet meg most sem senki.

Mindig mindenki előtt és mindenkivel szemben ez az emberséges szeretet jellemző Jézusra. Barátai, ellenségei, az igazak és bűnösök, rajongója és elárulója egyaránt érzi ezt az emberséges jóságot.

De ha Jézus külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember, mennyivel inkább kell nekünk is mindig így mutatkoznunk. Sohasem lehetünk embertelenek testvéreinkkel szemben. Sohasem süllyedhetünk az emberiesség szintje alá.

Fontos erény ez – noha nem dicsekedhetnek vele nagyon sokan. Annál inkább tartsák ezt erényüknek a Krisztusnak átadott emberek. Önátadásunk értelmében legyenek mindig emberséges, krisztusi jóságban élő emberek – mindenkivel szemben.

Ehhez egy másik erényre is szükségünk van: a teljes engedelmességre a halálig. Olyan értelemben, ahogy azt Krisztus magára alkalmazta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, hogy elvégezzem művét” (Ján. 4,35).

A mi eledelünk Isten akarata legyen. Csak az Ő terveihez stílusához szabott élet által lehetünk jóságosak, emberségesek halálunkig. Ha ezt vállaljuk, nem csak az önzés, az egyéni vágyak, hanem a külső nehézségek özöne is ránk zúdul az emberek értetlenségével együtt. Ellene mond ennek az emberi bölcsesség, amely nem lát úgy a jövőbe, mint az Isten. Ellene mond mások ösztönzése, szemkápráztató sikere, szabadossága, fékezetlensége. Kedvünk sokszor elhagy. A magunk útját szeretnénk járni … De nem lehet.

Amit Atyánk jelölt ki nekünk, azt a művet kell megoldanunk. Nem mást, nem elképzeltet, hamisat, amit magunk álmodtunk ki magunknak. Ennél sokkal nagyobbat: az Istenét!

Ehhez hűség, kitartás, nagy áldozatvállalás és minden erény összessége szükséges, főként ha életünk útja az Atya művének teljesítése érdekében a Golgotára kanyarodik fel.

Nem egyszer a Mester maga teszi vállunkra a keresztet, amelyet Ő hordozott. Most nekünk kell viselnünk. Talán halálig, a kereszthalálig. Ekkor is kitartani emberies jóságunkban, nem szidalmazni, nem elkeseredni, nem esni kétségbe, sőt Jézussal felemelkedni Istenhez – ez már isteni szeretet.

Csak így szabadulunk meg gőgünk, kapzsiságunk, haragunk és más szenvedélyünk rabságából végleg.

Minden nagy lélek valamiképpen súlyos keresztet hordoz, éppen az önátadás, az azonosulás miatt. Azért mert részt kér és részt vesz Jézus életében. Sorsközösséget vállal mindenben Jézussal. Ezt erősíti meg az apostol: „Testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön” (Kor. 4,10).

Ne gondoljuk azonban, hogy erre képtelenek vagyunk, vagy ennek a keresztnek terhe alatt összeroskadunk. Nem. Éppen abban áll ennek a jézusi életnek szépsége, hogy ez az áldozat örömmel tölti el a lelket, boldoggá teszi, mert ilyenkor már Jézus él benne és a Szentlélek tölti be erőinek teljességével és egész egyénisége fölszabadul a legszebb szeretetre – személye már minden áldozat elviselésére képes.

forrás:
Rendesi M. György – Egyéniségünk Kibontása

Az ember, aki hallani akar és látni, aki nem zárja el szívét,
az kérdéseire magától Istentől kap választ, és meglátja őt,
aki az Igazság.

Betelik a Szentlélekkel és az ő szócsöve lesz,
nem emberi szavak és szándékok közvetítője többé.

forrás: 
Barsi Balázs - Magasság és Mélység

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent első vasárnapján

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent második vasárnapján

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent harmadik vasárnapján

Barsi Balázs atya konferenciabeszéde advent negyedik vasárnapján

forrás: Bonum Tv

Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!

Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet, Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!

Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: „Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!

Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne.

Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.”

Szof 3,14-18a

Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!
Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki.

Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.

Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.

Fil 4,4-7

Az eredendő bűntől mentes emberi természet csodálatos volt, de összehasonlíthatatlan azzal, a mit Isten nekünk adott Krisztusban. 

Elmondhatjuk, hogy Isten azért engedi, hogy eltörjön a csontunk, hogy Ő maga helyrehozza azt, és ez által nem csak erősebb, de törhetetlen is lesz. Isten hagyta, hogy ne csak az Isteni kegyelmet veszítsük el, hanem azt az állapotot is, amelyben mi az Ő szolgái, engedelmes rabszolgái voltunk. 

Előre látta, hogy el fogunk bunki; nem ő okozta ezt, de megengedte. Azért tette ezt, hogy egy dicsőséges, új alkotást hozzon létre, ami felűlmúlja az emberi természet minden lehetőségét. Ezzel Krisztus elvette a bűnös emberi természetünket, és nem csupán az életnek adta vissza, hanem egyesítette magával. Így a bennünk visszanyert élet isteni lét volt. A nekünk adott kegyelem saját istenfiúsága volt.

Mi pedig osztozunk Jézus Krisztus istenfiúságában! Ez a megváltás lényege és a katolicizmus szubsztanciája. Krisztusban megkeresztelve az isteni természet részeseivé váltunk (Pt 1,4). A Szenthátomság életét éljük, Krisztus Atyját "Atyánknak" hívjuk. 

Az élet ennél jobbat vagy ennél tökéletesebbet nem adhat. És egyik sem lett volna lehetséges, a kegyelmi állapot bűnbeeséssel történő elvesztése nélkül, ami azért következett be, mert Isten megengedte a rosszat.

forrás:
Scott Hahn: A mi hitünk legyőzi a világot

Ha Jézus Krisztus semmiféleképpen nem szenvedne jelenleg, hogyan kellene értelmezni a szívét körbefonó töviskoszorút? Talán kizárólag szimbolikusan értendők az Úr Szent Pálhoz intézett szvai: >Én vagyok Jézus, akit te üldözöl< ?

Említettük, hogy Jézus nem szenved Fizikai Testében (habár lelkében részvétet érez): szenved azonban Misztikus Testében. A katolikusok e Miszikus Test tagjai, s ileyen minőségükben bűneik, még a legrejtettebbek is, valódi sebet ejtenek a Misztikus Testen. Jézus Krisztus tehát Miszikus Testében tovább szenved.

Jézus Krisztus jelenleg is szenved, mert a Misztikus Test jelen-valóság. Ezért bűneim nem csak a kegyelmet rombolják le bennem, hanem másokra is fenyegetést jelentenek, mert mellőzni kénytelenek segítségemet.

De a többi hívők bűnei sem hagyhatnak minket közömbösen. A Misztikus Test sebei ezek, bennünk, élő tagokban és lehetetlen, hogy ne sínylenénk meg, ahogy fizikai testünk tagjainak egészében is. Ez egy természetfölötti valóság nagysága:
>Krisztus engesztelő Szenvedése megújul s valamiképpen kiegészül és folytatódik Misztikus Testében, az Egyházban (XII Piusz).<

Cselekedeink örömet, vagy fájdalmat okoznak Krisztus Szívének. Nemcsak azért, mert földi életében mindegyiket látta és örömére vagy fájdalmára voltak, hanem mert Jézus Krisztus most is elszenvedi ezeket.

Jézus Krisztus Fizikai Testében már nem szenvedhet, örvendezhet azonban és örülhet. Minden jótett örömet okoz neki. Örvendezik amikor látja, hogy betérek egy templomba, úgy, ahogy egy jóbarát is örül, ha meglátogatom. Bűneink viszont, bár semmiféle fájdalmat nem okozhatnak neki, (hiszen megdicsőült s így szenvedésre képtelen), mégis mélységes részvétet váltanak ki belőle; valódi sebet ejtenek és fájdalmat okoznak Misztikus Testében.

Mi a Katolikus Egyházhoz tartozók egy test, egy lélek vagyunk, s mindegyikünk tette befolyással van a Misztikus Test egészére. Isten úgy akarta, hogy a mi tökéletességünktől függjön sok lélek üdvössége.

A bűnös ember mindenféle jogát elveszítette a természetfölötti életre, és még csak arra sincs lehetősége, hogy hatékonyan kifejezésre juttassa a bűntől való megszabadulás vágyát. Ez a vágy ugyanis az isteni irgalamsság gyümölcse; s Isten e kegyelem megadását a mi imáinkhoz és jótetteinkhez kötheti.

Sok kegyelmet Isten azért nem ad meg az Egyházának, mert a mi bűneink valóságos akadályt képeznek. A Misztikus Test valóban szenved mindegyikünk bűnei miatt.

A Szent Pál Apostol által a damaszkuszi úton tapasztalt jelenés nem volt egyszerűen szimbolikus. A megsebzett Krisztus Szíve ezt a valódi fájdalmat láttatja velünk. Nem csak a földi élete során elszenvedett fájdalmak ezek, hanem azok is, melyeket jelenleg szenved el Misztikus Testében, a bűnösök iránti jelenbeli részvétével együtt.

A mondottak fényében most már azt is jobban megérthetjük, hogyan kell viszonoznunk mindezt.

forrás:
Fracnesco Bamonte - Szűz Mária Harca

A Biblia nyelvhasználatában alázatos az, aki elismeri, hogy mindent Istennek köszönhet és mindent csak tőle vár.
Alázatos az, aki Istentől való teljes függőségi viszonyban él, csak benne bízik, nincs más vágya és nem leli örömét másban, mint Isten szüntelen keresésében és akaratának megvalósításában, amit szeretettel és készséggel ölel magához.

Az alázatos ember létének legmélyebb zsigeréig arra vágyik és arra törekszik, hogy teljesen Istené legyen.

Az alázat ugyanaz, mint a lelki szegénység, amelyről Jézus beszél a Boldogságokban: "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek országa"(Mt 5,3).

Nem annyira társadalmi értelemben vett szegénységről van itt szó, hanem egyfajta belső, Isten mindenhatóságára való bizalmas ráhagyatkozó magatartásról és isteni terveire való feltétel nélküli nyitottságról.

forrás:
Fracnesco Bamonte - Szűz Mária Harca

Krisztus tanítványaiként mi állandó exodusban vagyunk. A keresztények mindig vándorló nomádok maradnak Isten keresésében egy nehéz, de gazdag zarándokúton. Az a fontos, hogy készségesek maradjunk Isten akaratára.

Akárcsak Ábrahám, gyakran mi sem tudjuk, merre vezet Isten. Mi egy stabil és tökéletes univerzumot szeretnénk, ám az emberi út görbe, kanyargós, sáros. Mégsem szabad elfelejteni, hogy az ember soha nincs egyedül. A legnehezebb látszatok ellenére Isten végül is a tökéletességre, a szentségre és saját hivatásunk teljes megvalósítása felé vezet.

Egy emberi létezés látszólag tragikum lehet, de Isten minden dolognak tudja a pontos jelentését. A mi Atyánk mindegyikünk számára egy tervet valósít meg. Egyszerűen csak azt kéri az embertől, hogy tanulékony és figyelmes legyen üzeneteire, amelyeket folyton küldd. Alávethet minket sértő bántalmaknak vagy gyötrő rágalmaknak. hogy megtanuljuk a szelídséget és az alázatot.

Ezen az úton ne felejtsük el Isten nagyszerű mondatát, amelyet Ábrahámhoz intézett:
„Járj előttem és légy tökéletes” (Ter 17,1) 

Isten jelenléte van az emberben, és az ember reménye Istenben.

Mert az ember szívében, annak a szívében, aki őt ismeri, vagy aki Őt még keresi, ott van
Isten ragyogó jelenléte.

forrás:
Robert Sarah bíboros: ISTEN vagy A SEMMI

Amikor Krisztus belép egy ember életébe, kimozdítja őt és átalakítja tetőtől talpig. Új irányt és új erkölcsi igazodási pontokat ad neki.

A kereszt fizikai megtapasztalása feltétlenül szükséges kegyelem a keresztény hitünkben való növekedéshez, és ugyanakkor a Krisztushoz való hasonlóságunk gondviselésszerű alkalma azért, hogy belépjünk a kimondhatatlan mélységeibe. Akkor megértjük, hogy misztériumot nyitott meg nekünk, mert a lándzsa továbbment Krisztus szívén, megnyitotta Istent, behatolt, hogy úgy mondjam a Szentháromság közepébe.

Az ember csak akkor lesz nagy, ha térden áll Isten előtt.
Amikor az ember Isten előtt van, belép a szakrális világ misztériumába, kapcsolat létesül, amely visszaadja az ember lényének isteni felépítését, miszerint Isten bennünk lakik. Az Atya minden ember szívében ott van, Ő ott vár bennünket, hogy kinyilatkoztassa magát nekünk.

„Bennem voltál én meg kint! Kint kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled” Szent Ágostom – Vallomások (XXVII fejezet)

Nem lehet szavakat találni Istenről szólva, ha csak vele valóban nem találkoztunk és személyes kapcsolatba nem léptünk.

Istentől eltávolodni annyi, mint elveszni,
vele maradni annyi, mint rendíthetetlennek lenni,
rátalálni annyi, mint újjászületni,
benne maradni annyi, mint élni.

Az ember csak Istennel kapcsolatban képes önmagát meghatározni.

„Aki magában vagy más emberben akarja megtalálni az öröm okát, az szomorú lesz, de aki Istenben akarja megtalálni örömének okát, mindig örömben lesz, mert Isten örökkévaló.” Szent Ágoston ..

Valójában mindannyian attól a társadalmi-politikai és történelmi közegtől függünk, amelyben élünk. Isten azonban többé-kevésbé örvendetes eseményeken keresztül és az ő választott közvetítőivel alakít minket az adott környezetben. Ő tudja, hogyan vezessen minket a történelem viszontagságain.

forrás:
Robert Sarah bíboros: ISTEN vagy A SEMMI

Szent Pál gyakran arra buzdít bennünket, hogy állandóan imádságban és könyörgésben éljünk: „Esedezzetek szüntelen könyörgésekkel és imával a lélekben. Legyetek éberek és állhatatosak az összes szentekért mondott imádságban” (Ef 6,18). Ugyanakkor képtelenségünket is hangsúlyozza, miszerint nem tudjuk, hogy mit kérjünk, és hogyan imádkozzunk. A Szentlélek mégis a segítségünkre jön, és ő maga jár közben értünk „kimondhatatlan sóhajtásokkal” (Róm 8,26).

Az imádság elsősorban a Szentlélek műve, aki imádkozik bennünk, átalakít belsőleg, és az egy és háromszemélyű Isten intimitásába merít. Ezért elsődleges csendet teremteni magunkban, és hallgatni, beleegyezni a kiüresedésbe, és ráhagyatkozni Istenre, aki bennünk van.

Az imádság nem mágikus pillanat, amely abban áll, hogy ilyen-olyan panaszunkat előadva közérzetünket jobbítsuk.

A belső csend segít meghallgatni a Szentlélek imádságát, amely a mi imádságunkká válik. A lélek közbenjár helyettünk. Az imádságban nem a szavak fontosak, hanem hogy sikerüljön elhallgatnunk, és hagyjuk beszélni a Szentlelket, halljuk sóhajtását és értünk való közbenjárását. Ha belépünk a Szentlélek titokzatos csendjébe, bizonyára meghallgattatunk, mert így szívünk Istent hallgató szív lesz.

Isten nem úgy válaszol, ahogyan szeretnénk, annál is inkább, mert gyakran lehetetlen dolgokat kérünk, mint a gyerekek, akik rengeteg ajándékra vágynak. Ez azonban nem szabad, hogy elfordítson minket Istentől. Főleg amikor a problémák valóságosak és kínoznak minket, és amikor megtapasztaljuk a kétség mélységes éjszakáját.

Végül is az imádság nem rendkívüli cselekvés, hanem egy gyermek csendje, aki teljesen Istenre fordította tekintetét.

Az imádság abban áll, hogy kissé szabadon hagyjuk magunkban Istent.
Tudni kell csendben, ráhagyatkozásban és bizalomban, határozottsággal és állhatatosan várakozni, még akkor is, ha sötét van a mi belső éjszakánkban.

Az imádság olyan mint a barátság, időt igényel, hogy megszilárduljon. Az imádság néha nehéz iskola. Csendben kibírni egy átkelést a hosszú és sivár sivatagon étel és ital nélkül, ahol előfordulhat, hogy az mondhatjuk, mint Lisieux-i Teréz: „Már azt sem tudom, hiszek-e abban amit énekelek.” A hívő, aki imádkozik az éjszakában jár, és gyakran úgy van mint a zarándok, aki a világosságot keresi.

Imádkozni annyi, mint belépni Isten akaratába. Bizonyos pillanatokban, amikor a szenvedés és az ellenünk támadt gyűlölet sötét éjszakájában vagyunk, előfordulhat, hogy felkiáltunk, mint Jézus: „Éloi, Éloi lámmá szábáktáni?” („Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”) (Mk 15,34). Senki sem fogja megérteni kiáltásunk értelmét, mert ez egy imádság: a hit kiáltása a mi Istenünk és a mi Atyánk felé. Ez Jézus kiáltása a kereszten, a Fiú elhagyatottságának kiáltása egyedül az Atya akaratához, hogy megerősítse a Gesztemáni-kertben már megpecsételt végleges és teljes engedelmességét.
Amikor imádkozott, szorongással tette, és amint verítéke vércseppekként hullott a földre, kijelentette: „Abba (Atyám)! Neked minden lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen amit én akarok, hanem amit Te” (Mk 14,36).

Isten előbb szeretett minket. Imádkozni annyi, mint magunkat ráhagyni a szeretetre és szeretni magunkat. Imádkozni annyi, mint Istenre tekinteni, és hagyni, hogy Ő is nézzen bennünket: valóban kitenni magunkat Isten tekintetének, aki szentháromságos módon van és él bennünk. Ez nem csupán hasonlat, az Atya és a Fiú és a Szentlélek valóban bennünk él. Bennünk lakik Szentháromságos egységben és közösségben. Egy Isten három különböző személyben, ez a keresztségi hitvallásunk szíve.

Mi valóban Isten hajléka vagyunk.
Ezt fejti ki csodálatosan Szent Athanáz Searpionhoz, Thumuis püspökéhez írt levelében:
„Amikor a Szentlélek bennünk van, az Ige is bennünk van, aki őt adja, és az igében van, az Atya. Így valósul meg az írás: [Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.] (Jn 14,23). Ahol a világosság, ott van annak ragyogása, ahol a ragyogás, ott van az ő tevékenysége is és az ő tündöklő kegyelme.”

A lélek az imádság helye. Ezért ebben a Jézusnak fenntartott szentélyben, Istennek ebben a házában magánynak és csendnek kell uralkodnia, mert az imádságban elsősorban Isten szól, és mi figyelmesen hallgatjuk akaratának keresésében.

Imádkozni annyi, mint keresni Istent és engedni, hogy felfedje nekünk arcát és kinyilvánítsa akaratát. Bizonyára hisszük, hogy Isten bennünk lakik és él, de gyakran nem engedjük meg neki, hogy egészen szabadon éljen és cselekedjen, mozogjon és kifejezze magát. Elfoglaljuk egész nap és minden időben belső világunk egész területét. Mi makacsul mindig sokat akarunk tenni, beszélni, gondolni.
Annyi zajjal töltjük meg Isten hajlékát.

Meg kell tanulnunk, hogy a csend a bennünk élő Isten csendes jelenlétével való személyes és bensőséges találkozás útja.

Isten nem szélvész, nem földrengés vagy tűz, hanem a szellő szelíd lengedezésében van jelen.
Az igazi imádsághoz ki kell művelni és óvni a szívnek bizonyos szüzességét, más szavakkal, nem szabad belső és külső zajban élni, világiasságban, szétszórtságban, szórakozottságban. Bizonyos élvezetek szétszedik, feldarabolják létünk belső központját, elválasztanak tőle és szétszórnak.

A lelki szüzesség, a belső csend és a szükséges magány, a legalkalmasabb sziklák, amelyekre ráépíthetjük Istennel való életünket, a vele való szemtől szembeni benső együttléltet.

Ebből a találkozásból kijőve, arcunk bőrén Isten arcának ragyogó fényessége látszik, mint Mózes arcán, amikor lejött a hegyről, miután a Mindenhatóval beszélt.

forrás:
Robert Sarah bíboros: ISTEN vagy A SEMMI

A keresztény fejlődése Krisztus méreteire nem  elsősorban aszketikus erőlködés eredménye.

Nem  csupán küzdelem  és állandó önmegtagadás, jóllehet enélkül nincs Krisztuskövetés, de ez csak első  feltétele, nem pedig maga a szentség. 

Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.  (2Kor 3,18)

A Szentlélekkel való átitatódás és átalakulásunk a dicsőségben együtt halad ugyanazon ritmusra, hiszen ugyanarról van szó. Kezdetben a hívő  csak a Lélek zsengéit birtokolja. Majd megtapasztalja a dicsőség növekedését, lehet, hogy nagyon fájdalmasan. Amikor egyedül marad, amikor a sötétben felragyog, hogy élete egyetlen értelme az istenfiúság.

Azután megigazul a Lélek által és lassan, szinte észrevétlenül átalakul. És egy nap a dicsőséges Krisztushoz hasonul az  ő feltámadásának ereje által.

Isten ugyanis a  hit által tett megigazulttá, hogy megismerjem  őt és feltámadásának erejét. És Krisztus azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja majd gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. (vö. Fii 3,9-10.21)

forrás: Barsi Balázs - A Teremtő Lélek

Az Isten iránti bizalom ugyanis nem vakmerő, a következményekkel mit sem törődő. Benne van az üdvös félelem attól, hogy elronthatjuk a jót, amit Isten bennünk és rajtunk keresztül akar művelni a világban.

A kereszténység az itt és most szentségére hív.
Körülményeink meghatározása nem a mi feladatunk, és igazából akkor lehetünk nyugodtak, ha nem azt értük el ebben az életben, amit mindenáron szerettünk volna, mert ez annak a jele, hogy kiengedtük kezünkből sorsunk irányítását.

A mi feladatunk nem az irányítás, hanem az állandó készenlét és az engedelmesség annak, aki az örök haláltól megmentett és minden hajszálunkat számon tartó személyes szeretettel gondoskodik rólunk.

forrás:
Barsi Balázs - Magasság és Mélység

A lélekben, szívükben szegények a legnyitottabbak Isten és Isten nagy tettei iránt.

Szegények, mert szüntelenül készek elfogadni azt a magasból származó ajándékot, amely magától
Istentől jön.

Szívükben szegények azok, akik annak tudatában élnek, hogy mindent
Isten kezéből kaptak ingyenes ajándékul, és megbecsülnek minden kapott jót.
Szüntelenül hálálkodnak, fáradhatatlanul ismételgetik: 

"Minden kegyelem!" "Adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek. 

Róluk mondta ugyanakkor Jézus, hogy "tiszta szívűek", "szelídek", ők "éhezik és szomjazzák az igazságot",
ők a gyakran "szomorúak", ők a "békeszerzők" és "az igazságért üldözöttek".
Végül pedig ők az "irgalmasok". (Mt 5,3-10)

forrás:
Szent II. János Pál Pápa - Beszéd Rio De Janeiro (Vidigal nyomornegyedében) 1980 Július 2.

A nagy katasztrófák nagy tisztulást is hoznak azok életében, akik Istenben bíznak.
Amikor lelki értelemben mi is átéljük a keserű rabságból való szabadulást, első dolgunk
a szentély újjáépítése legyen, a régi helyén, saját szívünkben.
Nem szabad hátranézni, hogy mi mindent veszítettünk el – Isten úgyis tudja ezt, s attól,
amire örök üdvösségünkhöz továbbra is szükségünk van, nem hagyja, hogy megfosztassunk –
hanem előre kell tekinteni, s jól felhasználni az időt és a lehetőséget, amely adatott nekünk.

forrás:
Barsi Balázs,  Magasság és mélység

Embertársainknak nem csak a mi pusztán emberi szeretetünkre van szükségük, hanem arra a közösségre, amely bennünket Istennel összeköt.

Barsi Balázs.. 

Ha rossz természetedet alárendeled isteni kezemnek, Én mesterművet alkotok belőle.

Csak hagyd Rám magad! Úgy, mint a megtaposott szőlőszemek,
melyek az átalakulás után borrá lesznek, és ebből lesz Szent Vérem.

Te is az Én Szent Véremtől ittasulsz meg, de csak akkor, ha előbb átalakulsz, 
és mint a must, kitisztulsz. 

Vagy mint a búza, mely őrlés után lesz csak Szent Testemmé változtatva.
Te is csak az őrletés után változol át, és lesz istenivé nyomorúságos természeted.

forrás:
Az Úr Jézus szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban - III/121 

Nem nagy dolog ma szentnek lenni, ha Istenben, és Istennek élünk!

Kellenek a tornacipős szentek, akik a gyermekei e kornak,
akik időt lelnek egy imára, az Istenhez a szívükkel szólnak!

Szükségünk van a lelki emberekre, akik kalapácsot, vagy tollat fognak,
vagy akik egy modern irodában számítógépeken kopognak,
akik a megpróbáltatásban a hitbe, Istenbe kapaszkodnak!

Kellenek szentek, kik a világban élnek, ízlelik az élet tiszta dolgait,
és minden szépséget megköszönnek, nem felejtve el Isten dolgait.

Kellenek, akik moziba járnak, egy jó sör mellett nagyot nevetnek,
de látva mások törött életét, hű hordozói a szeretetnek!

Akik kevésből adni tudnak, néha kenyeret, vagy mosolyt,
akik a közönynek ellenállnak, tesznek azokért, kiket elsodort
valamilyen emberi mulasztás, rosszindulatú, vagy önös érdek!

Kellenek a köznapi szentek a kínba csavart emberiségnek!
A világ lelki nyomorában, a hétköznapok kábulatában,
a katasztrófák iszonyatában, az önzés pokoli viharában,
valami új kell a mindennapokban, valami új kell a gyűlő romokban!

Kellenek a köznapi szentek! E század szinte sikolt értük!

Mert nem nagy dolog szentnek lenni, ha Istenben, Istennel élünk!

Akik minden gondjukkal az egyetlen Atyára hagyatkoznak, azok élete kivirágzik és gyümölcsöt terem Krisztusban.

Akik minden sebzettségükkel együtt felkarolják és hordozzák egymást, megízlelik a békességet, amely „sebből csordul alá” (Vasadi Péter).

Legyen bármilyen emberi sebzettség, sorcsapás, gyász az osztályrészünk, gyógyírt hoz rá az Istennel kötött szövetségből áradó ingyenes szeretet, s emberi kapcsolataink visszanyerik azt a mélységüket, melyet Isten ültetett beléjük öröktől fogva.

Barsi Balázs.. 

Az emberi szív minden nyugtalansága,  az érzékek zűrzavara
a rendetlen kívánságból és a fölösleges félelemből származik.

Nem is tart sokáig a kívül keresett békesség,  ha igaz alapot nem vet neki szíved állapota. 
Azaz, ha énbennem nem gyökerezel: változhatsz,  de meg nem javulsz.

Mert amikor alkalom adódik,  élsz is vele, s meglátod újra, sokszorosan, amitől menekültél. 

Kempus Tamás:
Krisztus követése

A derűs légkörű találkozón Ferenc Pápa hosszú beszédében, melyet folyamatosan rögtönzéseivel bővített, a keresztény ember szülői hivatásáról szólt.

Először azt a szellemi légkört említette, amellyel a mai ember Rómában is találkozik. „Rómának ma erkölcsi és spirituális újjászületésre van szüksége” – fogalmazott. A mostani szellemi légkör egyik legfőbb sajátossága az az ideológiai gyarmatosítás, melynek eszmei alapja a relativizmus. Azt vallja, hogy „az evangélium szép dolog, de maradjon csak ott, ahol van. Nem érinti meg a szívet”. Éppen ezért van szükség újjászületésre, a gyerekek és a fiatalok nevelésére, „mely felelősség elsősorban benneteket érint” – mondta a résztvevőknek a Szentatya. Megemlítette példaként a két héttel ezelőtti tapasztalatát, amikor egy fiatal apa elmondta: „általános iskolás gyermekeinknek estéről estére újra katekizmust kell tartanunk, hogy kivédjük mindazt a káros lecsapódást, amit a gyerekek az iskolából hoznak haza, néhány tanár és a tankönyvek hatásaként”.

Az őszi családszinódus távlatában szemlélve a szülői hivatást, a pápa annak misztériumáról beszélt. Minden szülői hivatás, az apaság és az anyaság is az Istentől ered. Ő hív bennünket a kölcsönös és feltétlen szeretetre és ennek gyümölcseként a gyermekvállalásra. Ez a nagyszerű szülői hivatás adja meg a lehetőségét annak, hogy az ember teljesen megvalósítsa önmagát, mert hasonlóvá válik az Istenhez. Apává és anyává lenni tesz bennünket sokkal inkább hasonlóvá az Istenhez. Ez a szülői mivolt egyfajta tanúságtétel is az összes többi keresztény számára, a papok és a szerzetesek számára is, hiszen ők a lelki apaságra és lelki anyaságra kapnak tőletek impulzust. A szeretet szépségét kell megmutatnotok, nem a múlékony lelkesedést, hanem hogy hisztek benne, hogy minden veszekedés után békére találtok. Tudjátok, milyen szép, amikor a gyerekek előtt megcsókoljátok egymást!

Ferenc pápa a szülőket arra emlékeztette, hogy a gyerekek állandóan, folyamatosan nézik, kémlelik és fürkészik a szüleiket, nézik az arcukat, amikor megjönnek a munkából, amikor vendéget fogadnak, amikor pihennek. Azt keresik a szüleik arcán, vajon boldogok-e. A másik oldalról tekintve – intette a pápa a szülőket – figyeljetek arra, hogy a köztetek támadó nehézségek, problémák első áldozatai a gyermekek, a ti gyermekeitek. Nincs nagyobb öröme egy gyermeknek, mint amikor azt látja, hogy a szülei gyengéden szeretik egymást, tisztelettel vannak egymás iránt, és ha kell, megbocsátanak egymásnak.

forrás:
Magyar kurir - Ferenc Pápa beszéde a szülői hivatásról  

Néha nehezebb szeretve lenni, mint szeretni, nehezebb elfogadni a szeretetet, mint szeretetet adni, különösen olyan emberek esetében, akik büszkék "önerejükre", "büszkeségükre".

Bizonyos értelemben megalázó szeretetet kapni és elfogadni. Sebezhetővé, kiszolgáltatottá tesz bennünket, fény derül arra, hogy szűkölködünk, fény derül emberi mivoltunkra, tökéletlenségünkre. A szeretet elfogadása kölcsönösséget, választ kíván, ami még kiszolgáltatottabbá tesz bennünket.

Amikor Jézus közeledik felénk a szeretetével, akkor fenyegetve, kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat, és esetleg visszakozunk, magunkba zárkózunk. Félelem szorongás tölthet el bennünket, bizonytalankodva azon tépelődünk, vajon túléljük-e ezt az önátadást, annak a gondosan fölépített életszemléletnek a felforgatását, amely személyiségünket és kapcsolatainkat mindeddig alakította. 

Engedni és elfogadni, hogy Jézus az Ő kimeríthetetlen szeretetével szeret minket, majd viszontszeretni - ez az egyetlen út a mennyországba. Tulajdonképpen ez maga a mennyország, amely már most itt, most kell, hogy elkezdődjön.

 forrás:
Ralph Martin - Mit mondd a Lélek - A katolikus egyház egy korszak végén.

Uram Jézus, újra alávetem magam neked és az Atyának. A te irányításod és védelmed alatt akarok élni. Hiszek benned. Bízom benned. Te vagy egyedüli reményem.

Nem fogadom el az ördög hazugságait. Nem akarok engedni a kísértéseinek.

Hatalmas erőddel segíts meg engem. Add kegyelmedet, hogy ellenállhassak neki és szilárdan megálljak a hitben. 

Ellene mondok a Sátánnak, minden cselekedetének és csábító hazugságának.

Jézushoz tartozom, az Ő védelme alatt állok ..

forrás:
Ralph Martin - Mit mondd a lélek / A katolikus egyház egy korszak végén / 

Minden, ami a világon van, a teremtő Istenről beszél és az ő végtelen és hatalmas, mégis minden apró fűszálra gyöngéden gondot viselő szeretetét énekli.

Barsi Balázs

Az Úr minden tudás birtokában van, és látja az idők jelét, tudtul adja a múltat és a jövendőt, és fölfedi a titkok leplét. Egy gondolat sem kerüli el figyelmét, s egy szó sincs rejtve előtte.

(Sir 42, 15-25)

Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen.
Sietve jönnek,  akik felépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak,  azok elmennek.

forrás:
Iz 49,16-17

Szent Irenaeus, az első századok egyik szentje ezt írta:
„Isten nem azért teremtett, mert szüksége volt az emberre, hanem azért, hogy legyen valaki, akit elhalmozhat jótéteményeivel”.

Testvéreim,  tartsátok nagy örömnek,  ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.
Tudjátok, hogy hitetek próbáljanak állhatatosság a gyümölcse.
Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és fedhetetlenek legyetek,
és semmi tekintetben ne esetek  kifogás alá.

Isten azt adja neked amire szükséged van, nem azt amit megérdemelsz..

Bűneink abból származnak, hogy vagy túl nagyon vagy gyengén, vagy mert helytelen tárgyat szeretünk.

Ez azért is érdekes,  mert ha a szeretet a fő törekvésünk és ha a szeretet érdekében mindenre képesek vagyunk,  akkor könnyebben fékezzük meg az ösztönök bűnös jelentkezését.

Így erősödik meg a szeretet élete,  amely egyaránt bűnös, ha kevés, ha sok vagy ha helytelen irányú.


forrás:
Rendesi M.  Ferenc -  Egyéniségünk kibontása

Isten a maga valóságával minden emberben él, minden lélek templom. Isten dicsősége tölti be, még ha nem is látja, nem is tudja, még ha önmaga bűnben is él. 

Ha a kegyelem állapotában van, akkor tündöklik Isten gyönyörűségének verőfényében maga is, akár a tiszta kristály a napsugárban.  

Az igazak igen is látják, valóban élvezik ezt a fényözönt, amely számtalan lélekből kitör. A szeretet nagy isteni színjátéka ez. A szereteté, amely mint kozmikus valóság, mint erkölcsi jóság, mint isteni kegyelem is megjelenik. Mindez a legteljesebb tárgyi és erkölcsi, sőt a személyek egységében és boldogságában is előretörő valóság. 

Az ember önmagában élvezheti az Istent. Önmagában, mint sajátját, mint önmaga életét, egyéni erejét, állandóan élvezhető személyi boldogságát.

Nem holt anyag vagyunk, hanem fejlődő élet, tündöklő ragyogás, meleg szeretet, valóságosan megistenült lehetőség.

Urunk színeváltozásában csodálatos szépségben jelent meg apostolai előtt: "Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt mint a fény" (Mt 17,2). Isten gyönyörűségéből valami megjelent külsején, áthatott ruháján is. Jézus Istensége, a Szentháromság gyönyörűsége rajtunk is kivetítődik, mi magunk sugározzuk, árasztjuk Isten szépségét... Isten jelenléte maga is valóság... 

Nyomában lássuk magunkat így, ilyen isteninek, elragadó jónak és szépnek. Lássuk magunkat és társainkat mind ilyennek. Érzékeljük lelkileg minél gyakrabban a teljes egység belső valóságát, megistenült életünk áldott következményeit. Tudatosan élvezzük és sugározzuk Istenből nyert szeretetet, gazdagságunkat mindenfelé. 

forrás: 

Rendesi M. György - Egyéniségünk kibontása

Az Úr Jézus követésében nincs megállás. Az elakadás már távolodás és nem követés. Aki a Mester mellett kitart, az sohasem mondhatja: nincs tovább, elértem a végső lehetőséget.

A keresztény egyéniségnek éppen az a szépsége: hogy mindig jobban és mélyebben közelíti meg Krisztus tökélestességét. Nem nyugszik, nem elégszik meg az elért eredményekkel.

Érzi sejti a nagy kincseket, a kimeríthetetlennek ismert gazdagságot. Addig imádkozik, addig szereti, addig szemléli szívében lakozó Mesterét, ameddig új fényét, új szépségét, új tökéletességét fel nem ismeri, s azt követi.

forrás:

Rendesi M György - Egyéniségünk kibontása

Először önmagát szereti az ember önmagáért. Azután kezdi önmaga miatt Istent szeretni, mert érzi, hogy Isten nélkül nem boldogul.

Ha már így szereti, akkor lassan rájön Isten végtelen tökéletességére, szépségére, jóságára. Ekkor kezdi szeretni Istent önmagáért. De ebben is tovább fejlődik és ekkor már önmagát és mindenkit Istenért szeret, mert Isten szeretetében oldódik meg minden szeretet, egyedül Ő az értelme, szépsége, gazdagsága minden szeretetnek. 

Szent Bernát

A földön egyetlen létezőt sem nyomaszt a világnak ez az értelmetlensége, csak az embert.

Ő képes egyedül meglátni és átérezni, hogy a teremtett világ minden szépsége hiábavaló és elégtelen önmagában, hogy a végső ok és végső cél nélkül az élet végtelenül unalmas és sivár.

Van a létezés értelmetlenségének olyan éles észlelése és olyan félelmetesen pontos és hiteles kifejezése, amely jobban kiált a végső értelem, Isten után, mint sok szépen megfogalmazott, de a jelenségek felszínén megragadó imádság.

Aki látja az emberi élet s az egész világmindenség létezésének értelmetlenségét Isten nélkül, az – bár talán észre sem veszi – ott áll Isten színe előtt.

Barsi Balázs OFM

Ne elégedj meg kevesebbel, mint Isten legjobb tervével életedre. Ha ez azt jelenti, hogy keresztül kell menned a konfliktusok alagútján, menj át rajta. Az alagút közepén sötét lesz, és vissza akarsz majd fordulni a világosba, de tovább kell menned, ameddig ki nem jössz a másik oldalon a fénybe.

Meg kell járnunk a sötétséget, mielőtt megláthatnánk a világosságot.

forrás:
Rick Warren - Napi Remény / Örsy László - Boldogok a keresők.

Az álmok sosem válnak valóra azonnal. Mindig van egy várakozási időszak. Ábrahámnak az volt az álma, hogy egy hatalmas nép atyja lesz, és 90 évet várt, mielőtt azt mondhatták róla, hogy van egy fia. Noé álma egy bárka építése volt, de ez 120 évébe került neki.  Az Izraeliták kijöttek Egyiptomból, aztán 40 évig vándoroltak körben a pusztában, mielőtt beléptek volna az Ígéret Földjére, bár az csak kb. kétheti járásra volt Egyiptomtól.

Éppen úgy, mint az Izraeliták, néha mi is szándékosan késleltetve vagyunk. Isten arra használja a késést, hogy felkészítsen. Minden álomnak vannak nehézségei.  Isten arra használja a késést, hogy felkészítsen ezekre a nehézségekre. Isten tudta, hogy ha az Izraeliták felkészületlenül mennek harcba, akkor nem tudják majd kezelni ezt a helyzetet, így kellet nekik ez az idő felkészülni arra, ami előttük állt.

Isten arra is használja a késést, hogy próbára tegyen minket. V Mózes 8:2-ben azt mondja a Biblia: „Emlékezz vissza, hogyan vezetett az ÚR a pusztában végig a 40 éven át, alázatban tartott, és próbára tett, hogy megismerjen, mit válaszolsz, igazán engedelmeskedsz-e neki, vagy sem.” (TLB fordítás)

Amikor tehát késleltetve van az álmod, mit válaszolsz rá?

Ne félj!

Ez az első hiba, amit az Izraeliták elkövettek. V Mózes 1:28 azt mondja: „Miért kellene oda mennünk? Félünk. A férfiak, akiket kiküldtünk, azt mondják, hogy azok az emberek erősebbek és magasabbak nálunk.” (GNT fordítás) Az Izraelitáknak volt elég hitük kijönni Egyiptomból, de nem volt elég hitük belépni az Ígéret Földjére. Féltek.

A félelemmel az a probléma, hogy a pusztában tart. Meghosszabbítja a késést. Közületek sokak álma sohasem teljesül be, nem Isten miatt, hanem saját magatok miatt, mert nem mertek hitben lépni.

A félelem ellenszere, hogy Isten jelenlétére összpontosítasz. Felismered, hogy Isten veled van. Amikor félsz követni az Istentől kapott álmodat, akkor Isten jelenlétére kell fókuszálnod. Ő azt mondja:  „Ne félj, én veled vagyok!”  (Ézsaiás 41:10a – TLB fordítás) Ő most veled van. Veled is volt, és veled fog lenni mindig.

Néhányan közületek épp most vannak a késleltetés szakaszában. Imádkoztatok valamiért, és még nem történt meg. Lehet arról kezdtek gondolkozni, hogy Isten elfelejtett titeket.

Isten nem feledkezett meg rólatok! Szándékosan késleltet. Isten tudja min fogtok keresztül menni. Fel akarja építeni a jellemeteket, és meg akar tanítani, hogy bízzatok benne. Számíthattok rá, számíthattok a segítségére. Ne féljetek!

forrás:

Rick Warren: Napi Remény

Milyen boldog az az ember, aki megtanult jól imádkozni!

Szinte megtalálta itt a földön már a mennyország ajtaját, annak titkos kulcsát. Nem kell semmi mást tennie, mint kinyitnia ezt az ajtót és máris a mennyország kellős közepében találja magát. Vagy nem az égiek közé viszi az ima? Nem Istennel beszél az, aki imádkozik? Aki pedig megtanulta a szemléődést, aki megszokta, hogy Istent nézze, szépségével töltekezzék, benne gyönyörködjék, valóban a mennyországot találta meg! Vagy nem Isten szépsége és szeretete jelenti a mennyországot?
Hogyne lángolna ez a szerencsés ember az ima bensőséges perceiben, amikor az isteni szépség élvezése együtt jár a szeretet lángolásával is. Isten "látása" és a szeretet ikertestvérek.

Jól imádkozni nem könnyű!

Az imából erőt, megnyugvást meríteni még nehezebb. Hányszor vonulnánk vissza szívünk kamrájába, hányszor emelnénk fel értelmünket az Istenhez, ha erre képesek volnánk... Sokszor ima helyett csak gyötrődünk. A szárazság kiszikkasztja, megbénítja akaratunkat. Bárhova fordulunk egyedül találjuk magunkat, Istent nem leljük.

Kevesen emelkednek fel Krisztus nyomában a gyötrődés idején a megnyugváshoz, az Atya akaratára hagyatkozáshoz. Ilyenkor nehezen mondjuk ki: "Legyen meg a Te akaratod." Pedig enélkül nincs, nem lehet megnyugvás.

A tökéletességhez tartozik a gyakori, mind sűrűbb, egyszerű állandó imádság. Ki képes erre önmagától, amikor még "azt sem mondhatja senki: Jézus az Úr, hacsak a Szentlélek által nem" - Kor.12,3

"Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek" - Róm.8,26

Lelkünk bensőjében Ő szentel meg, Ő ébreszti fel bennünk a szeretet, Ő köt egybe Jézussal és az Atyával, Ő adja ajkunkra a szót, érezteti meg velünk az isteni igazságok ízét, Ő ad kitartást, állhatatosságot, tüzet, lángolást, izzást, a léleknek. Benne van minden reményünk.

forrás:
Rendesi M. György - Egyéniségünk kibontása (182.oldal)

Bármennyire is égbe nézünk, emberek maradunk. A küzdelmek kifárasztanak, erőink végesek, elernyedünk, vigasztalásra szorulunk. Nincs ember aki időnként ne igényelne erősítést, vigasztalást.

De vissza se tekinthetünk már. Az elhagyott "húsos fazekak" nem elégíthetnek ki. Megszoktuk az Isteni régiókat, tehát csak az Isten vigasztalhat meg bennünket.

Mindennek tudatában mondja Jézus: "Én pedig kérni fogom az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad" - Ján. 14,16

Jézus a Szentlelket Paraklétosnak, Vigasztalónak nevezi és ezzel a Szentlélek egyik elengedhetetlenül fontos szerepére mutat rá. Az Istenért vállalt magányban, harcban, küzdelmekben elfáradva, kimerülve, vajon ki lehetne más segítségünkre, mint az isteni Paraklétos? Ki emelhet fel bennünket, akik minden földi vigasztalásról lemondtunk, ha nem Ő, a Vigasztalás Lelke?

Azt az űrt, amelyet az érzéki világ elhagyása jelent számunkra, a Szentlélek tudja egyedül betölteni. Nem mintha ezzel egyenlő lenne, hanem éppen azért, mert hozzá nem mérhető. Amikor az isteni vigasztalás tölti el a lelket, akkor nem csak a múltért érzi magát bőségesen kárpótolva, hanem új erőt is nyer a jövő küzdelmeihez, áldozataihoz.

forrás:
Rendesi M. György - Egyéniségünk kibontása (181.oldal)

Minél nagyobb szárazságban, szenvedésben találja a vezető lelki gyermekét, annál nagyobb jósággal és megértéssel kezelje, irányítsa.

Ez a próba néha nagyon nehéz. Sokszor a belső szárazsághoz más lelki szenvedések is járulnak, sőt nem egyszer testiek is. Felléphetnek betegségek, anyagi károk, elhagyatottság, egyedülvalóság, a szó legszorosabb értelmében. Ehhez járulnak alelkiek. Könnyen úgy érzi, hogy mindenki elhagyta, még barátai, lelkiatyja, sőt az Isten is. Egészen egyedül bolyong és ez nagyon ránehezedik szívére.
Ha ilyenkor kísértések is fellépnek, akkor a gyötrődés, a sötétség betetőzik. Pedig az Isten ilyenkor hatalmat adhat a sátánnak is a próba fokozására. Nem csak a tisztaság ellen, de hite, és reménye, sőt szeretete ellen is támad a sötétség szelleme. A lélek már magában sem bízik és elveszti belső támpontjait.

Ki ne sajnálná ilyenkor a lelket, ki ne lenne részvéttel iránta?
Tehát nagy megértéssel kezeljük és bátorítsuk.

De tegyük mindezt úgy, hogy a szenvedés vállalására újabb lendületet és kedvet kapjon. Segítségünk ne merő vigasztalásokban merüljön ki, vagy abban, hogy eltereljük figyelmét. Ellenkezőleg, bátorítsuk, bíztassuk, hogy minél hősiesebben viselje keresztjeit, mert akiket az Isten szeret, azokat alaposan kipróbálja, megtisztítja.

Jézus is önként vállalta ezeket a lelkek megváltásáért, az Atya engesztelésére. Mi is így tegyünk, és vállaljunk még az Úr Jézussal való mind bensőbb azonosulásunk miatt is. Ilyenkor különösen ajánljuk nekik a belső egyesülést Jézussal a fájdalmas titkok alapján. Merüljenek el sokszor a szívükben élő Jézus szenvedéseibe és mondják neki gyakran: a Te lelkületeddel viseljük minden keresztünket... töviskoronád emlékére önként vállalunk szenvedéseket... ostorral kisajtolt véreddel lemossuk minden önzésünket... Ennek értelmében bártan, erősen, szívesen hordozzák keresztjeiket, sőt ha lehet még toldják meg önkéntes áldozatokkal, ha még oly picik is azok.

Nagyon fontos ez a bátor, hősi lelkület, a szenvedések öntudatos vállalása. Ezzel nőnek Krisztushoz, ezzel használják ki legjobban a passzív próba idejét.

Evvel jár az állhatatosság is. Bármeddig is tart ez a sötétség és sivárság - ne lanyhuljanak ne hagyják el magukat, ne törjenek össze. Jézus haláltusájával erősítsük őket gyöngeségeik idején. Vért izzadt, de nem hagyta abbasem az imát, sem nem mondta vissza a megváltást Atyjának. Tehát mi sem léphetünk vissza erről az útról, amikor a lelkekért, Jéusért, az Atyáért egyesülünk Istennel. Avval is erősítjük őket, hogy Isten nem enged rá olyan próbákat amelyeket nem volna képes elviselni.

Ha nagyok is a keresztek és sokáig is tartanak, akkor ennek célja is nagy. Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni és a keresztények állandó hivatása a kereszthordozás a lelkekért.

Ha az egység imája ilyenkor sehogysem megy, akkor a könnyebb szemlélődést ajánljuk, vagy az érzékek alkalmazását. Mindent úgy ahogyan a léleknek könnyebb. Csak az a fontos, hogy imájában kitartson, belső kapcsoalatban maradjon az Úrral. Amint lehet térjen vissza az egység imájára, a szerzett szemlélődésre, de ne erőltesse. Ha másképp nem megy mondjon röpimákat, merüljön el Istenbe, hogy megnyugodjon, erőt
merítsen...

Számítsunk arra, hogy ez az állapot évekig is eltarthat. Közben kapnak ugyan a lelkek Keresztes Szent János megállapítása szerint vigasztalásokat is és így nem látszik mindig egyetlen frázisnak ez az állapot. Tehát nem olyan rettenetesen elviselhetetlen, de rendkívül nehéz, főképpen ha 2, 5, 16 évig is eltart.

Bármiképpen is alakuljon a lélek sorsa, egészen Isten akaratára kell hagyatkoznia a lelki-vezetőnek és az egyénnek is. Isten szándékait nem tudhatjuk. Az egyén magatartásától azonban sok függ. Ha nagyon együttműködik a kegyelemmel, akkor kisebbedhetnek ezek a számok, korábban kiszárad a fa és előbb lesz alkalmas a nagy szeretet befogadására.

Hogy mindez bekövetkezzék, a lélek a szenvedések hősi viselélse mellett sajátítsa el a szükséges erényeket. Legyen roppant alázatos, szerény, türelmes, hagyatkozzék mindenben Isten szent tetszésére, nyíljon meg a szíve a többi szenvedők, bűnösök iránt, fokozódjék benne az apostoli buzgóság, engedelmesség és a többi erények.
Mindez lényeges ismertetőjele és tartozéka a tényleges misztikus állapotnak.

forrás:
Rendesi M. György - Egyéniségünk kibontása (313-315.oldal)

„Az emberi természet irányítása halálba vezet, de a Lélek vezetése élet és békesség. Aki az emberi természetének engedelmeskedik, nem lehet kedves Isten előtt.” - Róm. 8:6,8

Az elme békességének a kulcsa megtanulni irányítani az érzéseinket.

Négy fontos okot szeretnék megosztani veletek Isten Igéjéből, amiért fontos kezelni az érzéseidet.

1. Meg kell tanulnod irányítani az érzéseidet, mert azok gyakran megbízhatatlanok.Ami zsigerből jön, gyakran rossz, a megérzéseid sokszor csalnak, az érzéseid megannyiszor sötét utakra vezetnek. Nem támaszkodhatsz mindig arra, amit érzel! A Péld. 14:12 azt írja: „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” Nem szabad mindent elfogadnod, amit érzel, mert nem minden helyes és hiteles, és nem biztos, hogy jó irányba vezet.

2. Meg kell tanulnod irányítani az érzéseidet, mert nem szeretnéd, hogy befolyásoljanak. Ha nem irányítod az érzéseidet, akkor azok fognak irányítani téged, és a hangulataid fognak befolyásolni! Hogyha csak az érzéseid vezetnek, mások is észreveszik ezt, és ki fogják ezt használni. A legrosszabb viszont az, hogy Sátán kedvenc fegyvere a negatív, romboló érzelmek, ezért fel fogja használni a félelmet, a megbánást és az aggodalmaskodást, hogy tönkretegye az életedet. A Biblia azt írja az 1Pt 5:8-ban:„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.”

3. Meg kell tanulnod irányítani az érzéseidet, hogy kedves lehess Isten előtt. Ha az érzéseid irányítják az életedet, nem irányíthatja azt az Isten! Hogyha az érzéseid alapján hozod meg a döntéseidet, azokat tetted az isteneddé, így nem lehet Isten az Urad! A Róma 8:6,8 ezt mondja: „Az emberi természet irányítása halálba vezet, de a Lélek vezetése élet és békesség. Aki az emberi természetének engedelmeskedik, nem lehet kedves Isten előtt.” Róm 8:6,8

   Meg kell tanulnod irányítani az érzéseidet, hogy sikeres lehess az életben. Több kutatás bizonyította, hogy sokkal fontosabb az érzelmi intelligencia, mint az értelmi, amikor a sikerről beszélünk. Hány olyan embert ismerünk, akik elvesztették a becsületüket a dühben kimondottak miatt, vagy elveszítettek egy munkalehetőséget az önfegyelem hiánya miatt?

A Biblia azt írja a: „Az emberek elvesznek és meghalnak a saját bolondságuk és az önfegyelem hiánya miatt”. Péld. 5:23

Amikor átadod az életedet Jézusnak, az érzéseidet is át kell adnod. Amikor azt mondod, hogy átadtad a szíved az Úrnak, akkor az érzéseidet is alá kell rendelned Neki! Jézus az érzéseid ura is akar lenni, nem csak a gondolataid és tetteid irányítója.

„Mostantól kezdve az elkövetkezendő életeteket nem emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint kell éljétek!”  - 1Pt. 4,2

forrás: Rick Warren - Napi remény

Ne bátortalanítson el, hogy hosszú az út ami az Úrhoz vezet. 

Az Isten, aki parancsol a szélnek, a víznek, képes kiűzni a fejedből a rossz gondolatokat. Belép majd a te ajtódon, leül majd a te asztalodhoz, és megmutatja majd neked a békét, a szeretetet.

Rajtad múlik majd, hogy ez a béke és szeretet a legfényesebb fegyver legyen, és akkor megválthatod majd a világot, ahogy elrendeltetett..

Páduai Szent Antal ..

Bárki vagy bármi vagy, a következő két üzenetet Jézus személyesen hozzád intézi: Egészen pontosan ismer téged - ahogy senki más a földön -, és úgy szeret, hogy te azt el sem tudod képzelni.

"Szeress engem úgy, amilyen vagy!"

"Jézus bátorító szavai hozzád"

Ismerem nyomorodat, harcaidat, lelked sanyarúságát, tested gyengéit. Tudom, gyávaságodat, bűneidet és mégis azt mondom neked: "Add nekem szíved, szeress engem úgy, amilyen vagy!"

Ha arra vársz, hogy angyali tisztaságod legyen ahhoz, hogy átadd magad a szeretetnek, soha nem fogsz szeretni. Ha gyáva  vagy kötelességeid teljesítésében, az erények gyakorlásában, ha gyakran esel vissza ugyanabba a bűnbe, amit nem szeretnél elkövetni, nem engedem meg neked, hogy ne szeress! Szeress engem úgy, amilyen vagy!

Minden pillanatban, és amilyen helyzetben vagy, buzgalomban vagy lelki szárazságban, hűségben vagy hűtlenségben, szeress engem úgy, amilyen vagy!

Szegény szíved szeretetét akarom, mert ha arra vársz, hogy tökéletes légy, soha sem fogsz szeretni!

Nem tudnék-e minden homokszemből egy szeráfot alkotni, a tisztaságtól, nemes lelkűségtől, szeretettől ragyogót? Nem én vagyok-e a Mindenható? És ha úgy tetszene, azokat a csodálatos égi lényeket otthagynám, hogy szíved szegényes szeretetét előnybe részesítsem, nem én vagyok-e a szeretetem ura? 

Gyermekem, had szeresselek; a szívedet akarom. Idővel biztosan át foglak alakítani, de ma úgy szeretlek, amilyen vagy, és azt kívánom, hogy te is úgy szeress engem, amilyen vagy. Emelkedj ki nyomorúságod mélyéből és szeress engem!

Szeretem benned gyengéidet is, szeretem a szegények és nyomorúságosak szeretetét. Azt akarom, hogy a nyomorúságosoktól szakadatlanul felszálljon a kiáltás: "Jézus, szeretlek!" 

Egyes-egyedül szíved dalát akarom hallani; nincs szükségem bölcsességedre és tehetségedre. Nekem csak egy a fontos: szeretettel lássalak téged dolgozni!

Nem az erényeid azok, amiket én kívánok. Ha ilyet adnék neked - olyan gyenge vagy, hogy ezek csak hiúságodat táplálnák. De ne aggódj ezért! Nagy dolgokat bízhattam volna rád - de nem, te haszontalan szolga leszel, és én még azt a keveset is, amid van, el fogom venni, mert én téged csak a szeretetért alkottalak.

Ma szíved kapujánál állok, mint egy koldus, én, a királyok királya! Bekopogok és várok! Siess ajtót nyitni nekem! Ne hivatkozz nyomorodra. Ha tökélestesen ismernéd nyomorúságodat, meghalnál a fájdalomtól.

A szívemet az sebezné meg, ha kételkednél bennem, és hiányozna a bizalom irántam. Azt akarom, hogy a legjelentéktelenebb dolgot is csak az irántam való szeretetből tedd! Számítok rá, hogy örömet szerzel nekem.

Ne törődj azzal, hogy nincsenek erényeid - az enyémeket adom neked. Ha szenvedni fogsz, erőt fogok adni hozzá. Ha szeretetedet adod, olyan sokat fogok neked adni, hogy úgy tudsz majd szeretni, ahogy nem is álmodtad volna. Mégis arra gondolj, hogy úgy szeress engem, amilyen vagy! 

Neked adtam Anyámat. Hagyj mindent, igen mindent, az ő tiszta szívén át Hozzám jutni!

Bármi is történjen, ne várj arra, hogy szentté válj, hogy a szeretetnek átadd magad; mert akkor soha nem fogsz engem szeretni. - És most menj!  (Ecce Mater Tua 268. sz. - Mons Leburn)

"Az Atya szeretet-szikrái az örökkévalóság óta"

" Tudod, mennyire vágyik az Atya a te szeretetedre?! Milyen nagyon szeret téged?! Nézz fiára, akit a keresztre küldött, és hagyd, hogy Jézus mondja: 

Érted és az Én beleegyezésemmel! Mert az Atya és Én egyek vagyunk, és az Atya semmit nem tesz a Fiú nélkül, és fordítva is így van ez. Ha téged, mint egyetlen embert alkotott volna a földön, akkor is ezt tette volna. Meg kellett téged váltani, kiváltani.

Fáradozott volna veled, nem tekinthetett volna el Fia fájdalmától, ha nem alkotott volna meg téged? 

Hallgasd magával ragadó válaszát!

Te nem a semmiből jössz, hanem az Atya az Ő öröktől való terve szerint gondolt bele Téged ebbe a pillanatba, szeretetének szikrájaként. - Nem kell megértened, de már régen megvoltál, és beköltöztél Isten szeretetének titkába. Mert ha Én és az Atya a Szentlélekben egyek vagyunk, és te Bennem maradsz, akkor teljesen egy vagy Velem, az Atyával és a Szentlélekkel!

Aki meg tudja érteni, értse meg!

("Menj és hirdesd, amit mondtam neked." R Ortner, Salvator Mundi Verlag)

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Barsi Balázs 2012 Sióagárdi Lelkigyakorlat 1

https://www.youtube.com/watch?v=_MXUrnmnoiI

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Barsi Balázs 2012 Sióagárdi Lelkigyakorlat 2

https://www.youtube.com/watch?v=AdnCerEeyWA

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Barsi Balázs 2012 Sióagárdi Lelkigyakorlat 3

https://www.youtube.com/watch?v=BocdNfiNmpk

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Barsi Balázs 2012 Sióagárdi Lelkigyakorlat 4

https://www.youtube.com/watch?v=asT6zc5AnxA

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Barsi Balázs 2012 Sióagárdi Lelkigyakorlat 5

https://www.youtube.com/watch?v=_OCSrjVHmCc

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Isten megismerése megköveteli a belső éberséget, bensőségességet, a nyílt szívet, amely a Teremtőhöz való közvetlen viszony csendes összeszedettségében nyilvánul meg. 

Ám az is igaz, hogy Isten nem az elszigetelt énnek nyilvánul meg, az individualista elszigeteltséget nem tűri. Az Istennel való viszony attól függ, milyen kapcsolatban állunk testvéreinkkel. 

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra Tekintve

Sátán retteg a tiszta szívű embertől – nem a tökéletesektől, hanem azoktól, akik helyesen akarnak cselekedni, és tisztán akarják tartani magukat. Azoknak, akik erre törekszenek, nem kell tartaniuk a gonosztól, hiszen éppen Sátán fél tőlük.

A tisztaság nem jelent tökéletességet. Semelyikünk nem felelne meg ennek a követelménynek. Isten a szándékaink tisztaságát várja, nem tökéletes cselekedeteket. Azt, hogy amikor elrontasz valamit, akard helyrehozni. Nem nyerheted el Isten áldását a családod életében, a munkahelyeden, vagy az életed bármely területén, hacsak nem törekszel komolyan erre.

forrás: Rick Warren - Napi Remény

Amikor az élet különböző területein problémák és bajok jönnek, a „legszellemibb” döntés, amit csak hozhatunk az, hogy eltöltünk egy kis időt az Úrral és várunk.

A Jeremiás siralmaiban ezt olvassuk: „Amikor az élet nehéz és kemény, menj el valahová egyedül. Légy csendben, hajtsd meg a fejed és imádkozz. Ne tegyél fel kérdéseket, hanem várj addig, amíg reménység nem ébred benned. Ne fuss el a probléma elől, hanem nézz vele szembe. A „legrosszabb” soha nem a legrosszabb”. (Jeremiás siralmai 3:28, MSG fordítás)

A legtöbben nem igazán tudjuk, mit jelent csendben lenni. Sokszor feszültek és idegesek vagyunk, és nem szeretünk Istenre várni, mert ilyenkor még idegesebbek leszünk. Szeretjük mi irányítani a dolgokat.

Mit jelent Istenre várni? Azt, hogy leülünk, hallgatunk, és figyelünk Istenre. Olvashatjuk a Bibliát is közben, vagy imádkozhatunk is esetleg, de leginkább csak csendben vagyunk az Úr előtt.

Idegesek akkor leszünk, amikor nem várjuk meg, hogy reménység ébredjen bennünk, ahogy ezt Jeremiás is mondja. Isten akar beszélni hozzánk. Reménységet akar adni nekünk, azt, amire annyira vágyunk. De mi mindig túlságosan elfoglaltak vagyunk az életünk különböző dolgaival. És amikor Isten beszélni akar velünk, akkor épp „foglalt a vonalunk”.

Ha meg akarjuk hallani, mit mond nekünk Isten, és ha meg akarjuk tapasztalni azt a reménységet, amit Ő tud adni nekünk, akkor el kell töltenünk Vele egyedül egy kis időt. „Be kell lépnünk” a csendbe, és késznek kell lennünk arra, hogy meghalljuk Őt.

Jézus is erről beszél a Máté 6:6-ban: „Találj egy csendes, félreeső helyet, hogy ne érezz kísértést arra, hogy szerepet játssz Isten előtt. Legyél olyan egyszerű és őszinte, amilyen csak lenni tudsz. A figyelem középpontja el fog terelődni saját magadról Istenre, és elkezded majd érezni az Ő kegyelmét.” (MSG fordítás)

Amikor őszinte vagy Istennel, a figyelmed középpontjából kikerülnek a saját problémáid, legyenek azok bármilyen nagyok is, és Isten kegyelme kerül a középpontba.

A Jeremiás siralmai 3:25-26-ban ez áll: „Az Úr jó mindenkihez, aki bízik Őbenne, tehát a legjobb, ha türelmesen várunk – várunk Őrá, hogy megmentsen minket.” (GNT fordítás)

Tehát mielőtt hozzákezdenél, hogy egyedül oldod meg a problémádat, hagyd, hogy Isten mentsen ki abból. Egy kicsit ahhoz hasonló ez, ahogy a háborús filmekben lenni szokott. Amikor az ellenség közeledik a főhős - általában kicsi és szedett-vedett - hadserege felé, a főhős kiadja a parancsot az embereinek, hogy ne lőjenek, amíg arra parancsot nem ad, és aztán a legeslegutolsó pillanatban elkiáltja magát, hogy „Tűz!” Minthogy a legalkalmasabb pillanatban lőttek, az övék lett a győzelem.

Ez a mi esetünkben is igaz.

Bármilyen akadállyal kell is szembenéznünk, várakoznunk kell Istenre. Az Ő időzítése a legjobb számunkra.

Várjunk és figyeljünk az Úrra.

forrás: Rick Warren - Napi remény

Mert „szeretet az Isten, és aki szeretetben él, Istenben él” .

Ellenben: „A szeretet ellen véteni annyit jelent, mint Isten szemefényét megsérteni”. És mintha a hasonlat nem volna elég erős Padre Pio hozzáteszi:

-       A szeretet ellen vétkezni annyi, mint bűnt elkövetni a természet ellen.

Nos, a szeretet bizonyságot tesz magáról. Hogyan? Azzal, hogy bizalommal vagyunk az iránt, akit szeretünk. Minél több a szeretetünk, annál nagyobb a ráhagyatkozásunk. Isten, a legelső lény, akit szeretnünk kell, próbára tesz minket, mikor megengedi, hogy szeretetünket iránta bebizonyítsuk.

-       A legszebb hitvallás a sötétségben tör fel ajkunkról, az áldozatban, a szenvedésben és a jóra irányuló legmagasabb fokú és rendíthetetlen erőfeszítésünkben.

Mint villám hasítja szét lelked homályát, s a viharon keresztül Istened szívéig ragad téged.

Mert az orkán tetőpontján is „ az Ön lelke az Isteni Jegyes karjaiban pihen, mint kisgyermek az anyja ölén; éljen hát félelem nélkül és aludjon nyugodtan azzal a szilárd tudattal, hogy az Úr azon az úton vezeti, amely a legjobb az Ön számára”. Majd így folytatja:

-       Ne higgye, hogy csak a levegőbe beszélek, vagy kíméletesen akarok bánni Önnel: egyáltalán nem, ez a tiszta igazság. Ha tehát Jézus kinyilatkoztatja magát, köszönje meg neki; és ha elrejtőzik, azt is köszönje meg. Minden a szeretet játéka. Márpedig Isten a barátait több szigorúsággal kezeli. Előlük rejtőzik el. És nekik nyilatkoztatja ki magát villámok közt a és a Sínai-hegy homályában.

-       Íme, itt vagy egy égő csipkebokorban. Amint lobog, a levegő megtelik felhőkkel. Az emberi szellem működése megszűnik, és már semmit sem ért. De Isten beszél, jelen van a lélek számára, aki hallgatja, megérti Őt, szereti és szent félelmet érez.

Amint Szent Pálhoz és a szentírási hagyományokhoz hű misztikusok tették, Padre Pio is úgy látja az embert, mint a test, a lélek, és a szellem hármas egységét. Amíg a lélek ereje lángjával vagy biztos iránytűjével Isten tetszését keresi, semmit sem veszített el: sőt mindent megnyert.

-       Ha szeretni akarunk, az már a szeretet jele. És ezt a vágyat vajon ki helyezte szívedbe?

Kegyelem nélkül ki tudjuk-e alakítani magunkban akár a legcsekélyebb szent vágyat is?  Isten saját maga van jelen ott, ahol vágyakozás van, hogy szeressük őt.

Tehát:

-       Legyen bár a világ fenekestől felforgatva, és borítson el mindent a sötétség, nem fontos. Mennydörgés és viharfelhők közepette is veled van Isten.

-       Ha a Sínai-hegy komorságában tartózkodik villámlás, felhők és mennykövek között, nem lennénk elégedettek, hogy közelében vagyunk? Más szóval: többre fogjuk értékelni az ajándékokat, mint a mindenkinél jobban szeretett személyt, az ajándékozót?

-       Mert hiszen – folytatja Padre Pio kitartóan – Isten annyira megmérhetetlen, annyira megközelíthetetlen, hogy a lélek minél inkább behatol szeretetének mélységeibe, annál inkább kisebbedik benne ennek a szeretetnek az átérzése, olyannyira, hogy úgy tűnik előtte, többé nem tud szeretni… Higgye el nekem: minél inkább szereti egy lélek Istent, annál kevésbé érzi azt.

Ne feledjük, hogy Padre Pio a próbára tett lelkekhez fordul, akiken felismeri az isteni eredetű szenvedést, s akiket azzal a mesteri tudással kezel, amelyet csak a tapasztalat nyújt. Mindamellett oktatásának jó része minden keresztény számára értékes, aki túlságosan könnyen hajlik a szorongásra, nyugtalanságra és gyanakvásra, „a léleknek ezekre a fekélyeire”. Útmutatása kiváltképpen felszabadító és békét hozó. Padre Pio tisztában van korunk betegségével, és fáradhatatlan abban, hogy orvosságot nyújtson rá.

-       A szorongás nagyobb baj, mint a baj maga…

Járjatok egyszerűségben az Úr útján, és ne gyötörjétek lelketeket! Tekintsetek hibáitokra szent és csendes utálkozással, és ne azzal a monoton s nyugtalan gyűlölettel, amely csak hízlalja azokat! Emlékezzetek rá, hogy a haszontalan vágyak ellensége vagyok, csakúgy mint a veszedelmes és gonosz vágyaknak.

Az a döntő, amit Isten akar számunkra. Ha úgy kíván velünk beszélni, mint Mózeshez, villámok között és az égő csipkebokor füstfelhőjében, ne ragaszkodjunk makacsul ahhoz, hogy lágy és üde szellőből szóljon hozzánk, mint Illéshez.

 Ahelyett tehát, hogy „hibáitok fölött filozofáltok, maradjatok a bárkában, ahová helyeztelek benneteket” a szent engedelmesség nevében.

-       Tombolhat vihar. Éljen Jézus! Nem fogtok elveszni. Ő alszik, de a kellő pillanatban fel fog ébredni, hogy újból szélcsendet teremtsen nektek. Szent Péter száraz lábban járt volna a hullámokon, ha nem kezdett volna félni és kételkedni.

Hangsúlyozza:

-       A legnagyobb sérelem, amivel Istent megbánthatjuk, ha kételkedünk benne.

Következésképpen, „távolítsunk el magunktól mindenféle gondot és nyugtalanságot a lelki és evilági szenvedések hordozása közben – bármilyen formában érkezzenek is -, mert ezek akadályozzák a Szentlélek szabad működését. A türelem annál tökéletesebb, minél kevésbé vegyül gondokkal és szorongással.

Ne vonjátok kérdőre Istent, és sohase mondjátok neki: miért?

Még az utat se nézzétek, amelyen vezet benneteket. Hogy pusztaságon kell-e áthaladnotok, vagy mezőkön, számít ez valamit? Hanem inkább: - Jézus szerelmére kérlek benneteket, szegezzétek szemeteket arra, aki vezetőtök, valamint az égi hazára, ahová el akar kalauzolni titeket. 

Csak elérkezzetek ezen az úton amely a ti utatok, az Isten által teremtett lelkek egyetlen céljához, ahhoz ugyanis, hogy legkedvesebb fiához hasonlóvá váljatok és Őbenne fokról fokra megdicsőüljetek.

Jól figyeljetek rám: Jézus születéskor a pásztorok hallották az angyalok énekét, amint az írásból tudjuk ezt. De az nincs benne, hogy a Szent Szűz és Szent József, akik az Isteni Kisded közvetlen közelében voltak, szintén hallották az angyalok hangját és látták volna az égi fényességet. Ellenkezőleg, mit hallottak ők? Az Újszülött sírdogálását… És mit láttak egy hitvány mécses pislákoló fényénél? A Gyermek könnyekben ázott szemeit és a hidegtől teljesen átjárt kicsiny testét. Nos, kérdezlek benneteket: hol maradtatok volna szívesebben, ha a választás rajtatok áll? A gyermeksírástól hangos, sötét istállóban-e, vagy az örömtől újjongó pásztorok mellett, az édes égi dallamok özönében és annak a csodálatos fénynek a ragyogásában? Tudom, mit fogtok válaszolni! Azt mondtátok volna, mint Szent Péter: „Jó nekünk itt lennünk”. Hát én biztosítalak titeket, hogy a betlehemi barlangban vagytok, a hidegtől reszkető Jézus közvetlen közelében, vagy – még inkább – Máriával vagytok a kálvárián, ahol csak szögeket, töviseket, halált, agóniát, sötétséget és elhagyatottságot szemléltek.

Kérve kérlek benneteket, szeressétek meg a Jászolt és a sötétség közepette kereszten függő Istenünk Kálváriáját.

 Padre Pio nem kényezteti el lelki gyermekeit!

Ellenkezőleg: kötelezi őket, hogy harcoljanak, mialatt felfegyverzi őket a kemény megpróbáltatásokkal szemben:

-       Üdvös vésőütések sorával és gondos csiszolással készíti elő az Isteni Művész azokat a köveket, melyeknek az örök épület falaiba be kell épülniök.

Ezért minden örök dicsőségre hivatott lélek joggal tekintheti magát építőkőnek. Bizony szükség van rá, hogy az Égi Atya, mielőtt felhasználná, kalapács és vésőütésekkel formát adjon neki és lecsiszolja.

Hogy mit kell értenünk azokon a vésőütéseken? A lelki sötétséget, a szorongásokat, a kísértéseket, a lelki szenvedéseket, valamint a testi betegségeket is. Köszönjétek meg tehát az Égi Atyának, hogy  végtelen irgalmában méltónak talált az ilyen bánásmódra.

forrás: 

Maria Winowska : Krisztus mai tanúi; Padre Pio Igazi Arca című könyvből. 

- 91-99 oldal -

Lesznek bukások az életedben. Ez tény! De az ezek felett való győzelem kulcsa, hogy ne áltassuk magunkat a hibátlan élettel. A titok, hogy szembesüljünk a bűneinkkel, és hamar elengedjük a kudarcainkat. Ne rejtsük el, ne hibáztassunk másokat, és ne keressünk mentségeket. Vállaljuk fel őket.

Íme egy újabb műhelytitok: egyszerű egy 5 évvel ezelőtti bűnt megvallani és elhagyni, de annál nehezebb azokat, amelyeket éppen most követtünk el. Ha épp veszekszel, abban a pillanatban nem akarod megvallani a bűnödet. Bezavar a büszkeséged! A lelki növekedés titka viszont éppen az, hogy azonnal megvalljuk a bűneinket. Engedd el! Ne hagyd, hogy a bűnök felhalmozódjanak az életedben. Naponta vidd ki a szemetet!

Hogy tudod ezt megtenni? Az egyik út az önvizsgálat. A biblia azt mondja az 1 Kor 11,31-ben: "Ha alaposan megvizsgálnánk magunkat, akkor nem kellene ítélet alá kerülnünk.” (EFO).Isten azt mondja, hogy megítélheted magad, vagy Ő ítél meg. Melyiket szeretnéd? A növekedési folyamat része a bűneink felvállalása és ennek kimondása: “Istenem, elbuktam megint. Nem akartam ezeket a dolgokat mondani a gyerekeimnek, de kimondtam. Nem akartam ezt a csatornát nézni, de megtörtént. Nem akartam mindent az én kezemben tartani, de így tettem...”, és így tovább. Bevallod Istennek, és elengeded.

Ne ostorozd magad; ne engedd hogy beleszakadj. Mondd ki: “Uram, köszönöm. Nem olyan vagyok, mint amilyen eddig voltam. Igen, eleresztettem magam, de újra összeszedem magam. És igyekszem jobban csinálni legközelebb. A jövőre fogok fókuszálni, és nem a múltba révedni."

Mit mond Isten amikor a visszaeséseiddel elé mész? Azt mondja talán: “Oh, ne már! Megint ez a bűn? Nem tudsz valami újat kitalálni? Ezzel a bűnnel már 9900-szor jöttél hozzám, én pedig már 9900 alkalommal megbocsátottam!"

Nem. Egyáltalán nem ezt mondja. Isten szeretet. Nem fárad bele a megbocsátásba. Vár rád!

A Zsolt 103,3-4 ezt mondja: “Megbocsátja minden bűnödet, kigyógyít minden betegségedből, megmenti életed a sírtól, körülvesz hűséges szeretetével.” Isten nem ítélettel és megvetéssel fogad, hanem szeretettel és kegyelemmel áld meg. Isten azt adja neked amire szükséged van, nem azt, amit megérdemelsz.

Ha bizonyos területeken elbuktál, rögtön oda kell menned Istenhez és meg kell mondanod neki: “Újra megtörtént, Uram. Szükségem van a megbocsátásodra.” Ez nem a vég; van mód rá, hogy túljussunk ezeken. De a bűnvallás a kezdő lépés.

forrás: Rick Warren - Napi Remény

Felejtsd el a múltat, inkább a céljaidra összpontosíts.

A múltad a múlt. Te nem vagy a múltad. A múlt hatással van rád, de nem a múltad határoz meg. Ami ma számít, az nem a múltad. Engem nem érdekel, hogy mit tettél, kivel tetted, milyen hosszú ideig tetted. Az nem te vagy. A Sátán azt mondja neked, hogy az te voltál, de ez nem igaz. Ami a mai napon fontos, az az, hogy milyen irányba indulsz el mostantól.

Ha növekedni akarsz, hagyd abba a múlton való töprengést, összpontosíts inkább a jövőre. Arra fókuszálj, amit akarsz, ne arra, amit nem akarsz, hogy megtörténjen veled. Fókuszálj a céljaidra, és nem a szokásaidra.

Ezért nem működnek a diéták. Mikor diétázol, mire figyelsz egész idő alatt? Az ételre. A diéta alatt sokkal többet gondolsz az ételre, mint amikor nem diétázol. 

Ez az, amiről Pál beszél a Filippi 3:12-ben: "Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Ne arra fókuszálj, ami már megtörtént, hanem arra, amit akarsz, hogy ezután történjen. Ha úgy vezetsz, hogy közben egyfolytában a visszapillantó tükröt nézed, összetöröd magad. Ezért állj meg! Vége, elmúlt! Ha jól akarod befejezni a versenyt, bíznod kell Istenben, időt kell szánnod Rá minden nap, hogy megtöltsd a gondolataidat Isten Igéjével, hogy Istennek a te életedre vonatkozó céljaira tudj összpontosítani, ne a múltadra.

forrás: Rick Warren - Napi remény

Istennek nincs ellenére, ha meg kell birkóznia veled, mert a birkózás egy olyan sport, ahol érintkeznek egymással a felek. Ez azt jelenti, hogy közel vagy hozzá, és Isten szívesebben birkózik veled, mint hogy távol légy és közönyös vele szemben.

Tudod, hogy milyen problémáid vannak most? Ha gondod van a gyermekeiddel, a házastársaddal, a pénzügyeiddel vagy az egészségeddel - ezek igazából csak tünetek. Valójában Istennel küzdesz.

Miért harcolsz Istennel? A legnagyobb harc az, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt elképzelted, vagy nem olyan gyorsan, ahogy akartad, és ilyenkor te csinálod a bajt saját magadnak. Nem vársz, nem bízol Istenben, nem imádkozol, nem gondolod, hogy Isten gondoskodik a szükségeidről, és mindent siettetsz.

Amikor probléma van az életedben, két dolgon múlik annak kimenetele: Bízol abban, hogy Isten gondot visel rólad ebben a szituációban is? Engedelmeskedsz Istennek és a helyes dolgot teszed, még akkor is, ha úgy látod: nincs értelme?

Az életed összes konfliktusának a gyökere az, hogy te akarsz dönteni. Te akarsz Isten lenni. Te akarod meghatározni a szabályokat. Ekkor azt mondja Isten: „Rendben, harcoljunk! Menjünk el a végsőkig! Birkózzunk – te és én, egy az egy ellen. Harcoljunk. Nézzük meg, ki is dönt valójában.”

A Biblia azt mondja a Máté 5:3-ban :,Isten megáldja azokat, akik felismerik, hogy szükségük van rá."

Szeretem a birkózás analógiáját, mert az egész birkózás célja, hogy a végsőkig gyűrjük a másikat. Honnan tudod, hogy nyertél? Hogy a másik azt mondja: „Feladom!”

Isten addig vár, amíg te is kimondod ezt. Ő addig birkózik veled, amíg szükséges.

forrás: Rick Warren - Napi remény

Isten igéje nem fogja addig megváltoztatni az életed, amíg nem engeded, hogy személyes legyen.

Nem a szomszédodról szól, a barátodról, a jövendőbelidről, vagy arról az ismeretlen emberről az utca másik oldalán. Isten igéjét a saját életedre kell alkalmaznod.

A Biblia nem lesz erővel jelen az életedben, amíg nem lesz kifejezetten a tiéd az, amit mond.

Hogyan teszed Isten igéjét személyessé? Próbáld ki a tedd személyessé igetanulmányozási módszert. Bárki meg tudja csinálni, nem kell hozzá speciális eszköz, vagy magas teológiai végzettség.

Egyszerűen csak behelyettesíted a neved minden névmás és főnév helyére a Szentírásban. Például, ha a János 3:16-ot szeretném személyessé tenni, akkor az valahogy így nézne ki: "Mert Isten úgy szerette Ricket, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy Rick el ne vesszen, hanem örök élete legyen"

Vagy, a Filippi 1:6: "Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte Rick Warrenben a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára."

Helyettesítsd be a neved a szövegbe és ez megerősíti a hited és bátorítani fog téged.

Úgy is átírhatod a verseket, mintha Isten személyesen hozzád szólna. Például a Filippi 1:6 átírva: "Én, aki elkezdtem benned a jó munkát Rick, elvégzem és kiteljesítem azt.

Tedd személyessé a Bibliát, és rengeteg igét fogsz megkönnyezni. Elkezded majd úgy olvasni a Bibliát, mint Isten szerelmeslevelét, amit neked írt. Isten ajándéka lesz az! A Biblia olvasása nem csak arról szól, hogy az Ige tartalmát megismerjük, hanem arról is hogy az alkotóját megismerjük - személyesen!

forrás: Napi Remény - Rick Warren

Ha egyszer bevallod, hogy segítségre van szükséged, akkor kérheted ezt Istentől. Ez a hitvallástól a könyörgésig vezető út.

Életének egy pontján Pál apostol olyannyira reményvesztetté vált, hogy készen volt arra, hogy feladja az életét. Ezt mondta: „mi magunk is elszántuk magunkat a halálra” (2Kor 1:9 LB). De azután tovább folytatta: „láttuk, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk önmagunk megsegítésében; és ez a javunkra vált, hiszen ezáltal mindent Isten kezébe tettünk, aki egyedül képes arra, hogy megmentsen minket, mert ő legyőzte a halált.”

Ha Isten képes feltámasztani egy halott embert, akkor ugyanezt meg tudja tenni egy halott házassággal is. Ha Isten képes feltámasztani egy halott embert, fel tud támasztani halott karriert is. Ha Isten képes feltámasztani egy halott embert, képes visszahozni az elveszett álmokat is.

De kérned kell az ő segítségét!

Figyeld meg, ahogy ebben a versben is fogalmaz: „mindent Isten kezébe tettünk”. Pál tökéletes odaadásról beszélt. Nem egy részlegesről, mint amikor azt mondod: „igen, a pénzügyeim totális káoszba fulladtak, szóval átadom Istennek az irányítást efölött.” Az egész életedet kell a kezébe helyezned.

Megtetted már ezt? Elérkezett már olyan pont az életedben, amikor azt mondtad: „Mindent az életemben – a jót, a rosszat, a csúnyát, a romlottat, a boldogat, a szomorúságot, a hegyet és a völgyet – a kezedbe teszem.”

Ne várd meg, amíg eléred a mélypontot. Néha olyan csökönyösek vagyunk, hogy Istennek két vállra kell fektetnie minket, hogy felnézzünk rá.

Van egy könnyű és egy nehéz útja ennek. A könnyű út  - meglátni a fényt. A nehéz út – megérezni a forróságot.

A probléma az, hogy legtöbbünk ritkán változtat mindaddig, míg a változással kapcsolatos félelmeit túl nem növi a fájdalom. Aztán amikor a fájdalom már elhatalmasodik rajtunk, így kiáltunk: „Azonnal segítségre van szükségem!”

Ne érd el ezt – ne várd ki, míg minden megsemmisül az életedben, valld be hamarabb, hogy segítségre van szükséged.

Csak menj, és kérd Istent!

 „Áldott, aki a saját erejének a végére ér, mert minél kevesebb van az emberből, annál több van Istenből.” (Máté 5:3 MSG)

forrás: 

Rick Waren - Napi Remény

Ferenc pápa megállapította: Isten országának felfedezése váratlanul is megtörténhet, mint a földműves esetében, aki aratás közben nem remélt kincsre bukkant; megtörténhet azonban hosszú keresés után is, mint ahogy a gyöngykereskedővel történt, aki végül rátalált a legértékesebb gyöngyszemre. Mindkét esetben a kincs és a gyöngy többet ér a földi javak összességénél.

A példabeszéd főszereplőinek nincs szükségük arra, hogy érveljenek, gondolkozzanak, elmélkedjenek: azonnal felismerik a páratlan értékét annak, amit találtak és készen állnak arra, hogy mindent elveszítsenek azért, hogy a talált kincset megtarthassák. Ilyen Isten országa.

Aki ismeri Jézust, aki személyesen találkozik vele, azt magával ragadja, vonzza annyi jóság, annyi igazság, annyi szépség, nagy alázat és egyszerűség. Keresni Jézust, találkozni Jézussal: ez a nagy kincs – fejtette ki Ferenc pápa, majd hozzátette: „Hány személy, hány férfi és női szent van, akik nyílt szívvel olvasták az evangéliumot, és olyannyira szíven találta őket Jézus, hogy megtértek hozzá. Gondoljunk Assisi Szent Ferencre: már keresztény volt, de csak olyan »langyos« keresztény – rózsavízzel megkeresztelt keresztény. Amikor elolvasta az evangéliumot fiatalságának döntő pillanatában, találkozott Jézussal, és felfedezte Isten országát. Ekkor minden földi dicsőség utáni álma szertefoszlott.”

Az evangélium megismerteti veled az igazi, az élő Jézust; szívedhez szól, megváltoztatja életedet! Valóban megváltoztathatod életedet, vagy továbbra is folytathatod, amit előzőleg tettél, de Te már más vagy, újjászülettél: megtaláltad azt, ami értelmet, ízt, világosságot ad mindennek, a fáradozásnak, a szenvedésnek és még a halálnak is.

Olvassátok az evangéliumot. Olvassátok az evangéliumot – ismélte a pápa, majd feltette a kérdést: Már beszéltünk erről, emlékeztek? Mindennap olvassatok el egy kis szakaszt az evangéliumból; hordjunk magunkkal egy kis evangéliumos könyvet a zsebünkben, a táskánkban, mindig legyen kéznél. És ott, elolvasva egy szakaszt, megtaláljuk Jézust. Minden értelmet kap, amikor az evangéliumban megtalálod ezt a kincset, amit Jézus „Isten országának” nevez, vagyis Isten uralkodik életedben, életünkben; Isten, aki szeretet, béke és öröm minden emberben.

Ezt akarja Isten, és ezért adta önmagát Jézus egészen a kereszthalálig, hogy megszabadítson bennünket a sötétség hatalmától, és átvigyen az élet, a szépség, a jóság, az öröm országába. Olvasni az evangéliumot azt jelenti, hogy megtaláljuk Jézust, és miénk lesz ez a keresztény öröm, amely a Szentlélek ajándéka. Kedves testvérek, az öröm, hogy megtaláltuk Isten országának kincsét, sugárzik rólunk, látszik rajtunk. A keresztény nem rejtheti véka alá hitét, mert hite kitűnik minden szavából, minden tettéből, a legegyszerűbb, hétköznapi cselekedeteiből is: kitűnik Isten szeretete, amelyet Isten Jézus révén ajándékozott nekünk – magyarázta a vasárnapi evangéliumi szakaszt Ferenc pápa a déli Úrangyala elimádkozásakor.

„Imádkozzunk, hogy Mária közbenjárásával az egész világon megvalósuljon szeretetének, igazságosságának és békéjének országa” – fohászkodott végül a Szentatya.

„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32)

Amikor kisgyermek voltam, amikor szükségem volt valamire, mindig édesapámhoz fordultam. Néha, amire szükségem volt, drága volt, de emlékszem rá, hogy nem egyszer aggódtam azon, hogy honnan fogja apám a szükséges pénzt megszerezni azokra a dolgokra, melyekre nekem szükségem volt. De ez nem az én dolgom volt! Az apám dolga volt kitalálni, hogy a pénzt honnan kerítse elő. Gyermekként az egyetlen dolgom az volt, hogy kérjek.

Nem a Te dolgod kitalálni, hogy Isten hogyan fog gondoskodni rólad. Az egyetlen dolgod, hogy kérj.

A Biblia a Jakab 4:2-ben ezt mondja: „Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek.”

Íme a második kulcs a stressz kezeléshez: Aggódj kevesebbet és kérj többet. Aggódás helyett, imádkozz mindenért.

Ha Isten megoldaná a legnagyobb problémádat, minden más eltörpülne mellette. Ha Isten annyira szeretett téged, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon a Te bűneidért, nem gondolod, hogy szeret ahhoz is eléggé, hogy segítsen a pénzügyeid rendbetételében? Nem gondolod, hogy szeret annyira, hogy az egészséged helyreállításában segítsen? A kapcsolataidban? A munkahelyi döntéseidben? A határidős feladataidban?

Nincs olyan területe az életednek, ami iránt Isten ne érdeklődne. Ő mindig tudja, hogy mire van szükséged, de mégis szeretné, hogy kérd tőle. Aggódás helyett, imádkozz mindenért.

forrás: Rick Warren - Napi Remény

A boldogsághoz tudnod kell megbocsátani, elengedni és meg kell tanulnod felejteni. Az aggódás nem változtat semmit a múlton, szóval felejtsd el, amin nem tudsz változtatni, és koncentrálj a jövőre.

A Filippi 3:13-14 azt mondja: Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.

Az erőd véges. Ezért fáradsz el. Ezért merülsz ki.

Mivel csak véges mennyiségű energiád van, nagyon ajánlom, hogy egy cseppjét se a múltra pazarold. Minden nap arra költsd az erődet, ami az előtted lévő úton vár.

Ez a szokás annyira fontos a boldogsághoz, hogy van három csapda, amiről tudnod kell:

A megbánás csapdája. El kell engedned azokat a dolgokat, amiket megbántál. Vannak dolgok, amikről azt kívánom, hogy bárcsak máshogy csináltam volna az életben? Természetesen. De nem rágódhatok rajtuk, mert nem tudom megváltoztatni őket. Ne vesztegess érzelmeket bánkódásra.

A neheztelés csapdája. A haragodhoz való ragaszkodás csak téged bánt. Engedd el! A saját érdekedben meg kell tanulnod megbocsátani. Megérdemlik? Nem. De te megérdemled a megbocsátást Istentől? Nem. Akik megbocsátanak, megbocsátatnak.

A szokás csapdája. Minden folyamatosan változik, és ezt nem tudod megállítani. Neked kell eldöntened, hogy ellenállsz és elutasítod a változásokat, vagy boldog leszel. A boldogság választás kérdése.

Az, hogy hogy kezeled a változásokat az életben felfedi a lelki érettségedet. Amikor az örökkévalósághoz vagy láncolva, és az vezet, körülötted minden változhat, és választhatod a boldogságot.

forrás: Rick Warren - Napi Remény

Örök Atya, felajánlom Neked az emberek minden szenvedését és az én szenvedésemet, minden emberi munkát, imádságot, s mindazt ami az egész napomat betölti. Egybekapcsolom a Te szeretett fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésével és a Szentlélek szeretetének erejével a Szeplőtelen Szűz Mária által Isten dicsőségére, hogy Téged az emberek szeretve keressenek és megtaláljanak a lelkek üdvösségére. Ámen.

Ez a litánia úgy fog terjedni mint a lavina. Aki ezt a litániát tovább adja másoknak, része lesz az imáikban. E litániát a Szentlélek szándékára ajánljuk fel és kérjük segítségét magunk és a családunk számára vagy valamilyen más szándékra.

Minden kérés után mondjuk:

Légy magasztalva és dicsőítve!

______________________________________________________

Dicsőség az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala most és mindörökké. Ámen.

1. Szentlélek Úristen, jóra való sugallatod előzze meg tetteinket és kísérje azokat a te segítséged kegyelme, hogy minden munkálkodásunk Veled végződjék.

Légy magasztalva és dicsőítve!

2. Szentlélek Úristen, szállj fel fenséged trónjáról, és készíts helyet a te szolgád szívében.

Légy magasztalva és dicsőítve!

3. Szentlélek Úristen, akit az Atya és a Fiú megtisztel, segíts engem állandóan az Isten jelenlétében élnem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

4. Szentlélek Úristen, akit az Atya és a Fiú megdicsőített, taníts meg engem az Atya Isten akarata szerint élnem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

5. Szentlélek Úristen, aki az Isten Fia szívében székelsz, taníts meg engem megismerni és szeretni Téged.

Légy magasztalva és dicsőítve!

6. Szentlélek Úristen, aki az Atya Isten dicsőségéről gondoskodsz, taníts meg engem Isten bizalmában odaadóan élnem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

7. Szentlélek Úristen, a tüzes nyelvek szimbóluma, gyújtsd szívembe a szeretet lángját.

Légy magasztalva és dicsőítve!

8. Szentlélek Úristen, titkos fehér galamb, taníts meg engem megérteni a Szentírást.

Légy magasztalva és dicsőítve!

9. Szentlélek Úristen, taníts meg engem helyesen imádkozni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

10. Szentlélek Úristen, aki próféták ajkával szólsz, taníts meg engem nyugodtan, kiegyensúlyozottan élni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

11. Szentlélek Úristen, szeretet lángoló tűzhelye, taníts meg engem okosan és türelmesen élni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

12. Szentlélek Úristen, minden mennyei és földi javak birtoklója, taníts meg engem szerényen és alázatosan élni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

13. Szentlélek Úristen, kinek kincsei megmérhetetlenek, taníts meg engem megérteni a szenvedés értékét.

Légy magasztalva és dicsőítve!

14. Szentlélek Úristen, kinek kincsei felbecsülhetetlenek, taníts meg engem helyesen kihasználni a drága időt.

Légy magasztalva és dicsőítve!

15. Szentlélek Úristen, meg nem szűnő szeretet, oltalmazz meg engem a gőgtől és a szeretetlenségtől.

Légy magasztalva és dicsőítve!

16. Szentlélek Úristen, taníts meg engem ellenállni a haszontalan gondolatoknak és felesleges képzelődéseknek.

Légy magasztalva és dicsőítve!

17. Szentlélek Úristen, sok kegyelem osztogatója, taníts meg engem mellőzni a felesleges beszédet és tevékenységet.

Légy magasztalva és dicsőítve!

18. Szentlélek Úristen, kinek teljességéből mindannyian merítettünk, taníts meg engem hallgatni és kellő időben szólni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

19. Szentlélek Úristen, Örök szeretet, taníts meg engem jó példát mutatni másoknak.

Légy magasztalva és dicsőítve!

20. Szentlélek Úristen, adj kitartást a jóban.

Légy magasztalva és dicsőítve!

21. Szentlélek Úristen, édes tanító, taníts meg engem az emberekkel helyesen cselekedni.

Légy magasztalva és dicsőítve!

22. Szentlélek Úristen, kedves barátja a lelkeknek, taníts meg engem, hogy ne ítélkezzem senki felett, s a sérelmeket ne emlegessem.

Légy magasztalva és dicsőítve!

23. Szentlélek Úristen, Te fény vagy, mely a lelkeket boldoggá teszi, taníts meg engem meglátni mások szükségleteit, és segíts, hogy a jó cselekedeteket ne hanyagoljam el.

Légy magasztalva és dicsőítve!

24. Szentlélek Úristen, elhunytak Atyja, add megismernem, saját hibáimat.

Légy magasztalva és dicsőítve!

25. Szentlélek Úristen, aki csodákat művelsz a lelkekben, vezess engem éberséggel a tökéletességre.

Légy magasztalva és dicsőítve!

26. Szentlélek Úristen, aki ismered a világegyetem jövőjét, segíts nekem megszabadulni a sátán és a test rabszolgaságából. 

Légy magasztalva és dicsőítve!

27. Szentlélek Úristen, aki előtt semmi titok nem létezik, segíts elosonni a sátán ármányai elől.

Légy magasztalva és dicsőítve!

28. Szentlélek Úristen, aki ismered a jövőmet, a Te gondoskodásodba helyezem magam és családomat, testvéreimet, barátaimat, minden jótevőmet és minden embert az egész világon.

Légy magasztalva és dicsőítve!

29. Szentlélek Úristen, taníts meg engem az Isten dicséretére, és dicsőségére élni, az emberiség üdvére, Szűz Mária örömére, hogy jó gyümölcsöket termő, hasznos szolgaként, jó halállal haljak meg.

Légy magasztalva és dicsőítve!

30. Szentlélek Úristen, légy lelkem lelke, siess kegyelmeddel segítségemre. Segíts, hogy mindenben rád hagyatkozzam, nevedben dolgozzam, veled imádkozzam. Ámen.

______________________________________________________

Az Atya Isten ígéretei azoknak, akik legalább háromszor egy héten fogják imádkozni ezt a litániát:

1. Megszabadítalak az ellenséged kezéből, látható módon.

2. Eltávolítom az akadályokat, amelyek tökéletességed útjában állnak.

3. Még egy angyalt adok melléd, hogy sugallatai által megóvjon a bűn kelepcéjétől.

4. kitartasz az erény útján.

5. Jól megismered fogyatékosságaidat.

6. Erőt kapsz, hogy megszabadulj bűnös szokásaidtól.

7. Megerősítem benned a hitet, a reményt, a szeretetet.

8. Megszabadítalak anyagi gondjaidtól.

9. Megadom, hogy családod kölcsönös szeretetben és egyetértésben fog élni.

Aki segíteni szeretne családjának, felebarátjának, ismerősének rossz szokásai elhagyásában, az fél évig minden nap imádkozza el ez a litániát.

Légy türelmes Istennel, és magaddal szemben. Az élethez tartozó egyik feszültségforrás, hogy Isten menetrendje ritkán azonos a miénkkel. Mi gyakran sietünk, amikor Ő nem. Talán csalódottnak érzed magad az életben látszólagosan lassú előrehaladásod miatt.

Emlékezz rá, hogy Isten sosem siet, de mindig időben van. Használni fogja az egész életedet, hogy felkészítsen az örökkévalóságban betöltött szerepedre.

A Biblia tele van példákkal, hogy Isten hogyan használja a hosszútávú haladást, hogy fejlesssze a jellemet, különösen vezetők tekintetében. Nyolcvan évet használt fel arra, hogy felkészítse Mózest, beleszámítva a pusztában töltött negyven évet. 14600 napig Mózes folyamatosan várt és tűnődött: "Itt van már az idő?" De Isten újra és újra azt mondta, hogy "Még nincs."

Mindenféle népszerű könyvcímek ellenére, nincs olyan, hogy "Könnyű lépések az érettségig", vagy "Az azonnali szentség elérésének titkai." Ha Isten óriás tölgyet akar alkotni, száz évet használ fel, de ha gombát akar alkotni, egy éjszaka alatt megteheti.

A nemes lélek kűzdelmeken, viharokon és szenvedéssel teli időszakokon át növekszik. Légy türelmes a haladást illetően. Jakab azt tanácsolja: Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság" (Jakab 1:4 - Egyszerű fordítás).

Ne bátortalanodj el. Amikor Habakukk depressziós lett, mert úgy gondolta Isten nem elég gyorsan cselekszik, Isten azt mondta: "Beteljesedik ez a látomás a maga idejében,de még várnod kell türelemmel. Siet a beteljesedés felé, és nem fog csalódást okozni. Ha úgy tűnne, hogy késik, te akkor is kitartóan várj, mert eljön bizonyosan, eljön és nem késik!" (Habakukk 2:3 - Egyszerű fordítás)

A késedelem nem visszautasítás Istentől!

Emlékezz milyen messzire jutottál már, ne csak arra, hogy milyen messze kell még eljutnod. Nem ott vagy, ahol szeretnél, de ott sem, ahol régen voltál. Évekkel ezelőtt az emberek hordtak egy népszerű kitűzőt a következő betűkkel: KLTIMNVV, ami azt jelenti: "Kérlek Légy Türelmes, Isten Még Nem Végzett Velem." Isten nem végzett még veled sem, szóval folytasd az utat előre. Még a csigának is sikerült elérnie a bárkát, álhatatossággal.

forrás: Rick Warren - Napi Remény

Nem elég az, hogy keressük Istent, mert vágyainkat követve könnyen a gyakorlati materializmus vagy a túlzott spiritualizmus csapdájába esünk.

Néha csupán földi szükségletünk kielégítésének szükséglete visz Jézushoz, máskor pedig a legszükségesebbekről is elfelejtünk gondoskodni, s elégedetten állapítjuk meg magunkról, hogy mennyire lelkiek vagyunk. Valójában azonban e kétféle magatartás végső soron ugyanarról a tőről fakad: mindkettőben az ember áll a középpontban, aki kimondva-kimondatlanul így imádkozik: „Legyen meg az én akaratom!”

Ezért is van szükségünk az olyan időszakokra, amelyekben megtapasztaljuk az éhséget, sivárságot, sötétséget.

Az ilyenkor tanúsított állhatatosság, kitartás Urunk mellett minősíti ajándékokban bővelkedő korszakaink vallásosságának hitelességét.

Ha nem csupán ajándékaiért szerettük Istent, akkor ezek a nehéz idők megerősítenek hitünkben, és nagyot lendítenek előre a lelki fejlődés útján.

Ha viszont a lelki ínyenckedés volt vallásosságunk fő jellemzője, akkor most alapos leckét kapunk. Ez is fejlődésünket szolgálja, hogy ezentúl már ne csupán testi-lelki igényeink kiszolgálójának tekintsük az élő Istent, hanem a hit útját járva olyan eledelért fáradozzunk, amely megmarad az örök életre: őt magát akarjuk – önmagáért.

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3)

Kedves Fiatalok!

Mélyen belevésődött emlékezetembe az a rendkívüli találkozás, amelyet Rio de Janeiróban éltünk át, a XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával, a hit és a testvéri összetartozás nagy ünnepén. A derék brazil emberek olyan tárt karokkal fogadtak bennünket, mint a Megváltó Krisztus szobra, amely aCorcovado csúcsáról uralja a copacabanai tengerpart csodálatos látványát. A tenger partján Jézus megismételte meghívását, hogy mindnyájan legyünk hithirdető tanítványai, fedezzük fel, hogy a hit életünk legdrágább kincse, és ezt a kincset osszuk meg másokkal, éljenek bár közel vagy távol, korunk legtávolabbi pereméig – akár földrajzi, akár egzisztenciális értelemben.

A fiatalok interkontinentális zarándoklatának következő állomása Krakkó lesz 2016-ban. Az oda vezető utat kísérendő, a következő három évben szeretnék együtt elmélkedni veletek az evangéliumi boldogságokról, amelyekről Máté evangéliumában olvasunk (5,1–12). Ebben az évben a legelsőről fogunk elmélkedni: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3); 2015-ben ezt javaslom: „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8), végül 2016 témája ez lesz: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7).

1. A nyolc boldogság korszakalkotó ereje

Mindig jót tesz nekünk, ha elolvassuk és átelmélkedjük a nyolc boldogságot. Jézus ezekről az első nagy prédikációja keretében beszélt a Galileai-tó partján. Nagy volt a tömeg, és ő felment egy hegyre, hogy onnan tanítsa követőit, ezért nevezik ezt az alkalmat „hegyi beszéd”-nek. A Bibliában a hegy mindig az a hely, ahol az Isten megmutatkozik, és Jézus, aki a hegyről beszél, ezért úgy áll előttünk, mint isteni tanítómester, az új Mózes. Mit közöl velünk? Jézus az élet útjáról beszél, arról az útról, amelyen ő maga is jár, sőt, amely ő maga, és úgy beszél róla, mint a valódi boldogság útjáról. Jézus egész életében, a betlehemi barlangban történt születésétől egészen kereszthaláláig és feltámadásáig a nyolc boldogságot testesítette meg. Isten országának minden ígérete benne teljesedett be.

Amikor Jézus meghirdeti a nyolc boldogságot, arra hív bennünket, hogy kövessük őt, hogy vele együtt járjuk a szeretet útját, az egyetlen utat, amely elvezet az örök életre. Nem könnyű ez az út, de az Úr biztosítja számunkra kegyelmét, és azt, hogy nem hagy bennünket magunkra. Életünkben folyton jelen van a szegénység, jelen vannak a megpróbáltatások, a megaláztatások, az igazságosságért folytatott küzdelem, a mindennapos megtérés fáradsága, a törekvés, hogy szentségre való meghívásunk szerint éljünk, az üldöztetés és számos egyéb kihívás. Ám ha megnyitjuk ajtónkat Jézus előtt, ha megengedjük, hogy belépjen személyes történelmünkbe, ha osztozunk vele örömeinkben és fájdalmainkban, olyan békét és örömet tapasztalhatunk meg, amelyet csak Isten, a végtelen szeretet képes megadni számunkra.

Jézus nyolc boldogsága korszakalkotó újdonságot hordoz, a boldogság olyan mintáját, amely szöges ellentétben áll azzal, amit a média és a közgondolkodás sugall. A világi gondolkodás számára botrány, hogy Isten eljött, hogy egy legyen közülünk, és botrány, hogy meghalt egy keresztfán! E világ logikája szerint azok, akiket Jézus boldognak mond, a „vesztesek”, a gyengék. Amit a világ minden fölé állít, az a minden áron elért siker, a jólét, a hatalom önhittsége, az önmagunk mások elé helyezése.

Jézus arra hív bennünket, kedves fiatalok, hogy válaszoljunk az ő életjavaslatára, hogy döntsük el, melyik úton akarunk haladni, hogy elérjük a valódi örömet. Ez nagy kihívás a hitünk felé. Jézus nem félt tőle, hogy megkérdezze tanítványait: valóban akarják-e követni, vagy inkább más utat akarnak követni (vö. Jn 6,67). És a Péternek nevezett Simonnak volt mersze így válaszolni: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás” (Jn 6,68). Ha „igent” tudtok mondani Jézusnak, fiatal életetek megtelik értelemmel és termékennyé válik.

2. A boldogság bátorsága

De mit jelent az, hogy „boldogok” (görögül makarioi)? Boldognak lenni azt jelenti, hogy valaki örömben él. Mondjátok meg: valóban vágyakoztok a boldogságra? Ebben a korban, amely a boldogságnak annyiféle látszatát kínálja fel, az a veszély fenyegeti az embert, hogy beéri kevéssel, hogy élete „kicsinyes” lesz. Vágyjatok nagy dolgokra! Szélesítsétek ki szíveteket! Ahogy Boldog Pier Giorgio Frassati mondta: „Aki hit nélkül él, akinek nincsen kincse, amelyet védelmezzen, aki nem áll ki folyamatos küzdelemben az igazság mellett, az nem igazi életet él, hanem csak látszatéletet. Nekünk nem elég a látszatélet, az igazit akarjuk élni” (G. Frassati levele I. Boninihez, 1925. február 27.). Pier Giorgio Frassati boldoggá avatásának napján, 1990. május 20-án II. János Pál azt mondta róla, hogy „a nyolc boldogság embere” (a szentmise prédikációjából: AAS 82 [1990], 1518).

Ha engeditek, hogy valóban felszínre törjenek szívetek legmélyebb törekvései, rádöbbentek, hogy olthatatlan vágy él bennetek a boldogságra, és ez lehetővé fogja tenni számotokra, hogy leleplezzétek és elutasítsátok azt a sok „olcsó” ajánlatot, amely körülvesz benneteket. Amikor önző módon a sikert, a gyönyört, a birtoklást keressük, és bálványainkká tesszük ezeket, átélhetünk ugyan mámoros pillanatokat, az elégedettség csalóka érzését is, de végül rabszolgákká válunk, nem leszünk soha elégedettek, mindig többre vágyunk. Nagyon szomorú látni a „jóllakott”, de gyenge fiatalságot.

Szent János ezt írta a fiataloknak: „Erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt” (1Jn 2,14). Azok a fiatalok, akik Krisztust választják, erősek, az ő igéjéből táplálkoznak és nem más dolgokkal akarnak „jóllakni”. Legyen bátorságotok szemben haladni az árral! Legyen meg a bátorság bennetek, hogy a valódi boldogságot válasszátok! Mondjatok nemet az ideiglenes, felületes, selejtes dolgok kultúrájára, amely nem tart titeket képesnek arra, hogy felelősséget vállaljatok és szembe nézzetek az élet nagy kihívásaival!

3. Boldogok a lélekben szegények…

Az első boldogság, amely a következő ifjúsági világtalálkozó témája lesz, boldognak hirdeti a lélekben szegényeket, mivel övék a mennyek országa. Egy ilyen korban, amikor annyian szenvednek a gazdasági válságtól, a szegénység és a boldogság összekapcsolása nem tűnik helyénvalónak. Hogyan lehet a szegénységet áldásként felfogni?

Először is kíséreljük meg, hogy megértsük, mit is jelent a lélekben szegénykifejezés. Amikor Isten Fia emberré lett, a szegénység, a kiüresítettség útját választotta. Ahogyan Szent Pál mondja ezt a filippiekhez írt levelében: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez” (2,5–7). Jézus Isten, aki leveti dicsőségét. Ebben látjuk Isten döntését a szegénység mellett: gazdagból szegénnyé lett, hogy minket gazdagítson a maga szegénysége révén (vö. 2Kor 8,9). Ezt a misztériumot szemléljük Betlehemben, ahol Isten Fiát a jászolban láthatjuk, és ezt látjuk a kereszten is, ahol kiüresítettsége beteljesül.

A görög ptókhosz (szegény) jelzőnek nem csupán anyagi jelentése van, hanem „koldust” is jelent. Összefügg a zsidó anawim fogalommal, amely „Jahve szegényeit” jelenti, s ez alázatra, korlátaink és létünk szegénységének tudatosságára utal. Ők, az anawim, bíznak az Úrban, tudják, hogy tőle függenek.

Jézus – ahogyan jól látta Lisieux-i Szent Teréz – megtestesülésében úgy áll előttünk mint koldus, akinek szüksége van szeretetünkre. A Katolikus Egyház Katekizmusa úgy beszél az emberről mint „Isten koldusáról” (2559. pont), és azt mondja, hogy az imádság Isten szomjúságának találkozása a mi szomjúságunkkal (2560. pont).

Assisi Szent Ferenc nagyon jól megértette a lélekben szegények boldogságának titkát. Amikor ugyanis Jézus a leprás személyén keresztül és a feszületről szólt hozzá, ő felismerte Isten nagyságát és saját kicsinységét. Imádságában Isten Szegénykéje órák hosszat kérdezte az Urat: „Ki vagy te? Ki vagyok én?” Elvetette a gazdag és gondtalan életet, hogy eljegyezze a „Szegénység Úrnőt”, hogy Jézus nyomába szegődjön, és szó szerint kövesse az evangéliumot. Ferenc a szegény Krisztus követését és a szegények iránti szeretetet egymástól elválaszthatatlan módon élte meg, mint egyazon érem két oldalát.

Feltehetnétek nekem a kérdést: hogyan érhetjük el kézzelfoghatóan, hogy ez a lélekben szegénység az életstílusunkká váljon, hogy ténylegesen áthassa életünket? Három pontban fogok erre válaszolni.

Mindenekelőtt igyekezzetek szabadoknak lenni a dolgokkal szemben. Az Úr evangéliumi életstílusra hív meg bennünket, amelyet józanság jellemez, amely nem enged a fogyasztói kultúrának. Arról van szó, hogy a lényeges dolgokat kell keresnetek, meg kell tanulnotok megszabadulni a sok felesleges és haszontalan dologtól, amely fojtogatja az embert. Szakadjunk el a birtoklás iránti vágytól, a bálványozott, azután pedig elpazarolt pénztől. Helyezzük Jézust az első helyre. Ő meg tud szabadítani bennünket azoktól a bálványoktól, amelyek szolgaságba hajtanak. Bízzatok Istenben, kedves fiatalok! Ő ismer és szeret bennünket, és soha nem feledkezik meg rólunk. Ahogyan gondoskodik a mező liliomairól (vö. Mt 6,28), nem fogja engedni, hogy bármiben is hiányt szenvedjünk. Ahhoz is, hogy túllépjünk a gazdasági válságon, késznek kell lennünk arra, hogy megváltoztassuk életstílusunkat és elkerüljük a rengeteg pazarlást. Ahogyan szükség van a boldogság bátorságára, ugyanúgy ahhoz is bátorság kell, hogy józanok maradjunk.

Másodsorban ahhoz, hogy megéljük ezt a boldogságot, mindnyájunknak meg kell térnie szegényekhez fűződő kapcsolatunk tekintetében. Gondoskodnunk kell róluk, érzékenynek kell lennünk szellemi és anyagi természetű szükségleteikre. Rátok, fiatalokra bízom különösképpen azt a feladatot, hogy az emberi kultúra középpontjába állítsátok a szolidaritást. A szegénység régebbi és újabb formáival (a munkanélküliséggel, a kivándorlással, mindenféle függőséggel) szemben kötelességünk ébernek és tudatosnak lenni, le kell győznünk a közönyösség kísértését. Gondoljunk azokra is, akik úgy érzik: őket nem szeretik, akiknek nincs reményük a jövőjükre nézve, nem akarnak semmibe belefogni, mert elbátortalanodtak, csalódottak és félnek. Meg kell tanulnunk a szegények mellé szegődni. Ne csak a szánk legyen tele szegényekről szóló szép szavakkal! Találkozzunk velük, nézzünk a szemükbe, hallgassuk meg őket! A szegények számunkra kézzelfogható alkalmat jelentenek, hogy találkozzunk magával Jézussal, megérintsük az ő szenvedő testét.

Ugyanakkor – és ez a harmadik pont – a szegények nem csupán olyan személyek, akiknek adhatunk valamit. Ők is sok mindent adhatnak és taníthatnak nekünk. Sokat tanulhatunk a szegények bölcsességéből! Gondoljatok csak a 18. század egyik szentjére, Benedetto Giuseppe Labréra, aki Róma utcáin aludt és az emberek adományaiból élt, és számos ember, köztük nemesek és főpapok lelki tanácsadójává vált. Bizonyos értelemben a szegények tanítóink. Arra tanítanak, hogy az emberi személy nem annyit ér, amennyit birtokol, amennyit a bankszámlája mutat. A szegény, az anyagi javak híján élő ember is őrzi a maga méltóságát. A szegények sok mindenre megtaníthatnak bennünket az alázattal és az Istenbe vetett bizalommal kapcsolatban is. A farizeusról és a vámosról szóló példabeszédben (Lk 18,9–14) Jézus az utóbbit példaként állítja elénk, mivel alázatos és elismeri, hogy bűnös. A szegény özvegyasszony is, aki két fillért dob a templom perselyébe, a nagylelkűség példája: azé az emberé, akinek nincs pénze, vagy csak kevés, és mindenét odaadja (Lk 21,1–4).

4. …mert övék a mennyek országa

Jézus evangéliumának központi témája az Isten országa. Jézus az Isten személyesen megjelent országa, az Emmanuel, a velünk lévő Isten. Isten országa pedig az ember szívében ver gyökeret, ott tud növekedni. Az ország egyszerre ajándék és ígéret. Jézusban már megkaptuk ezt az adományt, ám még be kell teljesednie. Ezért kérjük mindennap az Atyát: „Jöjjön el a te országod.”

Nagyon mély kapcsolat fűzi össze a szegénységet az evangelizációval, az előző ifjúsági világtalálkozó témáját – „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) – a mostaniéval: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Az Úr szegény egyházat akar, olyat, amely képes evangelizálni a szegényeket. Amikor elküldte a tizenkét apostolt, Jézus ezt mondta nekik: „Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét” (Mt 10,9–10). Az evangéliumi szegénység alapvető feltétel ahhoz, hogy Isten országa elterjedhessen. A legszebb és legőszintébb örömet életemben mindig szegény embereknél láttam, akiknek alig volt mibe kapaszkodniuk. Korunkban az evangelizáció csak az öröm terjedése révén lehetséges.

Ahogy láttuk, a lélekben szegények boldogsága irányt szab istenkapcsolatunknak, a dolgokhoz fűződő viszonyunknak és a szegények felé fordulásunknak. Jézus példáját és szavait követve észre kell vennünk, mennyire rászorulunk a megtérésre, arra, hogy a birtoklás („többet birtokolni”) logikája felett a létezés („többnek lenni”) logikája legyen úrrá. A szentek sokat segíthetnek abban, hogy megértsük a boldogságok mélyebb értelmét. II. János Pál szentté avatása húsvét második vasárnapján ilyen értelemben örömmel tölti el a szívünket. Ő lesz az ifjúsági világtalálkozók nagy védőszentje, aki kezdeményezte és szorgalmazta őket. A szentek közösségében továbbra is atyátok és barátotok lesz ő.

Áprilisban annak is harmincadik évfordulója lesz, hogy II. János Pál átadta a fiataloknak a megváltás jubileumi évének keresztjét. Pontosan ebből a szimbolikus gesztusból kiindulva kezdte meg a fiatalok világméretű zarándokútját, amely azóta is a világ mind az öt földrészét járja. Sokan emlékeznek a pápa azon szavaira, amelyek 1984 húsvétján e gesztusát kísérték: „Kedves fiatalok! A szentév lezárultával rátok bízom ennek a jubileumi évnek a jelét, Krisztus keresztjét! Vigyétek el a világba, mint annak a szeretetnek a jelét, amelyet az Úr Jézus az emberiség iránt érez, és hirdessétek mindenkinek, hogy egyedül a meghalt és feltámadt Krisztusban van üdvösség és megváltás.”

Kedves fiatalok, a Magnificat, a lélekben szegény Mária éneke annak az embernek az éneke is, aki megéli a boldogságokat. Az evangélium öröme a szegény szívből fakad, amely képes az Urat dicsőíteni, és képes csodálni az Úr műveit, mint a Szűzanya szíve, akit minden nemzedék „boldognak” nevez (vö. Lk 1,48). Ő, a szegények édesanyja és az új evangelizáció csillaga, segítsen nekünk, hogy megéljük az evangéliumot, valóra váltsuk a boldogságokat életünkben és legyen bátorságunk a boldogságra.

Vatikán, 2014. január 21-én, Szent Ágnes szűz és vértanú emléknapján

Ferenc pápa

Ha csalódott vagy, mert Isten válaszai késnek az imádságaidra, akkor meg kell értened, hogy az késleltetés, nem elutasítás.

Csak azért mert a válasz vagy a csoda még nem érkezett meg, nem jelenti azt, hogy Isten nem fog válaszolni vagy, hogy elfelejtett téged, vagy nem törődik veled.

Egyszerűen azt jelenti: “még nem”!

A szellemi éretté válás része megtanulni, hogy mi a különbség a “nem” és a “még nem” között, az elutasítás és a késleltetés között. A Biblia azt mondja “és aki eljövendő, eljön, és nem késik” (Zsidók 10:37).

Isten késleltethet, hogy a türelmedet próbája. Egyszer mindenki tud türelmes lenni. És, a legtöbb ember másodszor is. És, nagyon sokan közülünk háromszor egymás után is tudunk türelmesek maradni. Ezért Isten megpróbálja a türelmünket újra meg újra, meg újra. Miért? Hogy kiderüljön számára mennyire vagy valójában türelmes? Nem!  Azért teszi, hogy te magad lásd meg, mennyire türelmes vagy - így tudni fogod mi van benned és képes leszel megismerni az elkötelezettséged szintjét. Isten megpróbál téged, hogy te megtudd ő hűséges, még ha a válaszok amiket keresel késnek is.

Lehet, hogy most nehéz időszakon mész keresztül. Lehet, hogy el vagy csüggedve, mert a helyzet amiben vagy kezelhetetlennek, értelmetlennek vagy igazságtalannak tűnik. Elviselhetetlennek tűnik, és belül gyakorlatilag azt mondod: “Istenem, nem bírom tovább. Egyszerűen nem bírom ezt tovább!”

De bírod.

El tudod viselni még tovább, mert Isten veled van. Képessé fog tenni arra, hogy kitarts. Emlékezz, nem vagy vesztes, amíg fel nem adod. Állj ellen a csüggedésnek, és fejezd be a versenyt amit Isten kitalált számodra.

forrás: Napi Remény

Minden szenvedés próbatétel.

Anélkül, hogy energiáink javát arra fordítanánk, hogy megkeressük, ki a felelős érte, vagy hogy magunkat sajnáljuk, rögtön a mennyei Atyára kellene gondolnunk, akitől csak jó és tökéletes ajándék jön felénk. A rosszban, a fájdalomban, a lelki szenvedésben tudatosítanunk kell, hogy Atyánk nem azt akarja, hogy elessünk, elpusztuljunk, megaláztassunk, hanem hogy őt megdicsőítsük, s ezáltal előrehaladjunk az üdvösség útján.

Abban a pillanatban lesz a szenvedésből megváltó kereszt, ahogy kimondjuk Jézus szavát: „Legyen meg a te akaratod.” Ezzel nem a rosszhoz adtuk a beleegyezésünket, hanem a rossz mélyén az Atya által nekünk készített, még láthatatlan jóra mondtunk igent.

Egyedül a kereszt vállalása és magunkra vétele jelentheti a sátáni csapda elkerülését. Minden egyéb megoldási kísérlet kudarcra van ítélve. Ezért ne megváltoztatni akarjuk a Miatyánk két évezredes szövegét, hanem értsük jól: A „Ne vígy minket kísértésbe!” nem azt jelenti, hogy Isten esetleg rosszra kísérthetne minket – hiszen ő nem kísért és nem is kísérthető –, hanem azt fejezi ki, hogy tudatába vagyunk gyengeségünknek, mely miatt Isten kegyelme nélkül az isteni próbatétel ördögi kísértéssé válhat számunkra.

forrás:

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róm 8,28)

Újra meg újra halljuk ezt a mondatot: "Bocsáss meg és felejtsd el". Egy probléma van csak vele: nem tudod megtenni. Lehetetlen! Tényleg nem tudsz elfelejteni megtörtént sérelmet. Valójában meg sem tudod próbálni, hiszen amikor el szeretnéd felejteni, pont arra koncentrálsz, amire nem akarsz emlékezni.

Nem is várja el tőled Isten, hogy felejts, hanem inkább azt, hogy bízz benne és figyeld meg, hogyan tud Ő még ebből is jót kihozni. Ez sokkal fontosabb, mint a felejtés, mert ezután meg tudod köszönni Istennek a jót, amit kihozott belőle Nem azt mondja, hogy minden dolog jó, mert nem minden jó. A rák nem jó. A betegség nem jó. A halál nem jó. A válás nem jó. A háború nem jó. Sőt, sok gonosz van az életben. Nem minden Isten akarata, ami ebben a világban történik.

De Isten azt mondja, hogy ő jót fog kihozni az élet rossz dolgaiból is, ha bízol benne. Ha hozzá jössz és ezt mondod: "Istenem, neked adom életem minden darabkáját", ő cserébe békességet fog adni. Békességet ad a szívedbe, ami abból a tudatból ered, hogy annak ellenére, hogy nem érted a fájdalmak okát, képes vagy megbocsátani, hiszen tudod, hogy Isten még ezeket is felhasználja valami jóra.

Nem kell elfelejtened azokat a rossz dolgokat, amelyeket valaki elkövetett ellened. Egyszerűen nem tudod megtenni, akárhogy is próbáltad már! Isten azt mondja, hogy nem kell elfelejtened, csak meg kell bocsátanod és aztán meglátod, hogyan fog Ő még ebből is jót kihozni.

forrás: Rick Warren - Napi Remény

http://napiremeny.blog.hu/

Félreérthetetlenül egyedi és törékeny vagy, akit Isten okkal teremtett.

Csodálatosan összetett vagy (Zsoltárok 139,14). Ahhoz, hogy beteljesítsd Isten akaratát rád nézve, az életednek minden dimenzióját meg kell vizsgálnod, és meg kell értened, amik befolyásolják azt, hogy ki is vagy.

A legtöbbet kell kihoznod abból, amit kaptál. Különböző fájdalmakat, problémákat és lehetőségeket kaptunk, de mindannyian számon leszünk kérve egy nap azért, hogy mit kezdtünk ezekkel a tényezőkkel.

 Nem választhatod ki a kártyáidat. Azzal kell játszanod, amit neked osztottak.

Egyetlen hiba sem bűnös, vagy szégyellni való – Isten így rakott össze téged.

Egyszer vettem egy farmert, amelyiken rengeteg vágás volt, és egy címke, amin ez volt olvasható: „Ez a farmer tele van szándékos hibákkal, azért, hogy egyedi legyen.” A génjeid hasonlóak: Vannak benne hibák, azért, hogy egyedi legyél.

Ezek a hibák részei a személyre szóló tervezésednek, és Isten ezeket az ő céljaira és dicsőségére tervezte.

forrás: Rick Warren - Napi Remény

http://napiremeny.blog.hu/

Az Úr nem azt várja tőlünk, hogy ezt vagy azt pillanatnyi kedvünk, szeszélyünk szerint feláldozzunk neki, hanem hogy magunkat adjuk oda egészen az engedelmesség által, így mutatva be neki szívünk legnagyobb, előbb talán igen-igen fájdalmas, később mégis örömtelivé váló, életet fakasztó áldozatát.

Van, aki minden erejét megfeszítve küzd, mégis elbukik újra meg újra, s van, aki könnyedén úrrá tudna lenni a kísértésen, mégsem teszi, hanem alkudozni kezd lelkiismeretével. Nem mond le egy tulajdonát képező dologról vagy valamely élvezetről, szórakozásról, amely önmagában nem bűnös vagy rossz, számára azonban az üdvösség kockáztatását jelenti, ha ragaszkodik hozzá. Ideológiát is gyárt, hogy ezeket az Istentől kapott javakat Isten dicsőségének szolgálatára fordítja, miközben titkon saját bírvágyát, kényelmét, hiúságát elégíti ki általuk. Amíg mindennek helytelenségéről nincs kellően felvilágosítva, még van valami mentsége.

Amikor azonban gyóntatója szavára vagy lelkiismerete belső hangjára meggyőződött arról, hogy amit tesz, megalkuvás a bűnnel, többé nem lehet kifogása. Ha továbbra is megmarad bűnös ragaszkodásában, tehet bármennyi jót, böjtölhet kenyéren és vízen, s bemutathat akármilyen áldozatot, az nem lesz kedves Isten színe előtt, mert megalkuvó.

Tudva-tudatlanul régi, bűnös énjét toldozgatja-foldozgatja, s próbálja átmenteni az evangélium új világába. Csakhogy ez a kettő nem fér össze, és amint az új szövet kiszakítja az elnyűtt ruhát, s az új bor szétveti a régi tömlőt, úgy az ő élete sem sokáig maradhat ebben a feszültségben: előbb-utóbb meghasonlik, meghasad.

forrás:

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

„Drága Istenem, nem akarok több napot nélküled élni, anélkül, hogy te irányítanád a szívem minden részét. Felajánlom a testem. A te oltalmadba ajánlom magamat. Annak fényében, hogy mennyi mindent tettél értem, feléd irányuló imádatból, odaajánlom magam élő áldozatként.

Alázatosan bevallom, hogy segítségre van szükségem. Szeretném, hogy segíts az elmém megújulásában. Segíts, hogy úgy gondolkozzak, ahogy te. Bocsásd meg a büszkeségemet. Nem akarok többet gondolni magamról, mint amennyit kellene. A hitemnek növekednie kell, és szükségem van arra, hogy segíts nekem célokat felállítani, melyek mérhetőek, hogy tudjak velük boldogulni.

Bocsásd meg, hogy magam erejéből akartam megváltozni.Szeretném az életemet szeretettel megtölteni. Be akarok töltekezni veled! Segíts, hogy csoportos támogatást kapjak ehhez. Segíts, hogy gyönyörködni tudjak a másoknak adott tiszteletben, hogy arra tudjak összpontosítani, hogy az életemet odaadjam, hogy ezáltal te betölthesd szükségleteimet. Táplálni akarom a lelkesedésemet azáltal, hogy veled járok. Segíts, hogy reménységben tudjak örvendezni, hogy nyomorúságban kitartó és imádkozásban állhatatos tudjak lenni. Teljesen átadom magam neked! A te nevedben imádkozom. Ámen.”

forrás: Rick Warren - Napi Remény

http://napiremeny.blog.hu/

"Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!

Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad."

Iz 60,1-6

Isten félelme próbatétel idején.

1. Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. 

2. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. 

3. Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon. 

4. Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban. 

5. Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. 

6. Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. 

7. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. 

8. Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok.

9. Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot.

10. Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta? 

11. Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban. 

12. Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek, aki kettős játékot űz. 

13. Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat. 

14. Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr? 

15. Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s az útjain járnak, akik őt szeretik. 

16. Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek. 

17. Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal. 

18. Vessük magunkat Isten karjaiba, ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy ő, éppoly nagy irgalma.

forrás: Sirák fiának könyve  2.

"Találj egy csendes és félreeső helyet, hogy ne érezz kísértést arra, hogy szerepet kell játszanod Isten előtt.

Amikor ezen a helyen vagy, legyél olyan természetes és őszinte, amilyen csak lenni tudsz.

A figyelem át fog terelődni rólad Istenre, és elkezded majd érezni az Ő kegyelmét." (Máté 6:6,)

Isten nem fog szólni hozzád, ha az életedben nagy zaj vesz körül.

Van, amikor egyedül és csendben kell lenned.

A kulcs ahhoz, hogy meghalld Isten szavát és megértsd, mi az Ő terve az életeddel kapcsolatban az, hogy tudd, hogy Isten találkozni szeretne veled.

Rá kell ébredned arra, hogy nem te vársz Istenre, hanem Ő vár rád. Isten arra teremtett, hogy kapcsolatban légy vele. Azt szeretné, hogy időt tölts vele minden nap. És azt, hogy ezt a vele töltött időt betervezd a mindennapjaidba. Isten vár.

Manapság nehéz egyedül lenni egy csendes helyen. Nem tudom, hogy tisztában vagy-e azzal, mennyi zaj van az életedben. Mindig szól a rádió az autóban, vagy fülhallgató van a füledben, vagy a Bluetooth van bekapcsolva. Sok helyen, ahol várakozni kell, a boltokban, a liftben még a zene is szól. Nagyon kevés az az idő, amit teljes csöndben tölthetsz el.

"Légy csendben Isten jelenlétében és várj türelemmel, amíg cselekszik." (Zsolt 37,7) NLT

A legtöbb ember azért nem hallja soha Isten szavát, mert soha nem lassít le eléggé, hogy az Úr beszélhessen vele. Le kell lassítanod, csendben kell maradnod egy darabig, és várnod kell Istenedre!

forrás: Rick Warren - Céltudatos élet

http://napiremeny.blog.hu/

"A beteljesüléshez hozzátartozik a várakozás is, – az élet minden területén – amikor még tudtak élni az emberek – mert ismerték az élet dinamikáját, átélték a hiányt..."

Koraszülött

Kipke Tamás jegyzete

Nem kell szakképzett szülésznőnek vagy orvosnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, a koraszülés egyaránt veszélyes arra, aki szül, és arra is, aki születik. Mindennek megvan a maga ideje – bibliás bölcsesség ez az Ószövetségből, a Prédikátor könyvéből. De ahogy a kétezer-háromszáz éve megfogalmazott gondolatok, és az egész Biblia, úgy sokaknál – egyre többeknél – maga a bölcsesség is feledésbe merül. Korunk mintha a felejtés nagy korszaka volna.

Feledékeny és türelmetlen korunkban hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a készülődés fontosságáról. A zenekar sokat próbál, a muzsikusok otthon is szorgalmasan gyakorolnak a nagy fellépés előtt – ha valóban fontos számukra az a koncert. Ami igazán sokat jelent nekünk, attól nem szabad sajnálni az időt – beleértve a rá való felkészülést is. Valójában az az értékes számunkra – még ha elfelejtkezünk is róla! –, amire nem sajnáljuk a perceket, órákat, napokat és éveket. Ha több időt töltünk a számítógép előtt, mint a társunkkal, a bevásárlóközpontban, mint a templomban, akkor legyen legalább annyi tisztesség bennünk, hogy belátjuk, ez mit is jelent…

Könnyen és gyorsan – korunk jelszavával hirdetik magukat manapság a nyelviskolák, az autóvezetői és karriertanfolyamok, és gyakran a hiteleket kínáló bankok is. Pedig tudhatnánk, hogy a gyorsan bekebelezett tudás nem hagy elég mély nyomot az agyi struktúrákban, a másfél hónap alatt megszerzett jogosítványok számának növekedése szoros összefüggésben áll a közúti balesetek sokasodásával, a könnyen és gyorsan felmarkolt hitelek a fizetésképtelenné válással.

A koraszülött vizsgajegyek és diplomák, jogosítványok és karrierek korában a könnyen és gyorsan igénye vezet egyre többeket emberi kapcsolataik terén is. Pedig az odaadott idő nemcsak jelzi valaminek-valakinek a fontosságát, hanem növeli is. Gondoljunk csak A kis herceg bölcs rókájára Saint-Exupéry meséjében: „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, azt teszi olyan értékessé a rózsádat.”

Mindez arról jutott eszembe, hogy advent első vasárnapján egy dunántúli kisváros főterén láttam egy életnagyságú betlehemet: szalmatetős istálló, benne az állatok, a pásztorok, a napkeleti bölcsek, József és Mária – és a jászolban a Kisded. Mintha már karácsony volna… Igaz, már évek óta így megy ez: november végétől amolyan álkarácsonyi „very happy” hangulatot árasztanak az üzletek kirakatai, azt harsonázva, hogy „már csak az kell, hogy tőlünk – jó sokat – vásárolj, és teljes lesz a boldogságod”.

Nem lesz teljes. Legkevésbé éppen azoké, akik könnyen és gyorsan kapják meg azt – amit nem is vártak… A beteljesüléshez hozzátartozik a várakozás is – az élet minden területén. A nagy ünnepeket várakozó időszakok előzték meg akkor, amikor még tudtak élni az emberek – mert ismerték az élet dinamikáját. Átélték a hiányt, amit kitölteni hivatott az ünnep: böjtölve várták az ünnepi vacsorát. A jegyesek is böjtölve várták a menyegzőjüket – átélték a hiányt, azt, hogy szükségük van a másikra. Az adventi várakozás és böjt lényege is ugyanez volna: éljük át a hiányt. Akiben nincs hiányérzet, aki mindenféle pótlékokkal – drága kacatokkal, futó kapcsolatokkal vagy olcsó hangulatokkal – tölti ki a benne ásító űrt, a sóvárgó hiányt, az nem jut el a várakozásig. És aki nem jut el a várakozásig, annak számára nincsen, mert nem lehet beteljesülés.
Ezért aztán rosszkedvűen néztem azt a kisvárosi betlehemet, benne a koraszülött Kisdedet. Ne altassuk el hiányérzetünket, ne tegyünk úgy és ne érezzük azt, mintha. Nem. A jászol még üre

forrás: Új Ember - Magyarország katolikus hetilapja

Vannak reménytelen helyek, esetek, emberek, ügyek, hitek, stb.

“Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” Márk 6,11

Piszok-nehéz. Amilyen jól hangzik, legalább annyira nehéz megtenni. Persze, ehelyett kínkeservesen próbálkozunk bebizonyítani nekik, hogy de, ez fontos. Önmegalázás. Hihetetlen, hogy mit nem vagyunk képesek megtenni, csak hogy ne kelljen elmenni, és még a port is leverni a lábunkról. Még Istent is belerángatjuk. Hol van itt olyan, hogy a Szentlélek nem engedett ide, vagy oda menni… itt csak predestinálva vagy egy parókiára. Ha elmész, kudarc. Ha elmész, bukta. Ha elmész, megfutamodás. Ha elmész, menekülés. Melyik Bibliából olvastuk ki mi ezt? Mikor hagyjuk már abba, hogy olyan emberekbe kapaszkodunk, akik nem akarnak befogadni sem minket, sem az Igét? Az a baj, hogy nem tudjuk nem kudarcként megélni azt, hogy Istennek nem mindenhol van terve velünk. Nem mindenkivel van terve és főleg nem mindenhol akar élő gyülekezetet építeni. Építünk mi helyette újjá: templomokat, parókiákat, ilyen meg olyan központokat, kultúrkampf meg jelenlét, meg mittudomén még milyen önlegitimáló egyháziasított szegénységi bizonyítvány. Porleveréssel távozás? Az kudarc….

Pedig van rá példa. Csak kettőt hadd említsek meg. Az egyik nem kisebb személy, mint maga Isten fia, Jézus. Szóval bennem általában van egy, neked nem ment, mert béna vagy, de majd én, meglátod, milyen ügyes leszek. Persze, van, hogy összejön, mert nem vagyunk egyformák, de azért gyakran beletörik a bicskám, és be kell lássam, vannak reménytelen helyek, esetek, emberek, ügyek, hitek, stb.

Szóval Jézus. Na, jó, önhitt vagyok, de azért annyira nem, hogy azt mondjam, oké, Jézus, neked nem ment, de figyeld csak apucit, így kell ezt csinálni. Itt még én is leoldott sarukkal meghajtom magam a tény előtt, van, ahol még Isten fia sem tud mit kezdeni az emberekkel. Jézus HAZA megy, szűkebb pátriájába, a szülőföldjére, és elkezd tanítani a zsinagógában. Az embereknek ugyan leesik, hogy Jézus milyen bölcs, stb. de az a legnagyobb problémájuk, hogy te, figyelj már, ez nem annak az ácsnak a fia, meg az anyja, meg a húga is itt lakik… magyarán: mit jártatja ez itt a száját, egy ő is közülünk. Az evangélium ezt a nagyon erős mondatot is odabiggyeszti: “Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított.” Persze, mindig van egy-két ember, de hát a kivétel a szabályt erősíti, vagy hogy van ez? Ezt követően Jézus még tanít a környező falvakban, de lényegében eredménytelenül. Biztos hiányzott a missziológia óráról, amikor a falusi misszióról volt szó. Mindegy is… Szóval kiküldi a tanítványait, és itt mondja nekik azt, hogy ahol nem fogadnak be, onnan menjetek tovább, és még a port is verjétek le a lábatokról bizonyságul ELLENÜK. Ez nagyon tanulságos számomra, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten igéjének terjedése a hallgatókon is múlik. Mi, igehirdetők, pásztorok, hajlamosak vagyunk teljesen magunkra venni a felelősséget, és magunkat okolni az eredménytelen szolgálatért. Pedig aki megkeményíti a szívét… azzal mit is tudnál tenni?

A másik. Van egy Pál apostol nevű nagy-formátumú fickó, akinek az Athéni szolgálata kudarcba fulladt. Nem is találsz a Bibliában olyan levelet, hogy Pál apostol levele az athéni gyülekezethez, mert hogy ott nem jött létre gyülekezet. Pedig ez a Pál nem volt egy könnyen lerázható fickó. Tehetségtelen sem volt, meg a hitével sem volt gond, a műveltségével sem, de akármennyire próbálta az athéniaknak a legtrendiebben elmondani az evangéliumot, az athéniaknak olyan magasan volt az ingerküszöbük vallás tekintetében, hogy Pál evangéliuma egyszerűen túl light volt nekik. Talán ha valami kultikus prostitúciót propagált volna, arra talált volna vevőket, de az “Ismeretlenen Isten”, azon túl, hogy számára is van egy szobor, nem igazán fogta meg őket. Pedig Pál athéni beszéde egy igazi gyöngyszem, intellektuális gyönyör, amit összehoz benne, tényleg kitesz magárét, és kétségtelen, hogy megvan benne minden, amiről egy athéni azt mondhatta: ez műveltség. De magasról tettek Pálra. Főleg, amikor előhozakodott a test feltámadásával… na, ott végkép elveszítette a hitelét az athéniek előtt, akik filozófiailag a test feltámadását akarták a legkevésbé. Ők megszabadulni igyekeztek a testtől, a lélek börtönétől, és úgy megistenülni. Lényeg, az athéniak azt mondtak, érdekes, érdekes, erről még máskor is meghallgatunk. Majdnem ráveszel, hogy keresztyénné legyek? A majdnem lényegében NEM.

Azt kell mondjam, a mi büszkeségünk nem engedi, hogy kimondjuk, van helyzet, amikor a legtöbbet az adott helyen lakóknak azzal segítünk, hogy leverjük a port a lábunkról, bizonyságul ellenük. Aztán gondolkodjanak el, ha egyáltalán érdemesnek találják rá ezt az egész hit-dolgot.

forrás: 

Szikszai Szabolcs

Újragondoló.hu

"Isten mindenek előtt bizalmat vár tőlünk. Amikor őrá bízzuk minden gondunkat, igazságossága és jósága nem tudja elviselni, hogy ne segítsen." 

"Valahányszor csak nyugtalankodtam a Gondviselés miatt, a Jó Isten mindig megbüntetett, vagyis váratlan segítséget küldött" 

Vianney Szent János

forrás: A szent plébános - Vianney Szent János élete és gondolatai 

A Kereszt a szeretet záloga. A kereszt a megbocsátás váltságdíja. 

Az a szeretet, mely nem a keresztből táplálkozik, szalmaláng és nem igazi szeretet.

(P. Pio. 571.)

forrás:

Balanár Mihály

Szent Pio Atya - a titokzatos karizmatikus

A Lélek elsötétüléseit senki sem kerülheti ki, de ha sötét lesz körülötte, ne kételkedjék. Maradj velem, Uram, ha sötétedik... Azért tűnik el néha vigaszunk csillaga, hogy új erények fakadjanak lelkünkben: bánat, türelem, alázat, szelídség. (Prohászka)

A sötétség után ismét világosságot remélek ( Jób. 17.12.)

forrás:

Balanár Mihály

Szent Pio Atya - a titokzatos karizmatikus

Ki érti Isten titkos terveit?

Miért ríkatja meg kedvenceit? 

(Mécs)

A történelem megtanít rá: bármely történelmi fejlődés része lehet az üdvösségtörténetnek, és az isteni Gondviselés mindenkinek, s mindennek szerepet szán e történetben; kezdettől kijelöli az utat, meghatározza azt a grafikai görbét, mely a fejlődés zenitjét és a zuhanás hullámvölgyét hűségesen tükrözi - le a szakadék netovábbjáig; megengedi, hogy pusztító orkán terebélyes tölgyeket csavarjon ki tövestől és nyíló rózsákat tépjen szét ezer felé; - megadja a kegyelmet, hogy a súlyos megrázkódtatások dermedt fásultságok után a gyökerek új életerőt tápláljanak az eltikkadt ágakba, és azok új virágzásba borulva, edzetten kiállják az őskeresztények kálváriás meredekének minden kapaszkodóját -, fel egészen a vértanúság csúcsáig!

Boldog az az ember, aki az Úrban bízik és minden reménye az Úr. Olyan lesz mint a vizek partjára ültetett fa, amely a víz fölé növeszti gyökerét, és nem fél ha jön a szárazság. Mindig zöld a levele, a száraz idő nem nyugtalanítja, sohasem szűnik meg gyümölcsöt teremni. ( Jer. 17,4 4-8.)

forrás:

Balanár Mihály

Szent Pio Atya - a titokzatos karizmatikus

Figyelj szavamra Uram, halld meg panaszomat! Méltasd figyelmedre kiáltásomat, én királyom és én Istenem!

Mert hozzád intézem imádságomat, Uram, halld meg hajnalban szavamat, korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom. 

Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot; gonosz ember melletted nem marad meg, a hamisak nem állnak meg szemed előtt.

Gyűlölöd valamennyi gonosztevőt, a hazudozókat mind elpusztítod. Utálja az Úr a vérontó és álnok embert.

Én azonban nagy irgalmadban bízva bemegyek hajlékodba; irántad való félelemmel leborulok szent templomod előtt.

Uram vezess engem igazságodban, ha rám tör ellenségem tedd egyenessé előttem utadat.

Mert szájukban nincs igazság, a szívük hiábavalóság, a torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok.

Isten, mondd ki fölöttük ítéletedet, saját terveikben bukjanak meg! Sok istentelenségük miatt űzd el őket, mert haragra ingereltek téged, Uram.

De örvendezzenek azok, akik benned bíznak, oltalmazd őket és megdicsőülnek benned akik szeretik neved. Mert te, Uram, az igazakat megáldod, jóakaratodat pajzsként borítod rájuk.

A hit ajándéka Istennel hoz kapcsolatba: az ő lényegével és valóságával léphetünk érintkezésbe a látszólagos sötétben, mivel legbelső lényegét sem értelmünk, sem érzékeink nem képesek megközelíteni vagy megragadni. 

De a hit erőlködés nélkül átlépi mindezeket a korlátokat: maga Isten közli magát velünk, s tőlünk csak azt kívánja, hogy alázatosan fogadjuk el kinyilatkoztatását, mégpedig olyan formában, ahogy hozzánk érkezik: más emberek közvetítésével.

Ha ez a kapcsolat létrejön, Isten megadja nekünk megszentelő kegyelmét: saját életét osztja meg velünk, erőt ad arra, hogy szeressük Őt, legyőzzük béna lelkünk minden gyöngeségét meg korlátait, és Őt szolgáljuk, féken tartva zabolátlan és lázongó testünket.

Ha a kegyelem megszületett bennünk, szabaddá lettünk. Enélkül kénytelen-kelletlen azt tesszük, amiről tudjuk, hogy tilos, s amit nem is kívánunk igazán. De mihelyt a kegyelem bennünk él, szabadok vagyunk. Ha megkereszteltek, nincs az a hatalom, amely rávihetne a bűnre, - semmi sem kényszeríthet saját lelkiismeretünk ellenére. És ha akarjuk, akkor örökre szabadok maradhatunk, mert annyi erőt fogunk kapni, amennyire szükségünk van, annyiszor, ahányszor csak kérjük, és akkor, amikor kérjük, sőt általában jóval hamarább.

forrás:

Tomas Merton - Hétlépcsős hegy

Kegyelem

Először sírsz. 
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég, 
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. 
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar, 
Akkor - magától - minden elcsitul, 
Akkor - magától - éled a remény. 
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Mit tehetek én, aki gyengének, törékenynek, bűnösnek érzem magam? Isten azt mondja neked: ne félj az életszentségtől, ne félj attól, hogy magasra állítsd a mércét, hagyd, hogy Isten szeressen és megtisztítson, ne félj attól, hogy a Szentlélek vezessen téged. Hagyjuk, hogy Isten szent mivolta áthasson bennünket. Minden keresztény meghívást kapott az életszentségre (vö. Lumen gentium, 39–42).

Az életszentség nem azt jelenti, hogy rendkívüli dolgokat kell végrehajtanunk, hanem azt, hogy hagyjuk Istent működni magunkban. Gyengeségünk találkozása kegyelmének erejével, az, hogy bízunk cselekedetében, amely lehetővé teszi, hogy szeretetben éljünk, hogy mindent örömmel és alázattal csináljunk Isten dicsőségére, embertársainkat szolgálva.”

Ne veszítsük el az életszentségbe vetett reményt, mindnyájan haladjunk végig ezen az úton. Szentek akarunk lenni? Mindnyájan? Éljük meg örömmel hitünket, hagyjuk, hogy az Úr szeressen bennünket, imádkozzunk Istenhez ezért az ajándékért magunk és a többiek számára.

forrás:

Ferenc Pápa 2013.10.02 

"Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?" Szent Pál örömteli kiáltása a vigasz szavaként hangzik  a kereszténység egész hagyományos tanításában. De hozzáteszi:  "A Halál fullánkja a Bűn..." (1Kor 15,55-56) E néhány szó mindent megmond az ember sorsáról. Legyőzve a halált Jézus a gonosz erejét is megtörte. A halál a bűnnel lépett be a történelembe.

Jézus azt bizonyítja be, hogy bármekkora legyen is emberi állapotunk nyomorúsága és elvetemültsége, azon Isten ígérete szerint felül lehet emelkedni. 

Az Atya országa, amelyben dicsőségesen fog uralkodni, ugyanaz mint ami "bennünk van", mely előbb mustármagként kel ki, majd ezerágú fává lesz a szentek lelkében. A feltámadott Jézussal való életközösség közreműködés abban a fenséges tanításban, amelyet életében adott. Ezért tehát az erkölcsi rossz, és a halál pontosan azonos. Az, ami bennünk enged a bűnnek, a halál felé tart, de a jóra irányuló minden erőfeszítés egy-egy lépés az örökkévalóság felé. A feltámadás nem csupán történelmi tény, meghatározott helyen és időben végbement esemény. Az ember drámájának magyarázata is. 

Magunkban csak azt őrizzük meg elevenen, ami méltó arra, hogy létezzék, mégpedig mindörökké.

A lét és a jó azonos, nemcsak az Isten, hanem az ember számára is.

Az egyetlen mód pedig  az örökkévaló isteni életben való részvételre az, hogy már ebben a halandó életben, váltsuk tetté a Jézus által hirdetett és a saját példájával megpecsételt tanítást, a szeretet nehéz parancsait.

 A kereszténység mint hit nem egy filozófiai elmélet elfogadása. A Jézus életében való részvétel az egész lénynek a mintaképpel való azonosulását követeli meg. Amit pedig mi keresztények kegyelemnek nevezünk, az nem kevesebb mint az emberré lett Isten továbbélése mindegyikünkben.

forrás:

Henri Daniel-Rops - Jézus és kora - II. kötet

Jó tudni, hogy életünknek tétje van. 

Körülményeink meghatározása nem a mi feladatunk,

és igazából akkor lehetünk nyugodtak, ha nem azt értük el ebben az életben, amit mindenáron szerettünk volna,

mert ez annak a jele, hogy kiengedtük kezünkből sorsunk irányítását.

A mi feladatunk nem az irányítás, hanem az állandó készenlét és az engedelmesség annak, aki az örök haláltól megmentett és minden hajszálunkat számon tartó személyes szeretettel gondoskodik rólunk.

forrás:

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

A valódi Isten országa a lélek megrendülésében és a tökéletesedés akarásában nyilatkozik meg; 

.. de az élő hit azonban, azon javak közé tartozik, amelyekért minden pillanatban újra meg újra keményen meg kell küzdeni.

" Magatokban fogtok meglátni engem, mondja Jézus, amint egy tükörbe néző ember látja saját arcát! "

forrás:

Henri Daniel-Rops - Jézus és kora - I. kötet

A számkivetés keserű évei után egyszer csak felvirrad a nap, amikor Izrael fiai visszatérhetnek hazájukba, hogy felépítsék Jeruzsálemben az Úr templomát.

A mi életünkben is elérkezik egy-egy olyan pillanat, amikor úgy érezzük magunkat, mint aki több kilométeres alagút után kilép a szabadba, a fénybe. Megpróbáltatásunk véget ért, megszabadultunk a bűneink okozta fogságból.

Kellenek ezek a pillanatok, a nagy újrakezdések korszakai, amikor minden világos és biztató. Amikor körös-körül adakozókedvet és segítőkészséget tapasztalunk. Ezek után csak rajtunk áll, mihez kezdünk az ajándékba kapott szabadsággal, világossággal, lehetőségekkel. Lendületes munkába fogunk, vagy tétlenek maradunk? A lámpást a tartóra tesszük, vagy az ágy alá rejtjük? Az Úr házát építjük, vagy valami mást? Mindenki kap kegyelmet, s annak, aki felhasználja, a megpróbáltatás is javára válik, és újabb kegyelmek forrása lesz. Nem panaszkodik amiatt, hogy kedvezőtlen körülmények között kell végeznie munkáját, teljesítenie küldetését, mert számára nincsenek kedvezőtlen körülmények. Kegyelmi helyzetek vannak, ahol megmutathatja Isten iránti hűségét, s ahol megerősödhet a hozzá való ragaszkodásban. Fáradsága ezért bőségesen megtérül, s jutalomként az utolsó napon még ráadást is kap. 

forrás:

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység

Sok ezer ember aki Krisztusban hisz, örökre eltávolodik Istentől, mert nem az igazi Krisztusban hitt. Az Újszövettség Krisztusa a Názáreti Jézus figyelmeztetett, hogy egy napon sok krisztus lesz majd.

Akkor, ha valaki ezt mondja: Nézzétek itt a Krisztus, vagy amott! ne higgyétek. Támadnak ugyanis hamis Krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok előre megmondtam nektek." (Mt 24, 23-24)

A hamis krisztusok napja elérkezett.

forrás:

Erwin W. Lutzer - Krisztus és a többi Isten 

A Biblia arra tanít, - s ezt tapasztalatunk is megerősíti - hogy bűnösök vagyunk, és nemzettségünk elszakadt Istentől. 

Önmagunk átalakításra tett erőfeszítéseink járhatnak némi eredménnyel, javulhat életmódunk, de alapvetően változatlanok maradunk. Legnagyobb szükségünk arra van, hogy megbocsátást nyerjünk, kibéküljünk Istennel, és megszabaduljunk bűneink jelenlegi zsarnokságától és jövőbeli következményeitől. 

Ehhez pedig megváltóra van szükségünk.

forrás:

Erwin W. Lutzer - Krisztus és a többi Isten 

Ha úgy rendezzük be életünket, hogy megállhassunk Isten színe előtt, akkor mások előtt is felragyogtathatjuk Isten jóságát.

Ne magadért élj! 

Élj Isten színe előtt; élj úgy, hogy letekinthessen rád!

Olykor úgyszólván lehetetlen egyetérteni Istennel. Ám aki a lázadók közé áll, megmérgezi az életét. 

Isten megkívánja, hogy megelőlegezzük neki a bizalmat. Azt mondja: 

Tudom, most nem értesz meg. Mégis bízz bennem; hidd el, hogy jó vagyok, és merj ebből a bizalomból élni. Akkor majd észreveszed, hogy szenvedéseid mögött, életed nehézségei mögött szeretet rejlik. Akkor felismered, hogy épp így tettem jót veled.

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra tekintve

Mert csak a kezdetben még szokatlan és talán kissé ijesztő utakon edződünk meg igazán,

így válik egyre világosabbá Húsvét összefüggése: a saját magam "érvénytelenítése" (önmegtagadás) nagy belső örömhöz "feltámadáshoz" vezet.

Minél inkább merem elveszíteni magamat, annál jobban átélem, hogy csakis így találhatok rá.

Amikor a saját dicsőségünket hajhásszuk, elfordulunk az Úrtól, s kiszolgáltatjuk magunkat a halálnak.

Nem attól leszünk szentek, ha fejes ugrunk a hősiességbe, hanem, ha együtt megyünk Jézussal, alázatosan, türelmesen, lépésről, lépésre.

Fontos, hogy eközben megőrizzük a természetünk és a kegyelem helyes viszonyát. Az igazi szentek nagyon emberiek, és természetesek, akikben a húsvéti átváltozás és megtisztulás folytán, a maga eredetiségében és szépségében  mutatkozik meg az, ami emberi.

 Engedjük, hogy szolgálatába állítson a szenvedő és szerető Krisztus, vegyük vállunkra a keresztet, hordozzuk vele együtt terhét.

Csakis ebben a szolgálatban, csak ha "kétannyira" megyünk vele, vesszük észre, hogy az oly nehéznek és nyomasztónak látszó iga valójában a szeretet terhe, s igából szárnyakká változik. 

Megértjük ennek igazságát: "Az én igám édes, az én terhem könnyű"  (Mt 11,30)

forrás:

Joseph Ratzinger - Krisztusra tekintve